KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

VIII. A három élő és halolt legendája mint általános emberi kilejező forma

- 90 hatta ; a második nagy birodalmát a Halál szét- Berde Mária Haláltáncában a szerelrúgta, s még egy Homerosa sem akadt, ki ne- mesének, Ginevrának koporsója és holtteste vét megörökítse ; a harmadik hatalma nem volt láttára kijózanodó Hugh jelenete szintén az ős elég egy baráti szív, Brutus megnyerésére. A legenda és Heinrich von Melk öntudatlan refölséges harc örömeire csak egy feleletük van : miniszcenciája modern köntösben (104—105. 1.). Nem érdemes 1 Hitványság a hatalom ; ők is A kiváló szerzőnő e motívumok ősi történetét hatalmasak voltak s most egyedül vannak. A minden bizonnyal nem ismerte, királyok eltűnnek és megjelenik a remete, „hosz- Az itt felsorolt adatok csak halvány szeszú bő ruhában, nagy ősz szakállal, nagy bot- melvényei annak a hatalmas kiterjedésű irotal." A jövője felől kérdezi az ifjút és ez hév- dalomnak, amelyet az általános emberi formável és fiatalos erejében bizakodva mondja el ban öntudatlanul tovább élő legendaforma képnagyravágyó terveit, de az a gondolat, melyre visel. Majdnem mindenhol találkozunk vele, a remete vezeti rá „s aztán ?" kérdéseivel, hogy ahol a mulandóság gondolata költői igénnyel mi lesz a halál után, megrendíti. jut kifejezésre. i