KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
VII. Az egyetemes haláltáncfelfogás
berben az undor e világias és bűnös élettel szemben, a haláltáncgondolat, amely a bűnös emberek könnyelműségét az örökkévalóság szempontjából tekintve megveti és feltámad az olvasóban is a vágy e siralom völgyéből való megszabadulás, a halál után. Conrad műve után időrendben Ludwig Hevesi: „Wiener Todtentanz" 1 c. műve következik. Ez inkább kultúrtörténeti tanulmány lehetne az egyes írókról és színészekről. Hevesi az egykori bécsi művészeknek, festőknek, költőknek életét és halálát állítja szembe. Újságcikkek módjára méltatja a művésznők és művészek érdemeit, éspedig a művész jubileuma alkalmából írt dicsérő cikk mellé a halálára írt megemlékezést sorakoztatja így állítja szembe a nagy egyéniségek életének és dicsőségének tetőpontját a halála napjával. A kirívó ellentét, amely a jubileumi és a halálnap között létrejön, amely az életörömök élethű leírása és a halálozás napjának, egy nagy ember elvesztésének sötét kilátástalansága között fennáll, lehangolja az olvasót. Itt magából az életből lép elénk a haláltáncgondolat. Ugyanezek a műfaji elemek lépnek fel az egy részletképből álló Frank Wedekind-lé\e: „lód und Teufel" 2 c. két felvonásos drámában. Casti Piani marquis leányvásárral foglalkozik ; midőn azonban Elfriede von Malchust, a tisztaéletű vénleányt is elcsalja, megretten önmagától és öngyilkos lesz. Casti Piani voltaképen maga az Everyman, akit azonban jiem a megjelenő Halál sujt le; ő önmagának ellentéte. Csalódik eddigi életelveiben, de az új éléf mikéntjét nem ismeri. Elbukik, de talpraállani már nem tud. Az igazi Everyman új életet kezd és kiengeszteli az Istent, azonban a modern Everyman nem találja meg ide az utat, bár a bűntől való szabadulás föltétlen szükségességét elismeri. Nem tud talpraállni, mert erre elégtelennek érzi és hiszi magát. Wedekind művében már előtérbe lép a főszemély vigasztalan halálának s a meghalás folyamatának reális és aprólékos rajza. A. de Nora 8 az ő tizenkét novellájában hosszú sorát sorakoztatja fel az élet tragikus eshetőségeinek. A hivatal nagysága, amelyet valaki betölt, nem védi meg őt egy kis véletlennek végzetes hatása ellen. A bűnöst kergeti a bűne, az ártatlant csúf éri. A vak csalódik rokonai szeretetében. A könnyelmű ifjú rabolva saját anyját öli meg véletlenül s öngyilkos lesz. A szegény ember hosszú munkájának nagy eredménye, egy százas bankó, véletlenül a saját gyermeke kezébe kerül s ez összetépi. A nagyon gazdag ifjú lábát egy szeg megsérti és belehal. A szelíd férjet felesége otthagyja s ez nem mer bosszút állani még akkor sem, amidőn az lehetséges volna. A turista ép akkor 1 Stuttgart. 1899. Gelegentliches über verstorbene Künstler und ihresgleichen. „Theater. Bildende Kunst, Musik, Literatur" stb. 2 Totentanz. Drei Szenen. Berlin. 1909. Motto : Matth. 21«. 3 Totentanz. Ein Dutzend Novelletten. Leipzig. 1906. hal meg, amidőn a nagy hó miatt nem tudják eltemetni és így a pincében felravatalozzák: de ez annyira megszokottá válik, hogy felesége már semmibe sem veszi, s a burgonyát is odaszállítja a pincébe s amidőn lemegy, hogy egy kosárral hozzon fel a vacsorára, lámpája fülét a halott szájába akasztja. A bűnös nő a kórházban betegen fekve is kénytelen szenvedélyének hódolni. A gyilkost a lelkiismerete oda hajtja vissza, ahol bűnét elkövette, stb. stb. Az életnek ugyanilyen részletképsorozatos ábrázolásán épül fel Joseph Matheus V elter : Totentanz 4 című novellagyüjteménye. Négy novellájában betekintünk a különböző nagyvárosi .emberek életének titkaiba. A zeneköltő észreveszi a felesége hűtlenségét és egy haláltáncdarabot ír. Míg azt felesége a „házibarát" zongorakíséretével elénekli, azalatt a bevett méreg hatni kezd és ő meghal. A festőnek egy barátja az ő jelenlétében mondja el, hogy ő miképen csalta el annak feleségét. A harmadik képen a hűtlen asszony meg akarna térni, de már késő. A negyedik jelenet (Sterben 37—50. 1.) magát a meghalás folyamatát írja le hátborzongató hűséggel és részletességgel. A legkülönbözőbb emberek halálát írja le Ludwig Schneller : 6 Totentanz c. novellagyűjteményében. Ez egy protestáns prédikátornak a könyve, aki 15 novellában a legszebb és legérdekesebb haláleseteket írja le, amelyeket gyermekkorában, majd Palesztinában és Kölnben élt át. Leírásaiban emberszeretet és gyengéd részvét vezérli volt hívei iránt. Jelszava : a szimbolikus beállításoktól vissza az életbe 1 A való életben megtörtént események képeivel akarja az olvasóra a régi haláltáncok hatását gyakorolni. Ezek a képek az írónak egyéni élményei és tapasztalatai, amelyeket a hívek pasztorációja alkalmával élt át. De hallgassuk meg, mit mond a bevezetésben műve céljáról, mert az az egyetemes haláltáncfogalom élettánc-műfajáról is igen éles jellemzést ad. Spangenbergnek a „Zug des Todes" cimű képéről ad szép leírást (v. ö. LXVIII. t.), azután ezt írja : „Das alles ist nur eine Nachbildung dessen, was sich jeden Tag vor unsern Augen vollzieht. So haben auch wir von unserer frühesten Kindheit an den Tod bald an diesen, bald an jenen herantreten sehen, um ihn fortzuholen aus dem Lande der Lebendigen. Und jeder von uns wird in seiner Art eine Geschichte des Totentanzes geben können, wie er ihn selbst in den mannigfaltigsten Gestalten erlebt hat. Auch an meiner Lebensstrasse sehe ich sie in langen Reihen, die Toten, die der Tod vor meinen Augen weggeholt hat. Bald waren es Junge, bald Alte ; bald Hohe, bald Niedrige, und wenn ich erinnernd zurückschaue, und dabei an die Bilder der alten Meister denke, so will es mir auch vorkommen, als hätte ich 4 Kleine Liebhaber-Bücher. IV. k. Vier Stücke in Prosa. Köln. 1919. 6 Vierte Folge der „Weihnachts-Erinnerungen" Leipzig. 1922.
