KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

III. A germán jellegű haláltánc műfajai

- 59 csolja egybe Adalbert von Chamisso: Traum c. költeményében.

1 A halottak megjelenése itt öncél, bár tanulságot is hord magában. Az eseményben szereplő gyertya és lámpavilág, amelynek kialvásával a halottak megtámadják az élőt, szintén népmondai vonás. A költő mindent vízióban lát, ami H Sachs megoldására emlékeztet. A költő jegyzői szerepe a lelkek isteni megítélésénél csak fikció, amely az alapgondolat kifejtésére alkalmas. A költőt álmában valaki nevén szólítja. A harmadik hívásra mór úgy gondolja, hogy felébredt és egy szőkefürtű ifjú áll előtte karddal és mérleggel kezében, a Halál. Felhívja a költőt, hogy kövesse őt most, ha bebizonyítva akarja látni a jelen hamisságát, az élet hazugságát, az éjfél és nappal harcát, mely a kettőt egyenlővé teszi. Ezeket csak az látja tisztán, aki a halottakat megszólalásra bírja. Az ifjú egy nagy templom felé vezeti a költőt, amely annak ellenére, hogy éjfél van, ki van világítva. A kivilágított templomból a költő is orgonazúgást hall, mint a salzburgi asszony a német monda szerint. A templom körüli sírokon átbotorkálva a templomajló elé érnek, amely magától kinyílik. Ekkor egy őszhajú pap lép a költő elé, kezében gyertyát tartva. Ez egy, a templom közepén tátongó sírba vezeti őt le. Sokóig mennek a korom sötétben, amidőri a folyosó kitágul és egy beláthatatlan nagy terembe érnek, amelynek közepén asztal áll, az asztalon lámpa és írószer ; köröskörül pedig hosszú sora a koporsóknak. Alig ül le a költő az asztal elé, eltűnik az ősz pap a gyertyával és egy titokzatos, félelmes hang járja be a nagy koporsótömeget. Az itélő Úristen fenségesen nyugodt, de rémületet keltő hangja sorban megnevezi az Ítéletre szánt halottakat, akik nyögve, nyújtózva, mintegy mély álomból , ébredve állanak az asztal elé. Ekkor megkezdődnek az Úr vallató kérdései és a halottak kék ajakkal, remegve vallják be életük nagy bűneit : megidézi az Ur Franklint, Washingtont. XVI. Lajost, Rousseaut. Voltairet, Neckerl, Mirabeaut, a véresalakú Robespierret s végül Napóleont. A nagy császár nevének kiejtésére sok olyan halott is feltámad sírjából, akit nem is hívott az Ur. hogy láthassa a nagy hadvezért. Napoleon egy törött kardra támaszkodva jelenik meg az asztal előtt. A költő mindenkinek a vallomását hűen, bár nem kis szívfájdalommal írja le. A sok halott végre annyira felszaporodik, hogy a költő kénytelen azokat, akiket az Ür nem hívott, távozásra szólítani fel Egy elutasító gesztusával feldönti a lámpát, az kialszik. Ebben a pillanatban a halottak rátámadnak az álmodó költőre, aki rémületében felébred. A halottak vallomásait azonban elfelejtette. — Mennyi igazán mély germán mondai elem 1 Mennyi fenség és shakesp?arei vonás a láthatatlan, de kemény hangon ítélkező Úristenben és a megjelenő és bűneiket megvalló halott történeti nagyságokban 1 Ennyi ősrégi motívummal ily eredeti lenni csak Chamisso művészete tudott. A halottak megjelenése Bechsteinnél is történeti keretbe van állítva, amire azonban a történeti részletképsorozat tárgyalásával kapcsolatban térünk reá. Nálunk először Arany János szerepeltet történelmi jelentőségű halottakat jelenkori viszonyok keretében. Már a „Hídavatás" (1877. aug. 22.) halottai között is szerepel Blücher, aki Napoleont legyőzte. Ennél is világosabb „A rodostói temető"

