KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

III. A germán jellegű haláltánc műfajai

- 49 (1773) című balladájának gerincéül. Wackernape/nak a halott vőlegény mondaköréről szóló nagyértékű tanulmányában : Zur Erklärung und Beurteilung von Bürgers Lenore,"

1 Bürger költeményének minden motívumát a legnagyobb részletességig vezeti vissza ősére. Ennek a műnek alapján meggyőződhetünk arról, hogy Bürger költeménye mily szoros kapcsolatban van a germán mondákkal. Lenore hazavárja vőlegényét, Vilmost, aki a prágai ütközötben Frigyes király hadseregében szolgált. Azóta azonban nem adott életjelt magáról. A leány nagy bánatában, kételkedve az isteni igazságosságban és bölcseségben, a halált óhajtja. Ez a bevezetés történeti környezetbe helyezi az eseményt. Egy történeti adathoz kapcsolja, amelyhez voltaképen nem tartozott. Egy este lódobogás hallatszik. Valaki meghúzza gyengén a csengőt. Vilmos érkezett meg. Most érkezett Csehországból ; ő csak éjfélkor nyergel, miként a halottak csak éjfélkor jönnek ki sír jukból. Felülteti menyasszonyát maga mögé a lóra és elvágtat. Amikor elindulnak tizenegyet üt a toronyóra. Még ma a menyegzős ágyban kell kipihenniök az. út fáradalmait. A leány megkérdezi vőlegényét, hogy vájjon meszsze van-e és hol van az a kis szobácska, amelyben lakni fognak? Milyen a menyasszonyi ágy? „Weit, weit von hier, . . . stilj , kühl und klein ; sechs Bretter und zwei Brettchen." Útközben háromszor is mondja a halott katona a már más mondákból is ismerős szöveget: „Graut Liebchen auch . .. der Mond scheint hell ! Hurra 1 die Toten reiten schnell ! Graut Liebchen auch vor Toten ?" A költő közben kétszer talál alkalmat arra, hogy a „wütent heer" motívumát szerepeltesse. A távolból ének és harangzúgás hallatszik. Egy hoszszú halottasprocesszio halad el a vágtató szerelmespár mellett. A menetet, amely egy koporsóban fekvő holttestet visz, egy halott pap és halott sekrestyés vezeti. A halottak énekének hangja a varangyos békáéhoz hasonlít. A halott vőlegény hívja a szellemeket, hogy jöjjenek vele és vegyenek részt az ő lakodalmán. A halottak abbahagyják az éneket, a földre dobják a koporsót és utána iramodnak a lovasnak. Ez a kép a klosterlausnitzi és flumsi monda variánsa. Ekkor ismét más halottak bukkannak elő. Egy akasztófa körül táncolnak a gyenge holdfényben. A halott vőlegény őket is meghívja a lakodalmas táncra. Mint a szélvész, máris úgy kavarognak a száguldó ló mögött az éjféli kisértetek. Mikor már kakaskukorékolés is hallatszik, meggyorsul a galopp. Végre otthonukba érkeznek. A halott vőlegény egy temető vasrácsos kapujára üt pálcájával s az magától megnyílik. Ezután következik az a jelenet, amidőn a rémülettől megdermedt leány alól eltűnik a ló. Bürger itt ép úgy, mint a Christel-ről szóló svéd népének, a halott kedves alakjának elváltozását is rajzolja. Ez a rajz annyiban jelentős, hogy bemutatja azt a kapcsolatot, amelybe a germán monda és a haláltánc néptudati halottai kerültek. Bürger nem elégszik meg azzal, hogy Vilmosról lehull a katonaruha, meg a hús és csontváz lesz belőle, mint a népmondában is (ami még nem jelentett volna kapcsolatot a haléltánccal). Bürger egy lépéssel tovább viszi a fejlődést : a halott kedvesből csontváz lesz : kezében homokórát és kaszát tart. Alakja tehát már nem a germán halotté, hanem a haiáltáncé. Így azonosult a germán halottmonda a haláltánc fogalmával. A kaszás halott-Halál már^,monda szerint is lovaragad egy nőt, aki azután meghalj A tovaragadásnak germán motívuma a kasza és homokóra átvételével a haláltáncok tovaragadó motívuméval egyenlővé lett.JHogy a germán monda ilymódon haláltáncszerepet tölT be, az teljesen Bürger érdeme. . . . „ein grässli.ch Wunder 1 Des Reiters Koller, Stück für Stück, fiel ab, wie mürber Zunder. 1 KI. Schriften 1873. 11. k. 399. 1. 1835. V. ö. LXV. t. 5 sz. Zum Schädel, ohne Zopf und Schopf, zum nackten Schädel war sein Kopf, sein Körper zum Gerippe mit Stundenglas und Hippe." Lovas lóstul együtt eltűnik egy sírban és Lenore a sírokból jövő vonítás, a levegőben kavargó szellemek bőgése közepette „rang zwischen Tod und Leben". A temetői lelkek körültáncolják és énekük fejezi ki a költemény alapgondolatát, mely itt kevésbbé erőszakolt: „Wenn's Herz auch bricht I Mit Gott im Himmel hadre nicht I" Ez a tanulság nemcsak azért állja meg a helyét, mert magából a tárgyból, az elbeszélt eseményből következik, hanem mert felfogása a germán monda újabb haláltánckap csolatát tette lehetővé. Lenore ugyanis az isteni igazságosság ellen fordult: mert vőlegénye meghalt, ő meg akart halni. A költemény ebből kifolyólag úgy állítja be a halott vőlegény megjelenését, mintha az az Isten büntetése volna. Isten maga küldi itt a halott vőlegényt, hogy a leány halálbaragadásával bosszulja meg Lenore istenkáromlását. A haláltánc Halál-, ill. halottalakja is Isten akaratából és rendeléséből jelenik meg, hogy az embert a haláltáncban való szerepléssel büntesse elkövetett bűneiért. Mint már mondottuk, a haláltáncnak e motívuma általános emberi, a mondáké csak egy bizonyos emberre vonatkozik. A halott vőlegény mondáját a magyar népköltészet is feldolgozta.

