KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
I. Holbein haláltánca és a modern haláltáncköltészet fejlődésrendszere
- 20 lóit: „tisztartókhoz", „hamis törvénytevőkhöz", „urak házába" megy el a Halál. Majd a „szép ifjakat" is megszólítja (137. s.) és még bocsánatot is kér tőlük és sajnálatát fejezi ki, hogy „tisztének nem járhat ellene." Az ifjak felelnek is a Halál szavaira : „Sok vitézek, halál, veled vívnának, . .." (145. s.) Amit a Halál a „Kazdag özvegy asszonyról" (149— 160. s.) mond („nem akartok férjhöz menni, . . . Másnak is ti akartok parancsolni, . . . kezdlek mind elvenni . . . Kezetekből kiveszem kéneseteket . . ."), az talán a 10. vagy 11. Holbein-képre vonatkozik („Keyserinn", „Küniginn"), mert a következő rész megfelel a 12. képnek („Bischoff"). 161. s. „Nagy sok juhoknak pásztorit elhordom . . . őket mind széllel elszaggatom." Majd ismét csak általában említi a papokat és barátokat a szöveg. „Képáját minap egyiknek levonám" — mondja a Halál (181. s.), ami minden bizonnyal a 23. Holbein-képre utal („Der Münch"). Mintegy ennek folytatásául beszél a Halál a „szegény apácáról" a 24. Holbein-jelenetnek megfelelően („Die Nunne"). Ez a „halált életnél inkább dicsérte" és ifjúságát mégis „kárban töltötte." Majd az apáca is megszólal és kéri a Halált, hogy ne hagyja még meghalni, hadd mehessen még férjhez. Ez talán az ágy szélén ülő ifjúra vonatkozik. Majd kilétét kérdezi: „En nem tudom te micsoda állat vagy, . . .", ami nemcsak a Comicotragédia egy kifejezésére emlékeztet, hanem a német szövegek (everymandialógusok) megfelelőire is utal. Az apáca azt reméli, hogy a Halálnak csak a bűnösön van hatalma, majd megemlíti az öreg, „szegény bábákat", akiket a Halál a fiatalsággal együtt elragad. Ez utóbbi a 25. Holbein-képre vonatkozik már („Dasz Altweyb"). A 26. és 27. Holbein-jelenetet a Pesti-féle költeményben nem a Halál mondja el, hanem maga a költő. A 229— 236. sorok a „mendikusokrói" szólnak, akiknek sok pénzt adunk az orvosságért, akik azonban magukat sem tudják meggyógyítani („Csuda hatalma vagyon az halálnak" ; Holbein 20. Der Artzet.) 237—244. s. „Égbe nézők másnak jövendőt mondnak,... Jövendőt mond az halál akkor nekünk, Mikoron az asszu csontokra nézünk." Az „égbe néző" itt voltaképen Holbein „Sterndeuter"-e (27.), aki elé a Halál egy koponyát tart, hogy a jövőjét azon szemlélje. 245—248. s. A „gazdagok" azzal hencegnek, hogy „előttük vagyon ezüstük, aranyuk" és hogy ők ennélfogva a halállal nem gondolnak. 249—260. s. A gazdagok szavára azután megint a Halál felel (?). A gazdagok mindég csak azon törik a fejük, hogy miképen szerezzenek vagyont és a vagyonszerzés módját a „Kalmároktul" is megkérdezik. Pedig megfeledkeznek arról, amit a Szentírás mond : „Bolond ember, ma lelkedet megkérik." Az egyik lyoni Holbein-kép idézete: Stulle, hac nocte repetunt aninam tuam, & quae parasti, cuius erunt? (Lucae XII.). „A gazdagok a tengeren nagy szerencsével járnak" (261—264. s.), de tizenkét órakor „mindenek elmaradnak" tőlük. Ebben a gazdagokról szóló részben tehát három Holbeinképet is összesűrített Pesti: 28. Der Rychman. 29. Der Kaufman. 30. Der Schiffman. A Halálnak ezután következő tanítása a gazdagokhoz (265—267. s.) csak toldás. 277-280. s. Majd a „szegény vén emberek" is panaszkodnak a Halál hatalmának kegyetlensége miatt, Holbein 33. jelenetének megfelelően („Der Altmann"). 