KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
V. A korviszonyok és a történeti valóság képsorozatos kifejezése
összetartó keretbe állította, úgy Bechstein is a Halál, az emberiség (és részben Achasverus) tragédiájában egységesítette históriai alappal bíró történeteit. Ezáltal Bechstein művében nagyobb egység jött létre, mint Holbein metszetein. Bechstein haláltánca hatalmas mondakör, a Halálmondakör benyomását teszi, amely azonban mégis igen mély életigazságokon nyugszik. Ez a mű hatalmas tragédia, bár néhol gyarló formába öltöztetve. Mi nemcsak az egyes emberek halálát látjuk e haláltáncban, hanem magának a Halálnak véres tragédiáját. Ő, akit az Idő és az Élet szült e világra, mint az Isten akaratának végrehajtója komor zarándokként járja be a világot. A mindenütt Ismerős és mégis Ismeretlen, a Megváltónak halálgyőzelmétől a porba sújtva ismét talpraáll, hogy dacolva az isteni kegyelemmel eltérítse az embert Istentől ; ezért a legnagyobb bűnökben lepi meg az embereket és üti őket agyon kárörvendve. Mint nyughatatlanul bolyongó Rém („Quälgeist" vagy „Rachegeist"), akinek alakja a „der wilde Jäger" és a „Wanderer-Wuotan" alakjához igen közel áll, mindég az Élet ellen küzd, de végre is be kell látnia, hogy a réginek romjain új élet támad. Az a végleges megsemmisítés, amelyet ő oly féltő gondossággal az emberiségnek előkészített, az utolsó napon egyetemes feltámadássá változik ; az ő küzdelme tehát a Golgotha győzelme ellen semmit sem ért, mert az ember természetszerűleg felfelé törekszik.'Tragikus küzdelmébe beleunva, el akarja hagyhi a világot, de végleges nyugalmat csak az utolsó napon nyerj A^Halál tragédiája megfelel Lucifer tragédiájánakjJKmini a Halálnak öldöklő műve, úgy az ördög istengyűlölete és emberkisértő természete is a világtörténelem rugójává lesz, amely szintén bele van állítva az Isten gondolafaiba, mert az embert a helyett, hogy eltérítené Istentől, még jobban hozzá emeli. Az emberiség tragédiája a rendek képviselőinek egyéni tragédiasorán épül fel; alapgondolata : az ember „steckt sich meist das Ziel so fern, so weit, Dass er. wenn ihm das Glück nicht seine Flügel leiht, Es kaum erreicht" (153 1). Hányszor akarja Lucifer Az ember tragédiájában ép ezzel a gondolattal kétségbeejteni Ádámot, midőn örökké remélni tudó lelkesedésével újabb eszme szolgálatába lépve új küzdelmekre vágyik 1 De Bechstein haláltáncának szereplői is ép akkor buknak el, midőn rangjuk és dicsőségük magaslatára jutottak ; ekkor kiáltja feléjük a „zarándok": „vergehe" és minden, amit eddig építettek, amiben eddig örömük tellett, a semmibe vész. De ezek a részletjelenetek rendszerint a bűnösnek bukását tárják elénk s csak nagyon ritkán az ártatlanokét (pl. a szónok); s ezért nem tiszta és teljes a tragikumuk, mert bár(a költő az Istennel való kibékülésük lehetőségét nem zárja ki, p szereplők többnyire nem a mélyebb igazságért, az örök győzelem e főelvéért küzdenek; nem bukhatnak el tehát ebből a szempontból tragikusan. Tragikumukat másképen kell fogalmaznunk. A Bechstein-féle haláltánc szereplői az Isten ellenségeinek pártjára állanak ; Istentől való elfordulásukban keresik boldogságukat, de bűnük önmagával bünteti őket s a halál pillanatában kell látniok hiú törekvéseik dőreségét. Bármint fogalmazzuk is a tragikumot, mindkét formáját megtaláljuk Az ember tragédiájában : Ádám elfordul az Úrtól és önerejében keresi boldogulását. Csakhamar belátja azonban, hogy egyedül áll Isten nélkül és álmában utódainak személyében keresi a visszavezető utat. Most már mint bukott ember nem találja meg a módját, mert a legnemesebb célok és eszközök is elkorcsosultak az ő kezében. Jövője tovább is titokzatos és kilátástalan marad s csak a bizalom és remény az, ami további küzdelemre ösztökéli. Ez is megfelel a Bechstein műve végén kiengesztelő befejezésnek. Bechstein haláltáncában 'áz állandóan bűnös életet élő emberiség bukása sem véglegesen tragikus, mert egyetlen kiútja a végleges túlvilági,, pokoli megsemmisülésből a remény és bizalom:) Bechstein művében ugyanis az utolsó Ítélet nem Héjét, hanem végső és általános megbocsátás az Ur részéről és teljes megdicsőülés az emberek, még kárhozottak részéről is. Hogy a Halál végső, tragikus megsemmisülését minél jobban kiélezze, túlságosan hangsúlyozta Bechstein az Isten kegyességét és irgalmát. Az írónak a katolikus hittől lényegesen eltérő álláspontja mindenesetre a mű egységes hatásának kárára van. Madách az ő Ádámjának az Istennel valókibékülését és a bűnösöknek végleges bukását nagyobb művészettel tudta kiegyenlíteni 1 A Bechstein-féle műnek azonban van még egy tragikus alakja : Achasverus, az „örök zsidó", ö a világ második vándora a Halál mellett. Mellette századok tűnnek el, emberek milliói halnak meg, de ő nem tud meghalni. Akárcsak a tragikus „Vándor Halál", aki szintén saját elpusztulását óhajtja. Egyszer a római Kolosszeumon találkozik a Halállal, de könyörgése az elmúlásért süket fülekre talál, a Halál otthagyja egyedül. Azután az egész művön keresztül eltűnik szemünk elöl Achasverus s csak a költemény végén találkozunk vele ismét egy elhagyatott koldus képében, akit a Halál egy tisztaszívű leányka imájának hatása alatt végre szintén megöl és az örök nyugalomra visz. De ekkorra mára mi világtörténelmi vándor1 Épen ezért Az ember tragédiájának haléitáncra emlékeztető vonásait irodalmi közkinccsé vélt romantikus elemeknek kell tekintenünk, amelyek semmi esetre sem azt igazolják, mintha maga Madách is Tragédiájával régi értelemben vett haláltáncot akart volna alkotni. Amióta e sorokat írtam, a mi csodálatos Tragédiánk Németh Antal dr., a Nemzeti Színház tudós igazgatójának pompás rendezéseiben is, de meg a mi fiatalabb rendezői gárdánk. Bénffy Miklós gr., Oláh Gusztáv, Hont Ferenc, Janovics Jenő dr. művészi ötletei nyomán mindjobban válik utólag valóságos Halálténccá és járja diadalútját a hazai és külföldi színpadokon (pl. a szegedi szabadtéri előadásokon; Bécs : Burgtheater, Röbbeling; Berlin. Hamburg és legutóbb 1940. nov. 16-án a majnaparti Frankfurt Schauspielhauséban), amihez nem kis mértékben járul hozzá Mohácsi Jenő dr. kiváló német fordítása.
