KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
II. Az everyman-haláltánc műfajai
— 21 — költeményében 1 ily motívumot dolgozott fel. E műve ugyan a haláltáncnak egy másik műfaját indította meg, címe mégis régi reminiszcencia ; a régi felfogás szerint a Halál is fekete, sötét mint az ördög ; ilyennek látja a felnémet négysoros haláltáncban a gyermek is : „Ein schwarzer man zeucht mich dahin." Uhland költeményében a Halál előbb mint lovag jelenik meg és páncéllal elfödve, ismeretlenül győzi le a lovagi torna hőseit. A lakoma előtt táncra kéri lel a királyleányt, akinek virágos hajdísze elhervadva esik le a tánc közben. A lakomán felköszönd a Halál a király fiát és leányát és egy serleg üdítő italt nyújt nekik. Az ital hideg s borzadály lepi meg a két gyermeket, akik az apa ölében halnak meg. Az apa panaszára csak egy szava van : „Greis 1 im Frühling brech' ich Rosen." Itt egyesítette Uhland a népies halálfelfogásokat : a Halál mint győzhetetlen lovag ; a meghalás mint küzdelem a Halállal; a meghalás mint tánc a Halállal ; az elhervadó virágok és a Halál utolsó szava a német népének virágokat kaszáló Halálalakjáról veszi hasonlatát ; a Halál által lekaszált virágok pedig az emberek; a meghalás utolsó ital, amelyet az ember a Halál kezéből vesz át. Ezek mind utalások az everyman-halálalakra s ez a népies felfogásban már eleve allegorikus jeleneteket teremt. A Holbein-haláltáncképek nyomán készült Ludwig Beckstein : Der Totentanz című költeménykötetének 48 verse, amelyek mindegyike egy-egy Holbein-képet dolgoz ki. 2 Bár ezt a művet is külön műfajba sorozzuk, mégsem tartjuk feleslegesnek, hogy azokról a részeiről, amelyek a Holbein-féle részletképek nyomán az everyman-halálalakot allegorikus helyzetekbe állítják, itt külön megemlékezzünk. A kérdéses jeleneteket, amelyeknek a Bechstein-haláltáncban való elhelyezkedéséről alább bővebben tárgyalunk, itt csak épen felsoroljuk : 8. Király ; 11. Királynő; 17. Kanonok; 18. Biró ; 21. Prédikátor ; 22. Világi pap ; 23. Kolduló szerzetes ; 24. Apáca ; 26. Orvos ; 27. Csillagjós ; 28. Uzsorás ; 30. Hajós ; 34. A menyasszony; 35. Herceg és Hercegnő ; 36. Grófnő ; 37. Kereskedő ; 38. A szántóvető ; 39. A gyermek ; 40. A harcos ; 41. A játékosok; 42. Dőzsölök; 43. Bolond; 45. A vak; 46. A szállító. Bechstein a megfelelő Holbein-kép allegorikus jelenetmozzanatait megtartotta, de azokat új vonásokkal bővítette ki. Ezek a Bechstein-féle kibővített jelenetek is utánzatra találtak. Az utánzatok különféle haláltáncműfajokba tartoznak. Itt csak tiszta allegorikus felfogású utánzatokról tárgyalunk. Ilyen Marx Moellernek Totentanz című drámája. 8 Egy középkori vár kis szobájában vagyunk, amelynek baloldalán nagy ajtó vezet a vár tánctermébe. Az ajtó 1 „Gedichte" Balladen. 1815 1; 241. 1. 1833 7. Stuttg. 2 Leipzig, 1831. 3 Verlag Kreisende Ringe Bildschmuck von Fidus, Musik von Baeker ; Druck v. Emil Freter Leipzig, 1898. Eine Aschmittwochsdichtung. hatalmas szövésű Eüggönnyel zárható el. Az erősen kivilágított szoba jobb oldalán egy erkélyajtó és ablak nyílik az utcára. A szoba hátsó fala előtt nagy ingaóra áll. Amidőn a darab megindul, az óra épen tizenegyet üt és a táncterem függönye mögül a grófnő lép elő, leveszi álarcát, minthogy a várnép álarcos bálján vett részt, és fáradtan a szoba közepén álló kerevetre ül. A lezárt függöny mögül csak gyengén hallani a tánczenét. Az egyik baloldali szobaajtón az orvos jő be talárszerű ruhába öltözve és megbotránkozik azon, hogy a vár lakossága a pestisnek szomorú és vészes idején ilyen istenkáromló mulatságot rendez. Mert mit használ, hogy a várat körülzárták és se ki, se be nem mehet senkisem ? hátha ép most lopózkodik be a Halál a csukott ajtók