PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
- 27 textilfélék tekintetében, mint a kálvinista templomok. Ennek okát esetleg abban lehetne keresni, hogy a hódoltság idején a magyar protestantizmus bizonyos kulturális közelségben állott a törökséghez — sőt egyes kutatók szerint a hazai kálvinizmus egyenesen a törökök védelmét élvezte volna. 184 Anélkül, hogy ezt a rendkívül bonyolult kérdést feszegetni óhajtanánk, inkább abbeli véleményünknek szeretnénk kifejezést adni, hogy a kálvinista templomokban oly nagy számmal található török és törökös hímzések inkább tárgyi, gyakorlati jellegű okokból használtattak ott szívesebben.A katholikus egyház textilis felszerelésének alakját, anyagát, színét stb. hagyományos megkötöttségek szabták meg és kapcsolták egyszersmind a Nyugathoz. Evvel szemben a református templomok urasztali térítői, kehely- és kenyérborító kendői semmiben sem kellett, hogy alak, méret, díszítmény vagy bármi más jelleg révén különbözzenek koruk világi használatra szánt enemű munkáitól. Éppen ezért — néhány vallási vonatkozású díszítménytől eltekintve — a református egyházak térítői hű képét adják koruk világi textilis művészetének. Minthogy pedig ebből — történelmünk viharai következtében — igen kevés maradt fenn magánosok kezén vagy került később múzeumainkba, a tárgykörből való ismereteink alapját legelsősorban az egyházak tulajdonában e sok viszontagság ellenére is tekintélyes mennyiségben ránk maradt munkák képezik. A világi célra készült hímzések felett — a kutató célját tekintve — előnyük az, hogy rendszerint az ajándékozó nevével az ajándékozás évét is belehímezték, úgy hogy a díszítinények, a stílus, hímzés, stb. stb. időbeli és regionális elhatárolásának alapjául is szolgálhatnak. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek fontos kútfői régi egyházi műkincseink ma már sokszor veszendőbe ment emlékeinek. A protestáns egyházak canonica visilalio-iban érdekes adatokat találunk arra vonatkozóan, hogy mikor s milyenfajta török hímzések kerültek egyik vagy másik templom birtokába. így pl. 1649-ben egybeckovai egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint az oltani evangélikus templom tulajdonában is van egy «török kendőcske, patyolatból, arannyal kivarrva». 18 5 Egy 1736-ban tartott egyházlátogatás jegyzőkönyvében említtetik: «Egy török varrásos sokféle selyemmel varrott nagy buja vászonkendő», 18 6 s a borsodmegyei Szendrő ugyancsak református templomában 1759ben felvett jegyzőkönyv egyik adata ezt mondja: «Vagyon egy veres selyem Tsuj18 4 Gragger R.: i. m. 7. 1. 18 5 Sochán PAvel.: Staré kostolné rucha v cirkvách evanjelickych dolnotrencianskeho kontubernia. Slovenské Pohl'ady, 1907. 53—58. 1. 18 6 Oki. Sz. «&u/a» címszó. 18 7 Szuhay Benedek: Az eggházláqatás. Miskolc, 1900. - 183. 1, 9 * tár ... a mely jó emlékezetű Eleink által a belgrádi tsatában nyerelteíetl . 18 7 Harcban zsákmányolt nyereglakaróknak egyházi célokra való felajánlása, úgy látszik, eléggé elterjedt szokás lehetett. Ä sárpataki ref. egyházban ma is használatban van egy terítő, amely valamikor Teleki Mihály kancellárnak szolgált nyeregtakaróul, s amelyet a 147. á.-n mutatunk be. Érdekes, hogy mind a református, mind az unitárius templomok jóval a hódoltság után is kaptak török hímzett kendőket híveiktől ajándékba. Már egymagában azt, hogy a hódoltság alatt is méltónak tartották Isten házának ékesítésére a gyűlölt pogány holmiját, nehéz volna lelki indítékaiban megmagyarázni. Még kevésbbé érthető azonban, hogy a török kiűzetése után még évtizedekig oly szépnek és becsesnek tartották hímzéseit, hogy templomnak szánt, értékes ajándékként kezelték. Nem magyarázható ez mással, mint azzal, hogy a török-magyar kulturális kapcsolatok nemcsak gazdasági téren, hanem szellemiekben is jóval tovább tartottak mint a hódoltság s hogy művészeti vonatkozásban is még sokáig uralkodott a török ízlés. Jellemző például említsük itt meg, hogy a kolozsvári unitárius egyház egy 1703-ban történt ajándékozás leltárában feljegyeznek «két aranyos török keszkenő»-t, amelyek «karmasin, kék és zöld selyemmel varrottak». 18 8 Ugyanezen egyház 1701-ben felveti leltárában szerepel «Egv kis aranyos, törökösen cifrázott A-eszftenő». 18 9. Min [hogy ez az 1675-iki leltárban még nem szerepel, nyilvánvalóan csak későbben került az egyház birtokába. Ezt annál inkább feltételezhetjük, mert pl. a dányáni ref. egyház török írásos kendője (11., 11/a ábra) a belehímzeit felirat szerint csak 1704-ben ajándékoztatott ennek az egyháznak, s a — jelenleg az Iparművészeli Múzeum török hímzései között őrzött, de még nemrégiben magyarnak tartolt — egyik terítő je az utólag ráhimzett 1723 as évszámot viseii (38. ábra.) 19 0 A szerencsés véletlen megőrzött számunkra egy olyan török kendőt, amelynek magyar felirata érdekes világot vet nemcsak a kendő eredetére, hanem ajándékozójának gondolkozásmódjára is, — ami bizonyára jellemző volt nemcsak a maga korára, hanem arra a korábbi időre nézve is, amelynek halárai között vizsgálódtunk. Jó példája annak, hogy hogyan, milyen indítékból kerülhettek egyes hímzések egyházi tulajdonba. Ez a kendő ma is a székelyvajai református templom tulajdona. A nyomtatott, törökös ízű díszítinények közé arannyal a következő feliratot hímezték: 19 1 18 8 Kelemen Lajos: Adatok a kolozsvári unitárius egyházközségünk régibb klenódiumairól. Keresztény Magvető, XLIX. évf. 40. 1. 48 9 U. o. 38. 1. 49 0 Ez utóbbi valamelyik felvidéki protestáns templom birtokából került a múzeumba. 49 1 Pebreczeni László szíves közlése,
