SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT
- 70 — kezésével kapcsolatban középkori temetőt találtak. A sírokból előkerült tárgyak egyrésze a szegedi egyetem Archaeologiai Intézetébe került. 2' A makói szijvégeket a sárkányt ölő Szent György képe díszíti (354—355). Mint ezen tárgyak igazolják, az Alföld középkori községeinek ásatására feltétlenül szükség van művészettörténetünk szempontjából is. A XV.—XVI. sz.-beli sírokban olyan pártaöveket is találunk gyermekleányok sírjaiban, ahol a pártaövet nem ezüstlemezek, hanem gyöngyök ékesítették. A népünk által használt gyöngyös pártaöveknek csontból esztergályozott kapcsoló része volt. A képen vízszintesen álló pártaövkapcsoló Páhiról való (356). Az elmúlt évben a Iajosi temető ásatása alkalmával fiatal leány derekán gyöngyökkel ékesített pártaöv csontból esztergályozott kapcsoló részét a maga helyén találtam meg (357). A pártaövek egyik végén csat van ; ez vagy kerek vagy szögletesforma vagy gyakran könnyed hajlásokkal díszített (359—360). A csatok között a gótikának jellemző darabja azon kerek csat, amely természetes faágat utánoz (358). A pártaöv egyik részére erősített csattal szemben a másik végen gyakran találunk ezüstlemezből préselt szíjvéget (362—364). A gyakorlati cél mellett bizonyára azért használták ezeket, hogy az övet díszesebbé tegyék. A szíjvégek vékony ezüstlemezét, hogy azok erősebbek, tartósabbak legyenek, nem közvetlenül a szíjra, hanem először vaslemezre erősítették fel. Az ezüstlemezből készült szíjvégek is a gótikának díszítő rendszerét tükrözik vissza. A csont szíjvégeken lévő díszítő elemek, bár a kor uralkodó ízléséből származnak, mégis pártaöveink egyéb díszítéseivel szemben népiesebbnek, magyarosabbnak mondhatók (352—353). A csontlemezes pártaövek kapcsolatai egészen az Altái vidékéig és Keletturkesztánig vezetnek. A csatokat gyakran kapcsolórészek helyettesítik. A kapcsolórészek szíjraerősítő lemezei az öv előrészén, a legfeltűnőbb helyen voltak, tehát azokat dolgozták ki leggondosabban és rakták meg a legszebb díszítésekkel (365). A pártaövön alkalmazott bujtatok tartották fenn az esetleg lelógó szíjvéget. Az egyik pártaövünkön ezüst lemezre erősített dróton bujtatták át a szíjvéget, a másikon pedig a bujtató és bőröv között dugták át s így akasztották magasabbra (348-349). 2 7 Dr. Bálint Á„ Dolgozatok. 1936. XII. k. 222-239. diese Handwerker mit feinen Werkzeugen ausgestattet sein mussfen. Im Archäologischen Institut der Universität zu Szeged werden Funde aufbewahrt, die im Jahre 1935 in einem Friedhofe aus dem Mittelalter zu Makó gehoben wurden. 2' Auf den Riemenzungen von Makó wird der heilige Georg, der Drachentöter dargestellt (354—355). Diese Funde sprechen dafür, dass die Ausgrabung der mittelalterlichen Ortschaften des Alföld auch aus kunstgeschichtlichem Standpunkte für notwendig erachtet werden müssen. Die Gürtel der kleineren Mädchen in den Gräbern des XV. —XVI. Jahrhundertes sind z. T. nicht mit Silberplatten, sondern mit Perlen geschmückt. Diese hatten ein aus Bein gedrechseltes Heftglied. Ein solches ist hier aus der Siedlung Páhi abgebildet (356). Im Vorjahre wurde bei der Ausgrabung des Friedhofes zu Lajos am Leibe eines jungen Mädchens ein 352. Ladány-benei csontszíjvég. — Riemenzunge aus Bein von Ladény-Bene. Perlengürtel und das Heftglied desselben an seinem ursprünglichen Platz vorgefunden (357). Am einen Ende des Gürtels befindet sich eine Schnalle, die entweder rund ist oder sanft gebogene Ecken hat (359—360). Unter den Schnallen ist eine Astzweig nachahmende Form für die Gotik bezeichnend (358). Am anderen Ende des Gürtels befindet sich die aus Silberblech gepresste Riemenzunge (362 —364), die nebst ihren praktischen Zweck zum Schmücken des Gürtels diente. Die dünne Silberplatte wurde nicht unmittelbar auf das Leder, sondern aus Haltbarkeitsgründen vorerst auf eine Platte aus Eisenblech befestigt. Der Stil ihrer Schmuckornamente ist gleichfalls die Gotik. Trotzdem legen die Zierelemente derselben, gegenüber anderen Verzierungsformen der Gürtel, ein mehr ungarisches Gepräge an den Tag (352 2 7 Dr. Á. Bálint, Aufsätze (ungarisch), 1936, Bd. XII, S. 222-239.