valamelyikén ? E szavainál belép az erkélyajtón egy nagy fekete Dominó és bemegy a táncterembe anélkül, hogy a grófnő és orvos észrevette volna. Az orvos azután azt is elbeszéli, hogy néhány nappal előbb már a pestis jelei mutatkoztak a várban. A király majma élénkebb volt, mint máskor, mert a király ismét bort adott neki inni. A majom a királynő ölébe ugrott, amiért egy Veit nevű ifjú úgy reáütött, hogy az betegen rogyott össze. Az udvari bolond a majom viselkedését arra magyarázta, hogy mér megkapta a pestist. A király erre úgy megijedt, hogy néhány bennfentesével megszökött; a bolondot pedig merészségéért, hogy a király előtt a pestist emlegette, kizárták a várból. A király azonban jobban szeretheti a majmát, mint a királynőt, mert most azt sajnálja, hogy a majmot illhagyta és nem azon aggódik, hogy feleségét érheti veszély. De akik visszamaradtak, azok se búsuljanak, mert ő, a vár orvosa, életelixírt fedezett fel, amely a haldoklót ismét életre kelti. Ebben a pillanatban vezeti a kis mellékszobába a fekete Dominó az álarcos királynőt. A megzavart grófnő és az orvos elmegy. Az utóbbi ijedtében az asztalon felejti orvosságát. A királynő panaszkodik, hogy a Dominóval táncolni nagyon fárasztó, mert túlságosan féktelenül táncol. Most egyedül szeretne maradni és ezért parancsoló kézmozdulattal tudtul adja a Dominónak, hogy távozzék. De ez felvilágosítja, hogy talán nem tudja, kivel beszél ? mert ő nem vazallus, hogy csak úgy el lehessen bocsátani, mint a többit. A királynő haragjában azt követeli, hogy vegye le álarcát és mutassa meg, hogy kicsoda. Ezt sem teszi meg. A királynőnek gyanúja támad, hogy talán valami idegen merészkedett a várba s annál inkább követeli, hogy mutatkozzék be, mert a vár körül van zárva s idegenek be nem jöhetnek. A Dominó biztosítja a királynőt, hogy őt senki sem akadályozta meg a bejövetelben. A királynő dühében az asztalon fekvő csengővel akar csengetni, de a Dominó érintésére a csengő nem szól. Megrökönyödve kérdezi ezután a Dominót, hogy talán mágus f Ez beismeri, hogy tud varázsolni is; csakhogy egyszer megnémul a csengő, másszor a néma is megszólal az ő érintésére. Majd felvilágosítja a királynőt, hogy ő egy ismeretlen hatalmas király, aki a gyáván elmenekült király koronáját és országát akarja hatalmába keríteni. Mielőtt azonban itt elismernék az ő hatalmát, kéri a királynői, hogy tegye számára kedvessé a győzelmet iránta érzett szerelmének viszonzásával. A királynő az előtte térdre boruló Dominót erre ismételten ostromolja, hogy mondja meg kilétét. Az álarcot azonban csak akkor lehet levenni, ha a zenekar tust játszott. De hogy a királynő az ő egyéniségét jobban megismerje, elmondja a Dominó, hogy ő látta itt a városban azt az udvari bolondot, akit a várból kizártak. A városban nagyon felszaporodtak a nyilt utcán heverő hullák s azért ez a bolond „Pater Expulsus"-nak neveztette magét és azt a mesét költötte, hogy bér őt a szultán elkergette, azért mégis sikerült a betlehemi kis Jézusnak egy játékát elhoznia, amelynek csengődíszéből mindaz, aki egy halottat eltemet, kaphat egy csengőt és a bohóc ruhájának csengőit rázva vonult végig a városon, míg minden halottat el nem temettek. Azután őt is elfogta a pestis. Ehhez hozzáteszi még a Dominó, hogy ő ment oda a bohócot megsegíteni, aki az ő karjaiba dőlve és a királyné nevét sóhajtva halt meg. A királyné csodálkozik, hogy ilyen hatalmas király a nép alsóbb osztályaihoz is leszáll. A Dominó felvilágosítja őt, hogy előtte minden ember egyforma. A királyné ellenvetéseire, hogy a betegség ellen a király nem segíthet, hanem csak az orvos, de pestis idején még az orvost is hiába hívják, mert akkor már csak a pap segíthet, a Dominó azzal mentegetőd-
