SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE BACKÖFEN
96 — A bögrealakú kemenceszemeket a kemence falába úgy rakták bele, hogy szájukkal kifelé állottak, fenékrészük a kemence belsejébe nyúlt, azt a tűz lángja érte, felmelegedtek és a meleget előbb sugározták ki, mint a kemence erős sárfala A kemenceszemeken maradt tapasztási nyomokból megállapítottuk, hogy azok 2/g-át ágyazták a kemence falába, V 3-a pedig szabadon a kemencébe nyúlt. A bögreforma kemenceszemek magassága ll —15 cm, átmérőjük pedig 10-13 cm (420-422). Az egyszerű bögreformákkal együtt általánosan használták a különböző díszítésű tányérkaforma kemenceszemeket (424—431). Majdnem minden községben a legtöbb háznál előkerültek. Alakjuknál fogva a legkevésbbé törékenyek, ezért aránylag sok ép darabot menthettünk meg. Átmérőjük 9—14 cm, magasságuk 3—4 cm. Peremük olyan kiképzésű, mint a bögrealakú kemenceszemeké. Hátlapjuk mindig kormos a hosszú használattól. Előlapjukat leggyakrabban rozettával díszítették (425—426); ezt a fazekasmester ujjahegyével, körmével készítette, vagy bicskaheggyel cifrázta ki (429—431). A tányérkaforma kemenceszemeket alkalmasint a kemence bizonyos részein használták. Lehetséges, hogy az egyszerű bögrealakú kemenceszemekkel váltakozva képezték a legszegényebb ember kemencéjének díszét Egy-egy kemence omladékában ezekből 10—20 darabot is találtunk. ízléses és változatos díszítéseik tanúbizonysága régi fazekasmestereink ügyességének és rátermettségének. A kemenceszemek egy másik, általánosan elterjedt formáját képezik a hagyma vagy kabaktökalakú kemenceszemek (432—435). Ezeket úgy rakták a kemence falába, hogy hegyben végződő részük kifelé állott. Szájnyílásuk a kemence belsejébe nézett, ennek következtében belső részük mindig erősen kormos. A hagymaalakú kemenceszemek nyitott oldalánál egy lyukat találunk, amelynek az volt a rendeltetése, hogy egymáshoz, vagy karóhoz kötözhessék a szemeket, hogy a kiégetés előtt a kemence falában jobban megálljanak. Magasságuk 13—23 cm, átmérőjük 11 —18 cm-ig terjed. Az előkerült darabokból megállapíthatjuk, hogy a kemence falába felerészüket ágyazták be, a másik felerészük, de legalább egyharmadrészük a kemence falából kifelé állott. Szájnyílásuk a kemence belső falával lehetett egy síkban. Mivel az Alföldön elpusztult községek házainál a hagymavagy kabakformájú kemenceszemeket egy-egy cheln ist ein Loch angebracht, mit dessen Hilfe die in den Lehm eingelegten Kacheln vor dem Ausbrennen des Ofens zusammengebunden oder an einen Pfahl gebunden werden konnten. Bei einer Höhe von 13—23 cm beträgt ihr Durchmesser 11 —18 cm. Die vorgefundenen Stücke zeigen, dass die Kacheln zur Hälfte in die Lehmwand derart eingelegt waren, dass ihr Mundloch sich mit der inneren Wandfläche ungefähr in einer Ebene befand. Die zwiebel- bzw. flaschenkürbisförmigen Kacheln kommen in den Ofentrümmern mit den besagten Topf- und Tellerkacheln gemischt vor, was darauf hinweist, dass die zwiebeiförmigen an der Deckelwölbung des Ofens angebracht waren (441). Wohlhabende Leute Hessen ihre Öfen mit Kacheln von dreieckiger (436) oder Rosettenform belegen (437—439). Der Gebrauch der dreieckigen Ofenkacheln kann nicht allgemein gewesen sein, denn es kamen solche nicht in jeder Siedlung vor. Viel häufiger gebrauchte man die rosettenförmigen, deren Bruchstücke in einer jeden Ortschaft aufzufinden waren und in Ágasegyháza sogar sämtliche Öfen mit diesen Kacheln belegt waren (438) Sowohl die dreieckigen, als auch die rosettenförmigen Kacheln zerbrachen leicht, es war daher kaum möglich, aus den Bruchstücken ein ganzes zusammenzustellen. Die Rosettenform ist die Nachahmung des gotischen Fensters ; bei einer Abart vereinigen sich die Rosettenstiele in einer zentralen durchlöcherten Platte (439). Sowohl die dreieckigen als die Rosettenkacheln waren naturgemäss mit ihrem Munde nach aussen gerichtet. Die dritte allgemein verbreitete Form war in Niederungarn die viereckige Nischenkachel (443). Diese wurden dicht nebeneinander in die Lehmwand eingebaut In der Mitte der einen mehr entwickelten Form der Nischenkachel war ein topfförmiges rundes Gebilde angebracht (444), die andere war mit einer durchbrochen verzierten Vorderplatte versehen (445—446). Diese Platten wurden mit dem Messer ausgeschnitten und dann in halbtrockenem Zustand auf die Kachel gekittet Wegen ihrer Zerbrechlichkeit konnten nur wenige gesammelt werden. Sie sind von grossem Werte, da sie die fast einzig erhalten gebliebene Denkmäler der ungarischen Volkskunst des XV.—XVI. Jahrhundertes sind. Obzwar ihre Ornamente mit denen der Baukunst dieses Zeitabschnittes in Beziehung stehen, weisen sie doch ein lokales völkisch-ungarisches Gepräge auf und ist ihre Verwandtschaft mit
