KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

I. Holbein haláltánca és a modern haláltáncköltészet fejlődésrendszere

„halálalakjának" női holtteste van : ami azt igazolja, hogy az halottat akar ábrázolni (10.). Az öregasszony előtt egy csontváz megy harangjátékon játszva, míg egy másik csontváz az öregasszony nyakára üt (25.). Cselekedeténél fogva az utóbbi az everyman-halálalak s akkor az előbbi csontváz halottat ábrázol. A hercegnő előtt is két csontváz jelenik meg (36.), amelyek közül csak az egyik lehet a Halál. Ugyanígy vagyunk a „Kriegsman" (40.) jelenetének küzdő és doboló csontvázával. fA Halál és halott együttes szereplése az ősi félreértésen és fogalmi eltérésen alapszik. Holbein haláltáncában a Halál az, aki az áldozat megölését, megsemmisítését végzi, amíg a halottaknak csak alárendelt szerep jutj eb) A Holben-féle haláltánc a részekre bontott jeleneteket egy egységbe foglalja, ezeknek egész sorozatát egybefűzi, részletképsorozatot alkot. Ezzel észrevétlenül is a haláltánc általános emberi jellegére utal.(A részletképek sorozatba való összekapcsolódása az egész emberiség állapotára akarja a lényeges haláltáncgondolatot .egy egyetemes kép segítségével kiterjesztenijA tiszta középkori haláltánc nem jeleneteket, hanem csak személyeket fűzött láncsorba, kapcsolt egymás mellé. A Holbein-képsorozat csak a rendsort vette át a régi kifejezésformából. e.) A Holbein-képekhez fűződik. kétféle irányzat egybekapcsolása is : (jörekvés az allegorizáló motívumok és az életszerűség kifejezésére^/Allegórikus jelentősége van annak, hogy a Halál segít Ádámnak a fát (az emberi élet fáját) kidönteni (4.); leveszi a pápa, a császár koronáját (6. 7.); utolsó italt nyújt a királynak (8 ); az apácának kioltja gyertyáját (24.); a hajós vitorlarúdját kettétöri; a részegesnek ő önti szájába a bort (42.); kilyukasztja a hordót (46 ); a hercegnőnek lehúzza a takaróját (36.); eltöri a bíró pálcáját (18.); allegorikus jelentése van a vak nagy lépéseinek. (Allegorikusak a Halál ismertetőjelei: a homokóra, hangszerek, ásó, stb.jfiz életszerűségre törekvő realisztikus irány pedig abban jut kifejezésre, hogy a Halál mintegy a háttérben marad és engedi, hogy a való élet esélyei, amelyeket részben ő idézett elő, önmaguktól semmisítsék meg áldozatát) pl. a hajósoknak csak árbócfáját töri össze és így ezek a vihar miatt feltétlenül elpusztulnak. f.)/A Halál megjelenését valószerűbbé akarja tenni a festő azáltal, hogy annak határozott formákat és keietet ad) Mintha a Halál láthatatlan, felfoghatatlan azeWem volna, akit a kép többi szereplői számára érzékelhetővé kell tenni. Ezért azután a környezetének, vagy a jelenet jellegének megfelelő ruhában jelenik meg: a pápai udvarban a Halál kardinálisruhába öltözve a többi közé keveredik, mintha ismeretlenül akarna maradni és titkolná kilétét (6.); a királynőt az udvari bolond ruháiba öltözve ragadja tova (11.); a plébános előtt mint sekrestyés megy lámpával és csengővel (22.); a lovagot lovagi páncéllal felvértezve támadja meg (31.); hasonlóképen a katonát is (20 ). g.) Az élethez akarta a festő a képeit közelebb vinni azáltal is, hogy magát az életet, annak nyomorúságát, az élet javainak hiábavalóságát is haláltáncmotívummal fejezte ki. Egyes képeken a Halál nem azzal a szándékkal szerepel, hogy tovaragadja áldozatát, hanem hogy(csak ott legyen minden munkájában és szemmel tarthassa őQÁdám mellett ott dolgozik a Halál is ; a gazdagnak elviszi gazdagságát, ami nem jelenti még annak halálát; ostorával a földműves lovait hajtja ; az üzletesnek borát tönkreteszi. E képekben a halálalak magát az életet, az élet nyomorúságát személyesíti meg. (Ez már nem haláltánc, hanem élettánc/ h.) Az életszerűségre való törekvéssel az egyik fametszet, a beteg jelenetében (47.), már magát az életet ábrázolja a maga valóságában, a nélkül, hogy a halálalakot szerepeltetné. A piszkos, elhagyatott, halált óhajtó beteg látása már egymaga is megrázó érzelmeket ébreszt bennünk. Nem szükséges, hogy a Halál megjelenését is szemléljük. Tehátmiaga a puszta, a való élet, mint haláltáncgondolatot kifejező eszköz 1 jpz a motívum hozta létre azt a haláltáncfelfogcist, hogy nemcsak a meghalás pillanatában, hanem az élet minden megnyilvánulásánál ott áll az ember mellett a Halálalak és így mindenkinek megvan a maga „Halál"-ja, aki mint valami őrzőangyal mindenhova elkísérj/ A Holbein-motívumoknak ily éles körvonalazásával nem akarjuk a későbbi fejlődésproblémákat leegyszerűsíteni. Azzal, hogy a Holbein-képekben a modern haláltáncfejlődés csiráit látjuk, nem állíthatjuk sem azt, hogy Holbein tudatos, célirányos művészi munkával új, az eddigieknél költőibb haláltáncfelfogást és motívumcsoportokat akart teremteni, sem pedig azt, hogy a modern fejlődési fokok képviselői az általuk képviselt újítás anyagát céltudatos munkával a Holbein képekből merítették. Ha a középkori haláltánc fejlődését is befolyásolták a koráramlatok, akkor fokozottabb mértékben áll ez a Holbein utáni századokra, amelyekben a romantikus és reálisztikus törekvések más költői műfajok fejlődését is lényegesen irányították. Az egyéni és nemzeti öntudat fokozottabb kultusza életszerű és nemzeti eredetű motívumokkal tetézte az általános emberivé vált tiszta haláltáncmotívumokat. A haláltáncnak oktató jellege, amely a középkori műfajokban túlsúlyba lépett, a Holbein-képek fellépésével öntudatosabb művészetnek engedte ót helyét. Holbein új iránya a valószínűtlen bizarrságig s egyúttal a rideg valóságig józan és realisztikus haláltáncmotívumokban való gyönyörködést öncélnak tekintette. A haláltáncmotívumok megjelenési formája és módja is megváltozott a Holbein-haláltánc hatása alatt. A középkori haláltánc korában a legendából kifejlődött haláltáncszöveg a képfejlődésű haláltáncok utólag keletkezett szövegének hatása alatt elvesztette reális legendái alapját és jelentését, ellaposodott és az általános