KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

Előszó

Előszó A jelen kötet a mai haláltáncnak és a vele kapcsolatos halál- és halott-motímuvoknak történetét tárgyalja Holbein fellépésétől a mai napig. Amíg tehát művem első kötete az anyagot a XIV. század közepével zárta le, a második kötet a voltaképeni középkori haláltáncok történetével foglalkozott a XVI. századig, addig a jelen kötet a tizenhatodik századdal kezdi az anyag feldolgozását. Míg azonban az előbbi két kötetben a motívumok csoportosítása, típusok rendszerezése mellett arra is törekedtem, hogy az utánam következő haláltánckutatónak ne kelljen minden idézetért ugyanannyi fáradsággal járó kutatómunkát áldoznia, mint nekem és míg ezért a motívumok tárgyalását mindenütt a szövegek legfontosabb részeinek szószerinti közlésével támasztottam alá, sőt itt-ott a fejlődés egyes fokozatait tökéletesen képviselő szövegeket a maguk teljes egészében még akkor is leközöltem, ha azok „könnyen hozzáférhetők" voltak, most a XVI. századdal kezdődő fejlődés fokozatainak lerögzítésében szűkebb körre szorítottam anyagomat. Szinte kizárólag csak a német és magyar irodalom és művészet jelenségeinek magyarázatára szorítkoztam, sőt ezekből a jelenségekből is csak annyit használtam fel, amennyi egy-egy motívum-típus megr magyarázására elegendő. Adatteljessé gr e, amely még az első. két kötetben sem volt megvalósítható, itt azután már igazán nem törekedhettem. A kötet első felét kitöltő magyar szöveg nagyobbrészt a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1925-ben bemutatott doktori disszertációm megfelelő részleteivel azonos, bár az azóta szükségessé vált kiegészítéseket rajta megtettem. Ennek a magyar szövegnek megjelentetése azért jogosult, mert a doktori disszertációm annakidején a mostoha viszonyok miatt nem jelenhetett meg nyomtatásban és a benne feldolgozott anyag ismerete nélkül alig lehet elképzelni, hogy valaki művem mindhárom kötetének céljait, tudományos eredményeit megérthesse. Ez a magyar szöveg is igazolja, hogy az a rendszer, amelyet 1925 óta Bécsben, további tanulmányutaimon, budapesti és szegedi tudományos munkálataim közben tovább kiépítettem, már 1925-ben készen állott és azóta minden új adat, amelyet ezen a téren találni volt alkalmam, ebbe a rendszerbe hiánytalanul, időrendi sorrendnek is megfelelően(l) és erőszakosság nélkül beleillett. Az új adatokat, amelyeket doktori dolgozatom megírása óta tanulmányutaimon gyűjtöttem, inkább a németnyelvű részben csoportosítottam, részben egyszerűsített keretekben. Ugyancsak a németnyelvű részben történik az egyes motívumcsoportokkal kapcsolatban utalás az első kötet végén megjelent B táblázatra. Az általam igen nagyrabecsült bírálóim, Túróczi Trostler József dr. (az Irodalomtörténeti közleményekben, 1936. 237 I. és a kk.), Karsai Kurzweil Géza dr. (a Theologia folyóiratban 1937. IV. kötet 1. szám 82 1. és a kk.), valamint Kardos Tibor dr. (az Egyet. Philol. Közl.-ben 1937. 61. évf. 10 — 12. sz.) és mások, talán most már jobban megértik, mi volt a célom az első kötet két táblázatával. Azért utalok már most a megjelent recenziókra, — melyeknek téves beállításait csak alább kívánom taglalni, — mert különösen Kurzweil dr. és Kardos dr. fájlalták kifejezetten, hogy a két táblázatot nem értik. Nem is érthették, mert hiszen az első kötet anyaga még az A táblázatnak feléig sem jutott el. De ők ezt aligha vették észre, mert, bár Trostler dr. bírálatát pontról pontra követve ők is azon a véleményen vannak, hogy az első kötet tárgyalási módja „úgyszólván mértani térben mozog" és a közölt táblázatok inkább „világvárosi forgalmi hálózathoz" hasonlítanak és „teljesen érthetetlenek", mégsem jöttek rá arra az egyszerű ötletre, hogy az „értést" könyvem első kötetének és főleg a közölt idézeteknek alaposabb áttanulmányozásával támasszák alá. Mind az A, mind pedig a B táblázatot kizárólag a fellelhető szövegek és képek elemzése alapján állítottam össze és hogy az A táblázat annyira komplikált, ez inkább arra a különösnek látszó következtetésre vezethetne, hogy e motívumok kiélésében a középkori lélek világa gazdagabb volt az újkoriénál. Amikor férfias őszinteséggel hangsúlyozom, hogy a jelzett bírálatok, de az általam itt nem említettek is, a lehető legudvariasabb, legméltányosabb módon és tudományos tárgyilagossággal, legnagyobb jóhiszeműséggel és jóakarattal kapcsolták művem méltatásába egyéni véleményüket és amikor e helyen is mély tisztelettel köszönetet mondok b rálóimnak gondolatkeltő