281—284. s. Az előbbivel együtt talán ismét a költő írja le a házastársak keservét is, amidőn néhány napi boldogság után valamelyik fölött már holnap a „Quando coeli"-t éneklik. E gondolatot talán Holbein 35. képe adta („Die Edelfraw"), amelyen a nemesasszonyt a nemesember karján vezeti. Még két Holbein-kép motívumait fűzte Pesti a halálelmélkedései közé, a gyermekét és a részegeskedökét („Édes magzatokat te nem kémélled . . . Meglátjátok ti részeges emberek,... A sok italt ismég hogy kiadjátok,..." 285. s. és 297. sorok), a „Dasz Iungkint" (39.) és „Die Säufer" (42.) jeleneteit. . C*A magyar haláltáncok közül Pesti György költeménye áll legközelebb a tiszta középkori haláltánc fogalmához, mert a Hatói a rangfokozatok képviselőivel beszél benne^ Amint a tartalmi egybevetésekből kitűnik, Pesti György meglehetős bőven használta fel Holbein gondolatait s csak a Holbein-féle haláltáncképek népszerűsége mellett bizonyít az a tény, hogy a magyarországi irodalomban közel 3 évtizeddel az eredetinek megjelenése után már két utánzata is akad, holott a magyar irodalom a külfölditől rendszerint egy századdal szokott elmaradni (pl. a vadomori és everyman-dialógus esetében) és már nagyon elterjedt külföldi műfaj lehet az, amelynek egy századnál kisebb időközre volt szüksége, hogy a magyar irodalomban is visszhangra találjon. A Holbein-haláltáncot ehhez viszonyítva irodalmunk igen gyorsan vette fel, de sajnos nem asszimilálta. Amint a vadomoriból és everyman-dialógusból sem alkotott önálló haláltáncot, a Holbein-haláltánc utánzata is meddő maradt és a tradíció hiányában nem fejlődött tovább. 3. A Holbein-képek jelentős alapelemei és a további vizsgálódás körvonalai A Holbein-képek legtöbb motívumában felismerhetjük a későbbi modern haláltáncfejlődés csiráit. a.) Az „Imagines Mortis" elsősorban képeket ad, szinte egymástól teljesen független jeleneteket, amelyeknek csak egy közös szereplőjük van : a Halál. Az első haláltáncképek láncsorozatának páros jelenetekre való bomlását már a felnémet, a francia kéziratokban s főleg a bázeli képeken figyelhettük meg. De míg ezekben az elkülönített párok mintegy egyszerre, egy síkban, egy háttérrel és kerettel körülvéve jelentek meg, addig a Holbein-képek megtörik a hely (és idő) egységét és mindegyik jelenet máshol (és máskor) játszódik le. Míg a tiszta haláltáncok elkülönített jeleneteinek csak két (legfeljebb három : az uzsorás jelenetében) szereplője volt a szimbolikus jelentésű táncmotivummal egybekapcsolva, addig a(Holbein-jelenetek egész csoport embert szerepeltetnek és az összefüggő eseménybe nem illő táncmotívum elmarad. A balladai rövidségű és homályosságú jelenetek egész kis történetet sejtetnek, annak minden előzményével és következményével. A jelenetek önállósítása és elkülönülése a Holbein-haláltánc legjellegzetesebb jellemvonásai közé tartozik^) b.KA képek szereplője legtöbbször az everyman-halálalak^) míg a tiszta képfejlődésű haláltánc (pl. La Chaise-Dieu) csontvázairól tudjuk, hogy azok a néptudatban halottak voltak. Hogy maga a festő is az everyman-halálalakra gondolt, azt bizonyítja a 3. kép, amelyben mint a bűn zsoldja és Isten büntetése csatlakozik a bűnös ember mellé. Ez szerepel még a 4. 7. ö. 9. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. stb. képeken is. c.) De szerepelnek itt halottak is : (5.) „Gebeyn aller menschen" mondja az egyik felirat, ami csak halottakra vonatkozhatik. Már a pápa jelenlétében (6.) két csontváz szerepel, amelyek közül csak az egyik lehet az everyman-halálalak, míg a másik halottat ábrázol. A császárnő
