PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
- 26 miseruhája nem maradt ránk. 17 2 De feltéllen XVI. sz.-i lörök brokátból valónak tarthatjuk azt a miseöltözetet, amely a kézdiszentléleki katolikus templomból került a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, s melynek mintázata feltűnő egyezést mulat egy XVI. sz.-i perzsa arnybrokát mintájával, amelyet Martin közöl. 17 3 Stílusából ítélve, nyílván XVI.-XVII. sz.-i lörök (brusszai) eredetű az a két bársonybrokál anyagú kazula is, amelynek egyike a szeged-felsővárosi ferencrendi zárdában, másika a fogarasi zárdatemplomban volt 1885-ben, mikor ÍIuszAa József vázlatkönyvében megörökítette kiket. 17 4 Sajnos irodalmunk sem ezekkel, sem a fennebb említett kézdiszentléleki miseruhával eddig nem foglalkozott, sőt ezek közölve sincsenek. Hódoltságkori hímzéseinkkel való díszítménybeli rokonságuk nyilvánvaló. — Iieresinczy győri püspök hagyatékában csupa lörök textilholmi szerepel, igy többek közt említtetnek a következők: «Messgewand von türkischen Goldstück» ami nyilvánvalóan az elébb említettekhez hasonló aranybrokát kazula lehetett, továbbá «türkisch Mente» és «türkisch Alias» is. 17 5 Keleli brokálleiének a katolikus egyház felszerelései között való alkalmazása általános volt ugyan, de Lörök vászonfélének, azaz hímzett kendőknek ily célra való felhasználása nálunk kétségtelenül összefügg a hódoltsággal, sőt az ilyeneknek Nyugatés Északeurópában való használatát Dreger részben magyar közvelítésűnek tartja. 17 6 A magyar- és erdélyországi katolikus templomokba díszes s bizonyára gyakran hímzett török vászonfélék különböző úton-módon kerülhettek. Jellemző például csak néhány, oklevelekben fennmaradt esetet említünk. Rimay János konstantinápolyi vásárlásai közölt szerepel egy «oltárra való peskér», 177 amiből arra következtethetünk, hogy ő a hosszúkás, két végén hímzéses pesgireknek oltárterítőül való alkalmazásáról, mint megszokott dologról gondolkozik. Egy 1667-i feljegyzés említi, hogy mikor a jezsuiták Egerben újra birtokba vették házukat, abban Loyo'ai Szent Ignác képét lörök módon feldíszítve találták. A feljegyző ennek okát abban lálja, hogy nevezett szent a törökökkel is mivelt csodás jóléleményeket, s ezért 17 2 A nevezett templom misemondó ruháit 1937 nyarán átvizsgáltam, de ezek között nem találtam egyetlen olyant sem, amelyre a közölt leírás illene, vagy amelynek stiláris jellegei az azonosítási megengedték volna. 17 3 Marlin, F. R.: Morgenländische Stoffe. Stockholm, 1897. 5. t. — Egy csaknem ugyanilyen, szintén XVI. sz.-i. perzsa brokátnak mondott anyagból van az a spahi öltözet, amelyet az ezredéves kiállításkor mutattak be a Batthyány-család kincsei közül. (Szendrei J. i. m. 3314. á.). 17 1 Muszka e vázlatkönyveit a Néprajzi Múzeum képgyűjteményében F. 76,209. és F. 76,210. sz. alatt őrzi, ti ztelték . . , 17 8 Valószínű, hogy a török imahellyé alakított keresztény templomokban, a hódítók kiűzetése után, az ott maradt török kendők közül is sok került katolikus egyházi használatba. 17 9 Tudunk arról is» hogy a török ellen hadbavonuló magyar katonák fogadalmat teltek arra, hogy szerencsés visszatérésük esetén harci zsákmányukat községük templomának ajánlják fel. 180 Bizonyos, hogy e zsákmány között szép számmal szerepeltek török kendők is, aminek jellemző bizonyítéka a székelyvajai református templom lörök eredetű kendőjének belehímzett magyar felirata, amelyről alább szólunk. 1657-ben feljegyzik, hogy a beckovai vár «tatár» foglyai legfőkép kézimunkával foglalkoznak és az istentiszteletet buzgón látogatják. 18 1 Erdélynek a hódoltságkori magyar művelődésben való szerepére világot vet az is, hogy a katolikus templomok egyházi felszerelései között (miseingek szélén, corporalekon, oltárterílőkön, kéztörlőkendőkön, slb.) nagy számmal találunk eredeti török és törökös ízű magyar hímzéseket, mint ezt Muszka Józsefnek a mult század 80-as éveiben székelyföldi zárdák — időközben legnagyobbrészt megsemmisült — darabjairól készült színvázlatai igazolják. 18 2 Az ország egyéb részein jóval kevesebb hányada került elő az eredeti török hímzéseknek a katolikus, mint a protestáns templomokból. A Felvidék anyagából Divald kutatásai és gyűjtése révén nyer ez az állításunk igazolást. 183 A Csonkaország területéről hiányzik az összehasonlítás alapjául szolgáló katholikus textilanyag összegyűjtött kiadása vagy bemutatása, míg evvel szemben az 1934-ben Budapesten rendezett Országos Református Kiállítás impozáns felvonulása volt a régi magyar hímzőművészetnek, s ennek keretén belül a lörök és törökös magyar hímzéseknek. Erdélyt illetően is csak Muszka nevezett vázlataira vagyunk utalva a katolikus egyházak anyagára vonatkozóan, míg az Erdélyi Református Egyházkerület páratlan, százakra menő mintaszerűen szép fényképés rajzmásolatgyüjteményét bírja egyházközségei hímzésanyagának. Általában mégis úgylátszik, hogy nálunk a katolikus egyház lényegesen szegényebbnek mondható török 17 5 Takáts S.: A török hódoltság korából. Bpest. é. n. 21—22. 1. 47 8 I. m. 231. 1. 47 7 Történelmi Tár, 1878. évf. 159. 1. 47 8 Gragger, R.: Türkisch-ungarische Kulturbeziehungen. Babinger—Gragger—Mittwoch—Mord lmann: Literaturdenkmäler aus Ungarns Türkenzeit. Berlin, 1927. — 9. 1. 179 Polgár Iván: Török eggházi műemlékcink. Katholikus Szemle. XXX. köt. 441. skv. 1. 48, 1 Mohi Adolf: Török világ Kismarton vidékén. Sopron, é. n. 48. 1. 48 4 Sochán, i. h. 48 2 L. ehhez a 174. jegyzetet. 48 3 V. ö. Divald K.: Sáros vármegye szövött emlékei. Magyar Iparművészet. 1905. évf. 89. skv. 1.
