KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

VII. Az egyetemes haláltáncfelfogás

Vlí.Az egyetemes haláltáncfelfogás Elet és valóság Amint már kifejtettük, ez a műfaj elhagy minden szimbolizmust, elhagyja az everymanhaláltánc- és halott-tánc-motivumokat és az egy vonással való egyetemesítést s csak történeteket mond el, amelyek mugát az életet adják, minden keserves és tragikus, derűs és sötét viszonylataiban. Ezek az életből vett történetek a régi haláltán'cfogalommal csak annyiban állnak összeköttetésben, hogy az író az életnek e hű rajzait a haláltánc címmel látja élj Ezek tehát, bár haláltáncmotívum nem szerepel benük, mégis haláltáncok, mert az emberiség életfelfogásában a „tragische Gesinnung"-ot, az étet tragikus szemteletét akarjak felébreszteni. Ezeknek a műveknek olvasásakor az ember ugyanazt a lehangoló, töprengő és kétségeskedő érzést táplálja magúban, amelyet az eddigi haláltáncok is életre keltettek benne. Ez az u. n. egyetemes haláltáncfogalom. Conrad, Hevesi, Wedekind, Atora, Velter és Schneller művei tartoznak e műfajba. Ezek közül csak Wedekind drámája részletkép, a többi pedig részletképsorozat. A műfaj megindítója M. G. Conrad : Totentanz der Liebe

