BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)
VI. A NYÍRBÁTORI STALLUMOK HELYE A KORABELI OLASZ MŰVÉSZETBEN
- 25 idomok sorát feltüntető, meglehetősen ritka motívum (II. t. 1. k.), melyet egy Epistole et Evangeli (Firenze 1490) c. könyv fametszetsorozatának keretdíszeiként látunk viszont. 3' Ezenkívül a nyírbátori 7. sz. berakott táblán (IX. t. 2. k.) a talapzatról kinyúló és bőségszarut tartó puttók hasonlóan fordulnak elő a firenzei Santa Maria Novella templom Baccio d'Agnolo által készített stallumainak egyik támláján. 3 8 A kandeláberes felépítés talapzata és az akantuszlevélbe burkolt bőségszaruk alkalmazása a nyírbátori 8. és 4. táblán (IX. t. 2. k., VIII. t. 2. k.) ugyanennek a stallumnak egy másik berakott részletével rokon. 3 9 A faragott lezáró oldalfalak két egymásnak háttal állított griffalakja (III. t. 3. k.), az akantuszleveles tölcsérből kinővő csavaros bőségszaruk (III. t. 1. k.), valamint az akantuszlevél keretbe stilizált maszk (III. t. 2. k.), a kandeláberben égő örökláng (III. t. 3. k.) és a 14. számú berakott tábla (X. t. 2. k.) trófeái a lelógó pajzs formájával, mind előfordulnak Baccio d'Agnolo fentemlített intarziáin. 40 Ezenkívül a firenzei Confraternitä S. Benedetto Bianco és a Santa Croce sekrestyeszekrényeinek berakásain is ugyanazt az elgondolást figyelhetjük meg : akantuszindában végződő fantasztikus szörnyek, szimetrikus vezetésű finomszárú indadísz, kandeláberes felépítés, egymásnak háttal állított ember- és állatalakok, gyöngyök, lengő szalagok, trófeák. Mindaz, amit a nyírbátori intarziákon és faragásokon hiánytalanul megtalálunk. Ez az átütő erejű olasz renaissancenak egységes szellemét és azonos részletformáinak elterjedtségét tanúsítja. Ezen firenzei analógiák mellett nagy számban találunk hasonló mintákat északolasz emlékeken is. így a páviai Certosa intarziái hasonlóak ahhoz a nyírbátori ülésháttámlához, amelyen világos alapon sötét, egyszínű szimetrikus felépítésű, vékony indáspalmettás virágtő látható (VI. t. 1. k.). A bolognai San Petronio stallumait Giacomo de Marchis készítette. Az egyik dorzálénak közepén lángokban égő főnix madár áll, s a keret növényi berakásán ugyanazokat a jellegzetes, ötszirmú telt rozettákat látjuk, közepükön mélyedéssel, mint a nyírbátori stallumokon. 4 1 A nyírbátori friz 3 1 Kristeller, Early Florentine woodcuts, London, 18*7, No. 135, 79-96. k. 3 8 V. Teirich, Ornamente aus der Blütezeit Italieninischen Renaissance, Wien 1876, 1. tábla. 3 9 Teirich id. m. 3. tábla. 4 0 Teirich id. m. 4. és 6. tábla. 4 1 H. Herdtie, Vorlageblätter zum Studium der Italienischen Renaissance. Stuttgart 1884, 9. tábla. szembeállított delfinjei, közöttük a palmettamotivummal (XIII. t. 1—3. k.), egészen hasonlóan fordulnak elő a paduai San Antonio oszlopbázisainak lapos reliefjein és a veronai S. Maria in Organo berakott stallumain. 4 2 A rácsos ajtóval nyíló fülkében a szekrénypolcok, melyeken könyvek és templomi kegyszerek látszanak (XI. t. 1—2. k.; XII. t. 1—2. k.), ugyanígy fordulnak elő többek közt a veronai Santa Maria in Organo stallumain és a Siena melletti Monte Oliveto Maggiore templom stallumain. 4 8 Velencének, Bolognának és Firenzének kőplasztikája, különösen az azonos térforma kényszere miatt adódott pilasztertestek reliefdekorációja mind a nyírbátori faragásokkal azonos szellemben készült. A nyírbátori faragások legközelebbi párhuzamait a berlini Múzeum egyik renaissance stallumában bírjuk. 4 4 A stallumok az északolasz Tiranno városkában lévő és Bramante által épített Madonna di Tiranno templomából származnak. Két sor, öt-öt üléses stallum ez, melynek dorzáléja, üléshátlapjai és ülésalatti lapjai intarziásak, csak az üléselválasztó támlák faragottak. A dorzálén apostolok mellképei, városképek és szekrénybelsőképek váltakoznak. A faragott üléselválasztó kartámlák két oldalt díszített lapjai rendkívül közel állanak a nyírbátori faragásokhoz, még pedig nevezetesen a lezáró oldalfalak felső volutás részéhez (IV. t. 1—3. k.). Mindkettőnél azonos az íves voluta kis vályuzatos peremével, a voluta csigás kanyarulataiban a rozettával, azonosak a vékonyindás akantuszornamentika egyes elemei is. 4 6 Az ülésháttámlák intarziái alul és felül, szimetrikus növényi berakásaikkal az egyetlen megmaradt, hasonló rendeltetésű nyírbátori részhez állanak közel (VI. t. 1. k.). A mértani mustrájú keskeny keretben ugyanolyan pálcára fűzött polygonális idomok sorát fedezhetjük fel, mint amelyiket Nyírbátornál oly jellemzőnek láttunk (II. t. 1. k.), azzal a különbséggel, hogy a berlini stallumok idomai nem laposak, hanem gömbösek. 4 6 Az egyik apostol-mellkép könyvén olvasható a jelzés, mely szerint Pantaleone de Marchis készítette őket. Valószínűleg a bolognai San Petronio 4 2 Meurer, Italienische Flachornamente. Karlsruhe, 15-16. és 32- 33. sz. 4 3 H. G. Nicolai, Italienische Kunst des XV. Jahrhunderts, Dresden 1882, 33. t. — G. Ferrari, II legno e la mobilia nelf arte italiana . Milano, 1904. 1926. 94—99. o. 4 4 W. Bode, Das Chorgestiihl des Pantaleone de Marchis in den königlichen Museen zu Berlin. Berlin 1884. 4 5 Bode id. m. 1—12. tábla. 4 6 Bode, id. m. 14. 18. 19. 25. táblák.
