KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
III. A germán jellegű haláltánc műfajai
- 58 az országúton, de a helyett, hogy kijelölt célját elérné, neki hajtat egy mérföldjelző oszlopnak és pozdorjává töri vasparipáját és önmagát. 6. Az Everyman-halálalak mint a halottak vezetője A középkori haláltánc tilinkózó everymanhalálalakja is parancsol a halottaknak. Hiszen ez már a haláltánc különböző szövegeiben is megnyilvánult; „der töt und seine gesellen" volt a szokásos nyelvhasználat. Ez az ősrégi forma fenntartotta magát a mai napig és Otto Julius Bierbaum : „Die Ballade vom Tod und dem Zecher" c. költeménye 1 ezt a jellemvonást a halájratáncolás és a démoni síp motívumával („Ünneprontók") fűzi egybe. Ezek a jellegzetes vonások itt csak önmagukért szerepelnek és nem egyetemesebb jelentésükért. Az everyman-halálalak, mint a halottak vezetője, mint az ördögi „halálfiak", a kárhozott s az embert is kárhozottá tenni akaró lelkek királya, a germán „Quálgeist-Halált" szerepeltető halotttánc-műfajnak egy alfaját hozza létre. A „Halálfiak" feje itt az everyman-halálalak. A tivornyázó ifjú kéri a Halált, hogy töltsön neki utoljára bort a poharába, állítsa meg az órát és mulasson vele egy kissé, mielőtt elvinné. De a kaszás, mint tivornyázó cimbora, nem mutatkozik elég élénknek. Blazírt, unatkozó, untatóan tompa lesz megjelenése, ha mulatnia kell. Pedig mit szen eskedik, hiszen meghalni így is. úgy is kell; tehát mire való ez a kikeményített ingű ceremónia? Minthogy azonban a Halál semmikép sem akar [elvidúlni, berendeli az ifjú a két leányt Leonórát és Belindát, akik egészen meztelenre vetkőzve táncolnak a Halál és az ifjú előtt. De hiába, a Halál nem mutat érdeklődést s amidőn ő tölt a pohárba, nem bort. hanem vért tölt. S ekkor a Halál is berendel az ivószobába két leányt, akik szintén meztelenül láncolnak, míg ő tilinkón fújja a táncnótát. Ez a két leány is énekel, mint az előbbiek, de hangjuk „wie Fegfeuerschrein", mikép a tisztítótűz vagy a pokol szenvedő lelkeinek jajgatása. A LIalél kél táncosa üres, sötét szemüregeivel, hideg, kihűlt, bűzös és öreg testével undort kelt. S míg a kaszás Halál vigyorgó nyugalommal tilinkózik, két táncosnője karonfogja az ifjút és addig táncol vele, míg elakad a lélekzete, megáll szívverése. Azután a pokol tüzébe lejtenek vele. Bierbaum e költeményének alapgondolata igen közel áll a magyar „Comicotragédia" mulatozó katonájának jelenetéhez Motívumai régi alapokon állanak, de új beállítással. Uj szerű az, hogy a Halál az embernek tivornyázó cimborája ; hogy az utolsó ital, amelyet a Halál nyújt, vörös vérré változik, hogy a Halál táncosai, a pokol lakói azért jelennek meg a földön, hogy az ifjút halálratáncoltatva a kárhozatba csalogassák jajgatás- és vonításszerű énekükkel (igazi haláltánc 1); meglepő, hogy az ifjúnak érzékies és szép táncosnőivel szemben két hulla táncol a földi dolgok múlandóságát és a kegyetlen halálreálizmust akarva ábrázolni. Eredeti everyman-motívum, de új köntösben, a Halálnak komoly magatartása is. Őt nem lehet 1 Irrgarten der Liebe ; Gedichte aus den Jahren 1885 bis 1900 Berl. u. Leipzig Inselverlag Frühjahr 1901. Im Balladenton 417/1. kk. leitatni, előtte az érzéki élvezet a mulandóság élénk és éles szemléletében semmivé foszlik. Freund Hein, ahogyan őt az ifjú nevezi, itt is az utolsó italt nyújtja az embernek; aki őt cimborájának tekinti, őt csúfolja, majd az ő sípjának hangjaira a túlvilágra táncol. 7. A halott-tánc a történelmi valóság keretében Amint az everyman-haláltánc fejlődése mindjobban a valóság felé közeledett azáltal, hogy a halálalak a történeti környezetben, eseményben és különböző korhelyzefekben szerepIőleg, cselekvőleg lépett fel, úgy ezt a fejlődési irányt a halott-táncok műfajában is megfigyelhetjük Az everyman-haláltánc és a halott-tánc tehát két irányból indulva ki egy pontban találkozott. E fejlődéstörténeti lény hozta. létre az egyetemes fogalmú modern haláltáncot A germán halottaknak történeti helyzetbe való behelyezésére, sőt történelmileg ismert egyének halottszellemeinek egy határozott esemény keretében való első szerepeltetésére Joseph Freyherr von Zedlitz (1790 — 1862.) verseit idézzük fel például. „Die nächtliche Heerschau" és „Das Geisterschiff " 2 c költeményei a halott Napoleont és katonáit öltöztetik germán halottmondai köntösbe. Az elsőben a hadsereg dobosa búvik ki holdvilágos éjjelen sírjából és hústalan kezeivel pergetve a dobverőket, toborzót dobol. A dob dübörgő hangjai felráznak minden halott katonát, aki északon, Olaszországban, a Nilus mentén és arab földön nyugszik. Minden katona a kardját keresi. A trombitás is belefú trombitájába, mialatt a készülődő katonák sorai között végigszáguld. Ezek a halott katonák kísérteties lovaikon, vigyorgó, mészfehér koponyával, hosszú karddal a csontmarkukban s puskával szalutálva díszmenetelésben vonulnak el a hadvezér előtt, aki ép az előbb lépett ki sírjából s aki most kis kalapjában, egyszerű ruhába öltözve áll az őt körülálló generálisok közölt, kezében rövid kardot szorongatva. Ez Napoleon. A közelében állók egyikének a jelszót súgja : „Franciaország" és „Szent Ilona". Így tartja a nagy halott császár hadseregszemléjét. „Das Geisterschiff", a szellemhajó is a halott Napoleon hajója. A nagy császár ezen a hajón száguld végig a tengeren. A hajót láthatatlan szellemek viszik tovább és őrzik meg épen a viharokban. Ez a sziklaszigelről ilyen szellemhajón járó nagy császár a „Fliegender Holländer" alakjával is vegyül. Napoleon így jő megtekinteni egykori országát és ekkor látnia kell hogy az ő dicsősége csak mulandó volt. Trónja összeomlott; fia és utódja sincsen már sehol. Az a hajó. amelyen a halott Napoleon hazamegy, a germán mitologikus „halotthajóra", a „Totenschiff"re emlékeztet, amelyre a halott testét tették s amelyet elégettek. A germán mitológiában igen gyakori az a monda, hogy a hajón elégetett hős időnként visszatér ezen a kísérteties hajón, amellyel a másvilágra költözött. A kisértethajón bolyongó halott Napoleon előképe Bechstein „Wanderer' -jének. aki szintén a hajótöröttek hajóroncsán utazza be a messze tengereket és látja Szent Ilona szigetén Napoleon bukásét is. Az auturii, gsteigi, gefreesi, salzburgi imádkozó halottak mondáját, a görög és keresztény halálalak keverékével, valamint a nagy történeti jelentőségű halottak megjelenésével kap1 Müge : Auswahl. 307—308. I. megj. „Totenkränze" 1827.
