KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
V. A korviszonyok és a történeti valóság képsorozatos kifejezése
- 66 Az egyes fejezetek ötös beosztása a rendszeresség benyomását kelti. 1.) Abr. ä S. Clara előbb felsorolja az egyes rendek hibáit és bűneit, azután 2.) a hivatások magas rangjának és szépségének dicsőítése következik ; 3.) majd kérdést intéz a Halálhoz, hogy vájjon ő mint vélekedik erről a hiú földi nagyságról ; 4.) a Halál feleletében a bécsi pestis pusztítására utal s ezzel bizonyítja az ő hatalmának nagyságát; mert minden rendű, rangú embernek meg kell halnia. 5.) Befejezésül az egyes rendek képviselőinek pusztulását írja le. Bennünket voltaképen csak a Halál felelete érdekel. Itt fejti ki a költő elmésségének minden erejét. A Halálnak, ennek a nyers és udvariatlan ficsúrnak hiába mondják, hogy a papokat udvariasan „Euer Ehrwürden"-nek szólítsa, ő mégis tévedésből mindig azt mondja nekik : „Euer Erdwürden." Nem is esik excommunicatio-ba, ha a papokkal szemben tettlegességre vetemedve őket a sírba magával viszi. 0 még a clausura privilegiata-n is keresztülsuhan a nélkül, hogy büntetést érdemelne. Ennek az „ugyancsak megcsontosodott legénynek" mindegy az, hogy valaki szép-e, vagy csúnya, szegény-e vagy gazdag. Mint jó halász, arató, kertész, mint kitűnő teke- és sakkjátékos, egyazon fiókjában tartogatja a respectus-t és despectus-t és egynek veszi a „lateiner" embert és állatot. Atyja, az ördög, igen becsületes fickó, anyja, a bűn, pedig igen előkelő és finom úriasszony, de mégsem taníttatták semmire, mert a tanítási költséget sokallták. Egyedül az Úristen tudott az ő üres fejébe egy kis grammatikát, dialektikát, teológiát, jogot és orvosi tudományt erőszakolni. De ebből is már sokat felejtett: grammatikájában mors nem generis feminini, hanem generis communis, a vivo igének pedig nincsen infinitivusa. Dialektikája csak a barbara syllogizmust ismeri. Teológiája megengedi a rablást és a lopást. Jogtudományában minden kihágásnak egyformán jogos büntetése a fejvesztés és így minden pőrét megnyeri. Egyetlen orvossággal gyógyít mindenkit: földdel tömi be paciensének a száját. Nem hiába hasonlít a neve (mors) Mars nevéhez, mert ő a világon a legjobb katona. Eddig még minden párbajában ő győzött stb stb. Ilyen és hasonló beállítások jóval a másik két mű fölé emelik a „Merk's Wienn" értékét, mert bennük kimerül irójuk minden leleménye. A „Lösch Wienn" és „Todtenbruderschaft" az előbbiek ismétlése és variációja. Értékük csak annyiban van, hogy Abr. ä S. Clara igen sok népies dalt, monológot és dialógot idéz bennük, amelyeknek némelyike a legendára és az everyman-dialógusra vezethető viszsza. Ezeknek tehát inkább irodalomtörténeti a jelentőségük. Miként az arab Adi-nak egy költeményében a király a temetőben a halottak intelmeit hallja, Abr. ä S Clara is a temetőben sétálgat és úgy tetszik neki, mintha hallaná (már reálisabb 1), hogy három halott miképen veti barátainak szemére azt a bűnös életet, amelyet életében velük együtt élt (i. m. „Lösch' Wienn." 272—73. 1.). Az őslegenda tanító jellegére vezethetők vissza az u. n. „sírfeliratok." Az öregek („Grabschrift der Alten" 310—11. 1.) nehézkes életük keservét és a végső számadástól való félelmüket panaszolják fel. A „tudósok sírfelirata" (323—25. 1.) a tudománynak halálfölötti hatalmában kétkedik. Ezek, valamint a „Hui und Pfui" c. költemény (305—6. I.), amely a világias és léha életnézetet az undortkeltő pusztulással és a büszke testnek utálatos elrothadásával állítja szembe, nem vesznek részt a haláltánc további fejlődésében, mert csak a régi, avult legendamotívumokat ismételgetik. Más költemények meg viszont az everyman-dialógusra vezethetők vissza. Ezek közül újszerű és ötletes beállításaival a „Grabschrift der Reichen" emelkedik ki a többi fölé (317— 18. 1.). A gazdag mindent úgy rendezett itt be a földön, mintha örökké akarna élni. Alig épült azonban föl palotája, máris kopog ajtaján a „Dürrling", a „der dürre Mann" és feleletet sem várva beront a gazdaghoz és nagy lármát csap. A gazdag összeszidja a Halált, amiért olyan illetlen, de az fügét mutat neki. A gazdag az idő elhalasztásáért esedezik és minden vagyonát felajánlja váltságdíjul, de a Halál ugyanazt feleli neki, amit Ernyei József felvidéki gyűjtésének német darabjaiban Heródesnek : „Nichts hilft Schmira!, noch Kapital, Noch mit Gold g'füllte Ranzen, Du muszt nun fort mit einem Wort Fein hübsch den Kehraus tanzen." A gazdagnak erre el kell hagynia a kincseit és a földben bérelni lakást. Ugyanezt a tárgyat dolgozza fel a „Glimpflicher Diskurs der Geistlichen mit dem schnarchenden Tod" (330—33. 1.); de ez már nem olyan ügyes és tiszta hangzású, mint az előbbi (Totenbruderschaft). A népénekből vett idézetei közül különösen „Da kommt ein Schnitter, heiszt der Tod" (326. 1.) és „Alte Weiber, junge Madel" . . . (303. 1.) említésre méltók. Mindkettő azonban csak általános hajálelmélkedés és nem haláltánc. E három művön kívül ismeretes Abraham á S. Clara-nak képekkel illusztrált haláltánca is. 1 Ez a mű hosszú címe ellenére irodalmilag nem jelentős alkotás. A táncmotívumot elhagyta és igyekezett azt más elemekkel, beállításokkal pótolni. Képei a Holbein-félékre vezethetők viszsza ; minden jelenetet egy latin és egy német mondás nyit meg. Jobban megelemezve, motí1 Besonders meublirt- und gezierte / Todten Capelle/ oder / AllgemeinerTodten-Spiegel. / Darinnen / Alle Menschen/ wes Standes sie sind/sich beschauen / an denen mannig fälligen / Sinnreichen Gemahlden das / Memento Mori ' zu studieren / und die Nichtigkeit und Eitelkeit dieses Lebens / Democriticé oder Heracliticé., Das ist:/ Mit lachendem Mund/oder thronenden Augen/wie es beliebt/ können betrachten I und verachten lernen. Nürnberg / Bey Christoph Weigei etc. 1710. 19. Sept. v. ö. XVI-XV111. t.
