KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
II. Az everyman-haláltánc műfajai
kép volt. A második fontos lépést, a Holbeinképjelenet szabad költői feldolgozását is Hans Sachs tette meg. „ Der wunderbare Traum. Vergänglichkeit des Irdischen. 1569. Jan. Ain lied in aignem thon" című és „Einmal lag ich in schlaffes-qual:. . . ." kezdetű költeményére 1 is valószínűleg Holbein-kép — talán a 8. Der König — jelenete hatott. A költemény, tárgyát, eseményét mint saját vízióját írja le. Álmában egy hercegi palota nagytermében találta magát, amelyben ép akkor előkelő ünnepséget tartottak. Tánc és zene, díszes ruha és szerelem elmaradhatatlan kellékei ilyen előkelő mulatozásnak: 12-15. s. ich sech darinen Von adel ain fuerstlichen dancz, Darin hört ich lawtrayssig gancz Hertrummel und trometten." 25-26. s. „Darunter sach ich manig par, Das mit liebe verstricket war,..." A tánc után hatalmas lakoma következett, amelyet zene és ének kísért: 43—45 s. „Zw disch man fürstlichen hoffirt, Mit saitenspi'el wol concordirt, Harpfen und claffe-zimel . . ." A lakomát ismét tánc(„sumer-rayen"), ének („Die frawen .. . Ír rayen-lieder sangen"), lovagi játék, labdajáték, párviadal, versenyfutás és ugrás, álarcostánc (maruscadancz), vígjáték és tragédia előadás követte (67. s. „auch kam ein rot, vermumet gancz ..."). Egy sisakrostélyos lovagép lelökte dárdájával ellenfelét a lóról, amidőn hirtelen belopódzkodott a terembe a Halál és kaszájával lekaszált mindent: 79-84. s. „In dem da schlich in sal der dot Mit ainer sensen scharffe, Met ab und auff; Der dotten hauff Er auf ein hauffen warffe" A nép ki akart menekülni az ajtókon, de hiába, a Halál kaszája utóiérte a menekülőket. Maga H. Sachs egy ablakon mászott ki és leugrott a mélységbe. Esés közben felébredt. A költemény utolsó öt versszakában a mulandóságról elmélkedik (Anno salutis 1569, Januar ?). — Az itt rajzolt kép, bár felfogása egészen újszerű, még mindig mutat fel régi reminiszcenciákat az élőket kaszáló és a halottakat egy halomra hányó Halálalakban. A víziószerű beállítás sem egészen új, mert hiszen a három élő és halott legendája is egy remete látomását írja le a három halott megjelenésében. A Halál itt is a mulatozókat lepi meg, mint a pízai Camposanto és Holbein képén. Jelentős azonban az, hogy H. Sachs itt eseményt ír le saját élményeként. S habár a vízió és 1 Dr. Julius Sahr : Deutsche Literaturdenkmäler des 16. Jahrhunderts. II : Hans Sachs. S. Göschen. Nr. 24. Bibl. des Lit. Ver. zu Stuttg. Bd. XXVI. Nr. 6131. 26 — álom szerepeltetése csak fiktív, mégis a költői felfogás és gondolat újszerű kifejezésére való törekvést látjuk élményszerűségében, amely a lakomát és a Halál megjelenését nemcsak a tanulság kedvéért írja le, hanem mert gyönyörködni kíván az ellentétes motívumok allegorikus jelentésű összeütközésében. Holbein allegorikus képei oly irányt teremtettek, amely a Halál tényét és működését allegorikus helyzetek leírásával, a Halál alakjának ezekhez való alkalmazásával teszi változatosabbá és újszerűbbé. Ily helyzetek és alkalma zási módok kitalálásában Abraham a St. Clara (Ulrich Megerlin) ágostonrendi szerzetes volt fáradhatatlanul találékony. „Mercks Wfenn" (1679) című műve második fejezetének második szakaszában („Umständige Erzählung des Tods zu Wien, und der traurigen Zeiten") úgy írja le az 1679-iki bécsi pestisnek pusztítását, hogy a Halált közvetlen Bécs utcáira, tereire, azok nyüzsgő életének középpontjába helyezve, neki olyan működést tulajdonított, amely az utca nevének etimológiai értelméhez alkalmazható. Ezzel sok újszerű és allegorikus jelentőségű helyzetet teremtett, amelyek közül több a mai napig is köztudatban él. így pl. : a városban kóborló Halál a Herrengasse-ban kelleténél jobban uralkodott; a Bognerstrasse-n sok íjjat feszített lövésre ; a Singersírasse n sokaknak a „Requiem"-et énekelte ; a Schuler-utcában nem tartott vakációt; a Becker-utcában, a Körner-úton ő volt az utcai rabló; a Nagler-úton hegyezte ki nyilait; a halpiacon (Fischmarkt) nem tartott böjti napot; a húspiacon (Fleischmarkt) ő is nyitott mészárszéket; a zsidópiacon (Judenplatz) sahter volt; a Katzensteig-en szorgalmasan egerészett; a Fárber-utcában sokakat a halottak sápadt színével festett meg stb. Az allegorikus célzatú beállítás nem jelent minden esetben közvetlen kapcsolatot Holbeinnal. A középkori haláltánc is allegorikus színezetű volt, habár nem oly mértékben és oly értelemben, mint Holbeiné. Az allegorikus felfogásra természetesen elsősorban a népköltészet volt hajlandó, ami már az everyman-dialógusokban is éreztette hatását. A magyar népköltészetnek is van ily irányú balladája, a „Bács Jancsi". 2 Bács Jancsi kimegy az erdőbe fát vágni és nem is sejti, hogy mögötte a halál áll s csak azt várja, hogy a fa kidűljön. A fa ráesik Bács Jancsira és amikor ez ki akar alóla bújni, a Halál leszorítja és nem engedi el többé. Ez a költemény, mint alább látni fogjuk, már inkább realisztikus irányú, mint allegorikus; de a kidűlő fa és a meghaló favágó párhuzamában van valamelyes szimbolikus kapcsolat, amelybe a ballada Halál-alakját állítjuk bele. Az everyman-haláltánc ez első fejlődési foka az everyman-h ilálalak népköltészeti megjelenési formáit is az aJTegorTkus irányba kapcsolja. EriJhJand : „Der schwarze Ritter" című 3 Remekírók 55. k. 28-29. 1.