2 határozottan magyar motívumkapcsolata. A rodostói halottak feltámadásával a magyar szabadság, a 48-as idők nemzetpolitikai fontosságát akarja Arany János ábrázolni. A magyar hősök éjféli felvonulása öntudatlan álma lesz minden magyarnak, amely gyújt,, éleszt, lelkesít. 1 Gedichte. 1831. 283. I. Kürschner 148. 291. 1. kk. 2 1848. július. Remekírók 41. k. 1. 65. I. kk. Éjfél van ; mert hiszen máskor a halottak elő nem bújnak szűk lakóhelyükből. Keletről egy „Hős alak közelget; arcze, szeme lángol, S megharsan beszéde, a sírokhoz szólva : Fel, fel ti halottak éjféli menetre! Rákóczi Ferencz hí, a szabadság lelke". A szózat ereje feléleszti a halottakat, akik innen is, onnan is hajlongva emelkednek ki sírjukból és szótlanul sereglenek fejedelmük mellé. A fejedelem megdorgálja őket, hogy miért búsulnak, hiszen a szabadság nincsen mór számkivetve az országból. Amit Arany Rákóczi buzdító beszéde után a hazafelé vonuló kis lovascsapatról mond, abban teljesen a „wüetent heer" jellemvonásaira ismerünk. Ezek a motívumok is meg vannak magyarosítva. A szellemek vezére, a „Wilder Jäger", maga a halott Rákóczi. „És mint vésztől űzőbe vett felleg, Gyorsan úsz az égen a kicsinyed tábor; Szellemtestöket, mint lobogó lángnyelvet, El-elkapja mintegy a szél s viszi távol, Majd halomra sepri, majd elmossa őket, Valamint a félénk, bujdosó felhőket." Ez a bujdosó magyar „wüetent heer" is énekel, de éneke magyar, a szabadság dala. Öt éneket énekelnek, amelyhez Buda felett „délczegen lejtek a kísérteties táncot", ami a neuebersteini mondára emlékeztet. Ennek a magyar „wüetent heer'-nek az eltűnése is a némethez hasonlít. Amidőn megjelenik a hajnal első sugara, szertefoszlik a szellemcsapat. Kakasszó vet véget a halottak éjféli vonulásónak : „És mire a végső hang is elhullómzott, Szétfoszolnak, mint a völgyi szőke pára, Melyre rátekinthet a nap egy sugára. Harmadszor kiált most a szárnyas őrálló ;". . . Történelmi személy, történeti időben szerepel itt, mint a jövendő történeti események buzdító és irányító eszméje. Viszonylagosan történeti helyzetben lépnek fel Madách londoni jelenetének szereplői is. Ez a jelenet azonban egy másik műfaj csoportjába tartozik. Ugyancsak ily viszonyban van Falke germán halálalakja a történeti kerettel: mint a harco'ó katonák vezetője, mint „Rittmeister" (1.), mint a nagyúri fogat fékeveszetten hajtó kocsisa (2.), mint a gyorsvonat titkolódzó utasa (3.), mint a nemes vad vadásza (5.), mint kerékpáros (6.) nem az everyman-halálalak jellegét, hanem a Bechstein-féle „W

anderer", a nyugtalan germán Quälgeist vonásait viseli ma gán. Mint a bolyongó „wüetent heer"-nek kóborgó vezére lép fel a korhelyzetek környezetében. Vezetőjükkel együtt a halottak is valamely modern milieu-ben jelennek meg. Bierbaum halottai a modern zenekar zenészeivé lesznek. „Maestro Tod"

6 a legkülönlegesebb beállítású haláltáncok közé tartozik. Egy éjjeli mulatozó társaság vígan járja a táncol a hegedűk szenvedélyes hangjaira. Egyszerre elcsendesül a zenekar és a rémült némaságban levegőt hasító tompa morajlós hallatszik, amelyről senki sem tudja, hogy miért és honnét ered. A gázlámpák maguktól kialszanak és metsző hideg járja át a tánctermet. Foszforeszkáló fényvilágításban egyszerre megjelenik a meztelenül vigyorgó Halálcsontváz a dirigens állványa előtt, amelyen egy letört bordacsontjával ép oly halkan kopog, mint a dirigensek szoktak. A bordacsonttal dirigálja azután a hallhatatlan zenét, amelyet láthatatlan kürtösök és hegedűsök játszanak. A mulatozók egy ideig csodálkozva nézik a fénylő csontvázat s félelmükben észre sem veszik, hogy amilyen ritmusban"és odaadással a Halál láthatatlan démoni zenészeit a hallhatatlan zenébe vezeti, olyan ritmussal ők 3 Otto Julius Bierbaum : Irrgarten der Liebe. Berl, u. Leipzig. 1901. Bilder u, Träume. 186.*Jl.