1 c. novellakötetével, amelyben a müncheni életet jellemzi meg az életből vett történetekkel. A szereplők a szerelem áldozataivá lesznek. Bűnöznek és bűnhődnek. Érdekes Conradnak az a módszere, hogy azok a szereplők, akik az egyik novellában csak szemlélőleg léptek fel, azok a következő novellák egyikében ismét felbukkannak, de most már a sajat szerelmi tragédiájuk kellős közepében. Minthogy az e művekben kidolgozott történetek tartalmának alapjellege semmivel sem különbözik a többi tragikus végű regénytől, novellától és drámától, azért csak ennek az első műnek közöljük a részletes tartalmát, míg a többiét csak érintjük. Eddigi értelemben vett haláltáncmotívumok pedig úgysem lépnek fel bennük. 1. Marianna. (5. I.) E novella egy szép, de bűnös nőnek az életét írja le, aki az ő gazdag férjét nem szereti, mert erőtlen, beteg és az érzékiségét nem elégíti ki. Míg férje egy karlsbadi szanatóriumban él, ő Elisa von Hutzler asszisztenciája mellett előbb egy francia nyelvtanárnak, Mollardnak, majd egy görög orvosnak, Mikorasnak szerelmét nyeri meg. Ez utóbbit egy alkalommal meghívja lakésára, ahol Elisa zongorajátéka mellett az éjjelt vígan mulatozva akarja eltölteni.— Ezalatt Mollard, aki lent a kapuban figyelte a történendőket, kétségbeesve veszi észre, hogy egy fiakkerból Marianna férje lép ki. Amint később megtudjuk, Mollard az Isarba veti magát. A férj, a bosszúálló szobalány, Pepita leveleiből értesült Marianna bűnös életéről. Amint leszáll a kocsiról és a lépcsőházban fölmegy, zongorajátékot hall. Egyenesen Marianna szobája felé tart, de a hálószoba be van zárva s belülről Marianna nevetése hallatszik. Karl, a férj pedig vért hányva holtan rogy össze. 2. Eine Maifahrt. (95. I.) A víg kedélyű Deixlhofer egy festőnek, i\nöbelsedernek a kéziratát olvassa fel 1 Münchener Novellen. Leipzig. 1885. Verlag v. Wilh. Friedrich, egy asztaltársaság előtt és azt a maga tréfás megjegyzéseivel fűszerezi. A festő leírja egy kalandját ugyanazzal a Marianna-val, aki az ő goromba férje, Mikoias miatt nem élvez boldogságot. Knöbelseder egy itáliai hajókiránduláson megígéri egy régóta ismerős hölgynek, hogy Capriban a „blaue Grotte" nevű vendéglőben találkozik vele. De ugyanitt és ugyanebben az órában lesz Marianna-val is találkája. Ebből összeütközés keletkezik. — Amint Deixlhofer a történetkét elolvasta, vett egy újságot és annak egy kis cikkében rémülten olvassa, hogy Capriban, a „blaue Grotte" nevű vendéglőben egy Knöbelseder nevű müncheni festő szerencsétlen véletlen folytán meghalt. Így szedi egymásután a szerelem az ő áldozatait. 3. Die goldene Schmiede (293. I.). Itt leírja Conrad egy kovács-családnak, a Schoppereréknek történetét. Flórián mester és felesége, Anastasia igen szorgalmasan dolgozik s boldogan él. A fiatalabbik fiú, Joseph pap lesz és nőpasztorációval foglalkozik, az idősebb fiú. Max kovács lesz. S most megint elkezdi a szerelem a maga borzalmas munkáját. Max könnyelműsége folytán egy leánynak, Ursula Deixlhofeinek, fia születik s Max mint apa fenntartja titkolt családját; de a szükséges pénzösszeget pénzspekulációkkal szerzi meg. A bank azonban csakhamar fizetésképtelenséget jelent be és így a Schopperer család elveszti minden vagyonát. Ursula egy napon sétálni viszi fiát; ez egy őrizetlen pillanatban vad bogyóval megmérgezi magát és éppen akkor hal meg, midőn Max Ursulét meglátogatja. Az anya, Anastasia, aki a pénzmanipulációkról tudott (csak a céljukat nem ismerte, mert Max sohasem mondotta el szerelmi kalandját, hiszen Ursula a semmiházi Deixlhofernek a leánya volt, aki egy alkalommal részegen az Isarba vetette magát), megbetegszik az izgalmak miatt és meghal. A papfiúnak is megvan a maga szerelmi históriája. Ezt egy asszony. Sine állandóan zaklatja, ő azonban nem akarva a nő hálójába kerülni, elutasítja. Sine is öngyilkos lesz ; az Isarba veti magát. 4. Schicksal (279. 1.). Knöbelseder, aki tulajdonképen nem halt meg s csak tévedés folytán került halálhíre az újságba, visszajön Münchenbe. Lakást keresve magának reátalál Deixlhofer titkos szerelmesére és törvénytelen fiára ; Deixlhofer sem vetette magát az Isarba és most Schoppereréknél dolgozik. Majd egy kiszolgáló kisasszonyban felismeri Knöbelseder Franziska Donaubauert, az ő saját törvénytelen, leányát, akibe a festő, Badke, Knöbelseder barátja szerelmes. Knöbelseder levelet ír neki „Schicksal" mottóra és meg akarja a leányt menteni, de a levélre nem érkezik válasz. 5. Der Rechte. (335. 1.). Egy tanácsnoknő gazdag férjet akar leányának szerezni, de az ép abba szerelmes, akit ő nem szível. Az anya eljön Münchenbe és meglátogatja Elisa Hutzlert, aki közben Georg Knöbelsederhez ment feleségül (mert ő is ugyanarra a „Schiksal" mottóra kapott „Poste restante" szerelmes levelet és így ismerte meg Knöbelsedert), majd a papot, Joseph Schopperert, aki azonban felhagyott a nőpasztorációval és pártpolitikával foglalkozik, de tanácsot nem kap. Haza utazik és add'g vár leánya házasságával, míg az a reménytelen szerelem hatása alatt az elmegyógyintézetbe kerül. Csak Knöbelseder lesz boldog Elisával, mert ez a szerelme ideális és tiszta. 6. Die Stimme des Blutes (353, 1.). Conrad nagyon siralmas képpel mutatja be a bűnös szerelemtragédiák következményét Knöbelseder leányában, Franciskában, aki időközben Balzer felesége lett. Balzer nem" törődik családjával. Fia haldoklik és ő mulatni megy. Midőn részegen hazatér és kérdezi, hogy mi van a gyermekkel. Franziska ridegen kiutasítja, mert a haldokló gyermek úgysem az övé, hanem egy más férfié. — Balzer most másik fiához megy és azt kérdezi, hogy a saját fiának nevezheti-e legalább őt. Az azt feleli, hogy igen és ő hóhér akar lenni. Az emberi gyarlóság e kilátástalan képeinek szemléletében csakugyan felléphet az em-