KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
I. Holbein haláltánca és a modern haláltáncköltészet fejlődésrendszere
- 22 emberi motívumok körében kezdett mozogni. Ez annyit jelentett, hogy a szöveg a képpel szemben, — amely még élénken megtartotta legendái jellegét, — értékben visszamaradt, sőt alárendelt szerepre jutott. Amint az összlegenda és újlegenda kifejlődését is elsősorban a képeken figyelhetjük meg, épen úgy a Holbein-képek is a XV. századi képek fejlődésének járt útján haladnak. Ekkép a haláltánc fejlődésében bizonyos állapotok visszaesését tapasztalhatjuk, amelyek egy fokkal magasabb fejlődési állapot kibontakozását egy előző fok mintájára megismétlik, míg annak motívumai már általános emberiekké válnak. A modern haláltánc utolsó kettéosztása ismét a Holbein-kor állapotába helyezkedett, amit még részletesebben is tárgyalni fogunk. Miként az összlegendakép egy összlegendaszöveg keletkezésére, a képfejlődésű haláltánckép egy újabb szöveg összeállítására adott alkalmat, úgy a(Holbein-képek a költészeti haláltánc kifejlődését tették lehetővé \ ) A modern haláltánc elsősorban költői műfaj es a festészet ma már csak a költői művek motívumait (pl. Rethel a Bechstein-féléből vette a gondolatot) másolja vagy módosítja, de egy-egy újabb fejlődési fok eredeti fellépése Holbein óta csak költői műfajokban figyelhető meg. A további tanulmányaink anyagául szolgáló újkori költői művek kiválasztásában azonban megszorításokat kellett alkalmaznunk. Vizsgálódásaink itt csak a német és magyar művekre terjeszkednek ki, miáltal érdeklődési körünk jóval kisebb lett. Minthogy a külföldi, főleg francia adatok a megszűkített körből kiestek, azért igyekeztünk a német jelenségeket, mintegy önmagukból és német előzőjükből, a magyarokat pedig a németre vonathoztatva magyarázni, tekintet nélkül a külföldi (főleg francia) mintákra. Előre kell tehát bocsátanunk, hogy az alábbi fejlődési rendszerben tárgyalt műfajok keletkezési helyére és idejére vonatkozó adataink csak a német és magyar irodalomra vonatkoznak ; e mellett meg kell engednünk azt is, hogy valamely fejlődési foknak a francia, vagy más nemzeti irodalomban a németnél jóval előbb is akadhat képviselője. E vonatkozások felderítése még újabb kutatások anyaga lehetne. 4. A modern haláltánc műfaji kritériumai Igen jelentős mozzanat a modernkori haláltánckölteményeknek, a német-magyar halálverseknek helyes műfaji megválogatása. A tiszta középkori haláltáncnak meghatározását könnyű szerrel meg tudjuk adni keletkezéstörténeti adatai alapján. Ez a meghatározás az újkori haláltáncra már nem illik reá, minthogy a haláltánc fogalma időközben nagy változásokon ment keresztül és az idetartozó művek egész más alapokon állnak, mint elődeik. Nélkülözhetetlenül szükséges tehát olyan kritériumok megállapítása, amelyek a művek haláltáncjellegére és műfajára vonatkozólag meglehetősen tájékoztatnak bennünket. A magyar haláltánc kutatói igen nagy hajlandóságot mutatnak arra, hogy miután irodalmunk a haláltáncot csak igen kicsiny számban képviseli, olyan költeményeket is kinevezzenek haláltáncoknak, amelyek csupán a régi motívumokat ismételgetik. Ide tartoznak Heltai Gáspár versei is.' Pedig ezeket a haláltánc fogalmába csoportosítani a kérdés irodalmi tisztázódását zavarja meg. [A haláltánc fogalmát olyan tágra