PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
LEÍRÓ RÉSZ
forma a nép kezén, mégpedig Erdélyben, a Székelyföld s még inkább a Kalotaszeg vőfélykendőinek, rúdraval óinak formájában. 258 Ezek többnyire a török uckur-ok alakját és méreteit tükrözik, s hímzésdíszük ugyanúgy, mint emezeken, a kendő két lecsüngő végén tölt ki egy négyzelalakú felületet. Ezeken is két-, vagy három ismétlődő díszítmény sorakozik egymás mellé, mint azt a 169. á.-n egy vőfélykendőn, s a 174. és 175. á.-n egy rúdraval ó kendő két végén látjuk. A 171. minta ugyancsak keskeny vőfélykendő egyik végéről való. A _16Z-á.-n látható kendővég minden bizonnyal — éppen mintájának törökös volta, s alakja miatt is — ugyanide sorolható. Mindenképpen török Ízlésben fogantnak mondhatjuk azokat az elrendezéseket, amelyeken a díszítmények rézsútosan helyezkednek el valamely szél, vagy tengely mentén. Régi úri hímzéseink között nem akadunk olyanra, amelyen a díszítmények effajta elrendezését látnók. Annál érdekesebb, hogy népi hímzéseink között nem egy van olyan, amely ezt a jellegzetes elrendezésmódot mutatja, mégpedig különböző vidékekről, egymástól eltérő mintázatban és kivitelben. Reeses adalék, hogy a trencsénmegyei Alsóporubán egy ma is élő hímzésmintát: a kendőszegélyek részarányos, rézsútosan egymás mellé helyezett virágbokrait a lótok napjainkig «török virágoknak» neveznek. 25 9 A 180. á.-n egy nógrádmegyei tót ingváll mintájának részletét közöljük. Ezen is Szembetűnő a részarányos, (bár erősen elrajzolt) virágágak rézsútos egymásmellé helyezése. Kétségtelen, hogy a nép valamely mintakép után másolta a rézsútos elhelyezésmódot, de hogy a valamikori mintakép régi, (veszendőbe ment) úri hímzés volt-e, avagy eredeti török munka, — az még tisztázatlan. Török hatást tükröző népi hímzéseink közölt egyébként mindkét átvételre van példa, s így talán nem is lehet merev szabályt ez esetben felállítani. Jellemző egyébként, hogy az ilyen elrendezésű népi hímzéseink közül (166., 168., 170. á.) némelyik csupán ezen rézsútos elrendezés miatt mondható törökösnek, így pl. a 170. minta is, mert díszítménye vagy egyáltalán nem jellemzően török, avagy annyira erős «elnépiesedési» jellegekel mutat, hogy a minta maga nem szolgálhatna, az elrendezés nélkül, útmutatóul. E rézsútosan elrendezett minták csoportjába tartozik a 156. á. is, amelyen a rézsútos elválasztó csíkok ugyancsak régi török hagyaték tanúságai, s kisázsiai szőnyegek szegély mintáiban is fellelhetők. A díszítmény. A törökös magyar hímzések díszítményeiről, illetve a mintázatról, ornamentikáról, motívumokról még inkább igaz az, amit fennebb a minták vándorlásáról, kelet-nyugati útvonaláról mondottunk. Éppen ezért óvatosabban kell keresnünk török vonásokat a díszítményekben, mert sokkal erősebb mértékben kerüllek el más úton-módon Nyugatra maguk a keleti minták, mintsem a díszítmények elrendezésmodora, vagy a törökös színezésmód és technika. Az alábbiakban tehát csupán azokkal a hímzéseinken szereplő díszítményekkel foglalkozunk, (a rajtuk észlelhető keleti hatás kimutatása céljából), ahol kétségtelen és, — hogy úgy mondjuk — kézzelfogható bizonyítékok alapján mutatható ki a közvetlen oszmántörök hatás. A díszítmények tárgykörét tekintve, régi úri hímzésünkön egyeduralkodónak mondható a növényi ornamentika. Hiányoznak nálunk nemcsak a török munkák geometrikusabb jellegű mintái, s az elég sűrűn alkalmazott hajó-motívum, hanem meglepő módon, a palmetta is. Érdekes, hogy népi hímzéseink számos, határozottan török eredetű díszítmény ét régi úri hímzéseinken liiá25 S L. ehhez: Török hagyaték a kalotaszegi hímzésben c. cikkemet: Értesítő! 1937. 106—118. 1. ha keresnők, úgy hogy valószínűleg a török munkáknak egy nagy csoportja közvetlenül is hatással volt népi hímzéseink némely — vidékekhez és néprajzi csoportokhoz kapcsolható — típusának kialakulására, pl. egyes kalotaszegi és székely 7 hímzésfajtákéra. A magyar hímzés törökös díszítményrétegének vizsgálatában előbb magukról a formákról szólunk, s csak azután a részleteikben megnyilvánuló törökös vonásokról. A díszítményeket, természetesen, leheletlen mereven osztályokba erőltetni, annál is inkább, mert a típusok közötti átmenetek igen gyakoriak. Az alábbiakban tehát inkább az áttekinthetőség kedvéért csoportosítjuk őket. Részarányos virágbokor. Ez a díszítmény^^yngaLeuró'páb an' TT "nagyon kedvelt és elterjedt volt, bár valószínű, hogy oda is — régebben — Kelet felől került. A mi hímzéseinken csak akkor ismerjük el török eredetéi, ha részletei: a virágok, levelek formai kiképzése, színezésmódja, vagy egyéb jellegzetessége alapján erre határozott alapot látunk. Mindezek hiánytalanul megvan25 9 Stránská, Drahomíra: Dolná Poruba. Sbornik Malice Slovenskej, V. évf. 1—2. 36. 1. és VI. t.