2 Ez a magyar népballada, amennyire töredékes voltából következtetni lehet, csak a népmonda világában mozog. Azokat az egyformán megismételt kérdéseket, amelyeket a német monda halottja menyasszonyához intéz, itt is megtalálhatjuk. „Szépen süt a holdvilág, Minden lélek alszik már, Nem félsz édes rózsám ?" „Miért félnék édes rózsám ? Velem van az igaz Isten, Velem vagy te édes rózsám." A menyasszonyával a temető felé lovagló halott vőlegényről regél egy aknaszlatinai monda is, amelynek szövegvariánsa a következő : „Jaj de szépen süt a hold, Megy egy elevep, meg egy holt ; Nem félsz rózsám ?" „Nem félek, mert veled vagyok." A halott vőlegény népmondájának ezt a motívumát a magyar irodalomban Ady Endrénél is megtaláljuk

3 „Bihar Vezér Földjén" című költeményében. Csak párbeszédet ad, amelynek váza egyezik a népkölteményével. Refraine-je is ugyanaz: „Nem félsz Lédám?" „Nem biz én." Egyes kifejezései közvetlen hatást árulnak el. „Te vagy a halott ara, Én a halott mátkaíi. Ránkolvasnak a papok,"

4 . . . „Jaj be szépen süt a hold." stb. Arany János „Borvitéz" (1855) című balladájában is a halott szerelmes jő vissza, hogy mátkájával, kit atyja közben férjhez akar adni, az erdő egy elhagyatott rom-kápolnájában egybekeljen. Egy elhunyt pap adja őket össze 2 Remekírók: 55. k. 1906. 112 1. 3 Vér és Arany. Bp. 1908. 155. 1. 4 Heinénél többször előforduló motívum. (S