vonni, hogy az minden Vlyan költeményt is, amely a régi haláltáncmotívumokat csak egyszerűen felsorolja, magában foglaljon, a haláltánc keletkezés- és fejlődéstörténeti elveivel ellenkezik, mert ezek között akadnak olyan művek, amelyek a haláltánc eredeti jellegével ellentétben állanaE) A haláltánc első és legfontosabb kelléke a drámaisá g (ami azonban még nem bizonyít a tényleges drámai előadás mellett!). Már első összetevői is drámaiak : a legeiudaJialottaicselekszeüfik^ me gjelennek, tanítanak^később (a trienfi~Iegendakép és első" halaitánc'-kép esetében) az élőket_elragadják ; a haláltáncban a Halál személyesen jelenik meg~é5 beszélget az élőkkel; az élők rendfokozatok szerint megszólalnak, a halottakkal vagy a Halállal vitatkoznak, küz denek stb. Ezzel szemben Heltai mindezt, sőt még ezeknek a motívumoknak csak igen kis hányadát is alig mondja el nekünk verseiben s csak tulajdonságokat sorakoztat fel, nem ad történést és dialógust. Ugyanezt tette mór jóval a haláltánc előtt Notker („Mementó mori" 1050 körül), 2 valamint Heinrich von Melk. Később Gryphius („Vanifas ! Vanitatum vanitas !") is csak ugyanazokat az egyszerű, általános halálmotívumokat emlegeti. Ez utóbbit semmi esetre sem nevezzük haláltáncnak, mert sem a keletkezésben, sem a továbbfejlődésben nem volt része s csak a haláltáncmotívumok előzményeit, vagy oldalhajtásait őrzi meg számunkra\ Haláltáncnak s főleg modern haláltáncnak csak annak a fejlődési fokozatnak képviselőjét nevezhetjük, amelynek szerves része volt akár valamely műfaj kifejlődésében, akár a kész haláltáncfaj továbbfejleszlésébemjjHellai versfaja egyikbe sem sorozható. A haláltánc fejlődésében állandó folyamat az, hogy a már megjelent motívum minden vonatkozásban kimerítve és minden társadalmi rétegben elterjedve kilép a továbbfejlődés sorozatából és általános emberi gondolattá válik. Ezeket az általános emberi halóimotívumokat Heltai 3 és német mintája, Spangenberg 4 csak gépiesen felsorolja, de meg nem jeleníti : 5 „Szinettlen elkullag a halál, Megöl mindent valakit talál, » Mind a kazdagot s mind a szegényt. Nem kimily sem nagyot sem kicsényt ; Mindegy néki a szegény koldus, A kegyetlen és hatalmas dus." A haláltáncok rangsorozatához híven sorolják fel mindketten azokat is, akiknek a Halál nem kegyelmez : egyháziakat, világiakat és nőket. Sőt a költemény egyik része : „Hol vagyon Plátó és Porphyrius" . . . „Wo ist Plato vnd Porphirius ?". . . Ubi Plato, ubi Porphyrius ? kezdettel igen messzire nyúlik vissza a haláltánc előtti időbe1 1553. Keresztyéni panaszolkodós és intés. R. M» K. T. VI. k. 108-9. 1.; Hogy a halál nem fél, sem hatalomtól, sem erőtől, sem tudománytól, u. o. 110—12. 1. Közbeszéd: 112. 1., mely utóbbinak német eredetije a jelen mű második kötetében már közöH ausgburgi legendaszöveg végén foglal helyet. 2 Kürschner: Deut. Nat. Lit. III. 1. 32. 1. 3 Vigasztaló könyvetske stb. 1553. G. Helth : Trostbüchlein mit christlicher Unterrichtung, wie sich ein Mensch bereiten soll zu einem seligen Sterben. Gesammelf und zusammengesetzt aus christlichen Prediger Schriften. Klausenburg. 1551. 8. r. 4 Ein new Trost Büchlin für die Krancken, Und vom Chrislichen Ritter : Durch M. Johann. Spangenberg 1549. Wittenberg; A i i i i — A VI. lev. Fuercht denn der Tod kein gewalt noch kunst ? 5 R. M. K. T. VI. 109. 1.
