KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
V. A korviszonyok és a történeti valóság képsorozatos kifejezése
beriség egyetemes állapotának jelentését: pl. egy szanatórium elzárt élete az emberiség egyetemes földi életére vonatkoztatható, vagy egy egyénnek a kialakulása az egész emberiség törekvéseire vonatkozólag válik jellemzővé. 2) Az eszközökben titkosan működő halálalak is az egyetemes emberi életet, a valóságot akarja a költészethez közelebb emelni ; az életben a Halál nem jelenik meg láthatóan, s csak bizonyos események okozzák a halált. A költészet tehát ezeket tulajdonítja a Halálnak. Már Holbein haláltáncában sem öli meg a Halál a hajósokat közvetlenül (pl. nyíllal), hanem csak közvetve, a hajóárbóc eltörése által. A körülöttünk lévő tárgyak tehát magukban rejtik halálunkat s mi nem is sejtjük, melyik tárgyat használja fel a láthatatlan Halál, hogy bennünket elpusztítson. Ez is egyszerű kép, amely azonban egyetemesen emberi is egyúttal és e mellett valószerű. 3j De a Halál bennünk is láthatatlanul és állandóan jelen van. A mulandóságot természetünknél fogva testünkkel együtt magunkkal hordozzuj^) Ezt a gondolatot jelzi a harmadik műfaji változat, amely az egyes ember létmozzanataiban rejlő halálerőt a bennünket titokzatosan kísérő halálszellemben személyesíti meg, akit mi ritkán, de mások mindég mellettünk látnak — természetesen szimbolikus módon értelmezve. Ez az átmeneti állapot lényegileg részletkép, amely a mindennapi, sőt indifferens_történésselaz egyete mességet s zimb olizálja. Innét már csaffégyHepés ~vafasztja el a legmodernebb műfajt, amely (az életet és valóságot az egyetemes haláltáncfogalom szolgálatában, a szimbolikus everyman-haláltánc és halott-tánc-motívumokat kizárva úgy ábrázolja, amint vamj Egy indifferens, mindennapi eseményben az emberiség legborzalmasabb bűneinek nyílt leírásával és rikító kiszínezésével az emberben Gndort akar kelteni a föld, a „lacrimarum vallis" hiú világávafszemben. A lemondó, az élet tragikumait átértcTTialáltánchangulat és a mindennapi események szimbolikus értelmezése ily kétségbeejtő képek szemléletére az olvasóban önként lép fel. Minthogy a legmodernebb haláltáncműfaj magát az életet ábrázolja a legapróbb részletekig felbontva, azért nem zárkózhat el a jelenetezés módszerétől sem. Az egyetemes haláltáncfogalom, épúgy mint a Holbein-haláltánc, magába olvasztja a részletképsorozat és részletkép irányait, de a szimbolizmust kizárja belőlük. A lényegileg történelmi részletképsorozat a ) Abraham ä S. Clara Amíg be nem bizonyosodik, hogy Holbein képeinek alakjai élő történelmi személyeknek arcképei, addig fenn kell tartanunk azt az állításunkat, hogy a történelmi részletképsorozat meg65 indítója Abraham á Santa Clara, azaz Ulrich Megerlin ágostonrendi szerzetes, aki három művében, a „Merk's Wienn (1679 „aufgeputzter Tod"), „Lösch Wienn" (1680) és „Die grosze Todtenbruderschafft" (1681) című elmélkedő iratában 1 nemcsak oktató célzattal, hanem a költői ihlet igényével az allegorikus általánosságból a való és reális élet kellős közepébe varázsolta jeleneteit. Reálizálásának módja az, hogy az everyman-halálalakot Bécsnek egy nemrég átélt történelmi katasztrófájában, az 1679-iki pestisben, cselekvőleg lépteti fel. Azok, akik eddig Abr. ä S. Clara munkásságát méltatták, csak közvetlen modorát, tréfás és elmés példáit, megjegyzéseit dicsérték, de haláltáncműfajt alkotó újításairól nem szóltak. Eddig csak a kiváló szónokot látták benne, pedig ő nemcsak a szónoklat embere, aki a beszéd legcsodálatosabb fordulatain is nagy könnyedséggel uralkodik, hanem mélyen ihletett költő, aki feltűnően zseniális az újszerű motívumok felfedezésében. Mert csakis költő lehetett az, aki a régi haláltáncmotívumokat kortársainak a reálitáshoz közelebb álló világfelfogásával és ízlésével egyensúlyba tudta hozni. A talaj, amelyből a hatalmas halálelmélkedés sarjad, a valóságban pusztító pestis. A bécsieknek ez a gyászos emlékű élménye alkotja a költő főérvelésének gerincét. Ennek a „haláltáncnak" keretéül a rendeknek meglehetősen tág felsorolása szolgál, amennyiben a költő a mű egyes fejezeteit nem egy-egy személyhez, — aki esetleg az egész rendnek képviselője volna, — hanem többesszámban, a rendek képviselőinek egyegy nagyobb közösségéhez intézte: Merk's Wienn 1 — Merk's Mensch 1 — Merk's geistlicher Herr 1 — Merk's gelehrter Herr 1 — Merk's Soldat 1 — Merk's Jungfer I — Merkt's Eheleut 1 — Merk's reicher Mann I — Merk's Welt!.. Ezekhez függelékül egynéhány oktató jellegű fejezetet csatolt: „Die Anzahl der Verstorbenen zu Wien mit beigefügter Ermahnung an die Lebendigen." „Was man in der Wienstadt über die Kranken und Pestirten für eine Obsicht getragen, und wie selbigen zu Seel und Leib möglichst sey beigesprungen worden." — „Eine kurze Ermahnung an die Wiener, was Dank sie sollen der Allerheiligsten Dreifaltigkeit ab statten, wie auch der verstorbenen Freund nicht vergessen." A „Merk's Mensch Ffejezet is két magyarázó résszel bővült : „Ob der Tod gewisse Vorboten nach Wien geschickt, und sie seiner Ankunft erinnert." Nagyon ügyetlen és alaptalan beállítású, ami azonban korának néphitéből és babonáiból menthetővé válik. „Umständige Erzählung des Tods zu Wien und der traurigen Zeiten." Ez utóbbiban hozza vonatkozásba a Halál cselekedeteit Bécs utcaneveivel ; ezen eljárásának jelentőségét már kifejtettük. 1 Abr. á St. Clara / weiland k. k. Hofprediger in Wien, / Sämmtliche Werke. /Passau. 1836. VIII. k. lásd a XIV—XVill. SZ. táblákat.
