Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Jernyei Kiss János: Az újjáélesztett barokk. Maulbertsch illuzionizmusa és képi retorikája az 1770-es évek monumentális műveiben

Jernyei Kiss János Az újjáélesztett barokk. Maulbertsch illuzionizmusa és képi retorikája az 1770-es évek monumentális műveiben A stílustörténeti tanulmányok Maulbertsch festészetének az 1770-es években mutatkozó változásait a barokk hanyatlásának jelenségei közé sorolják.

1 „A barokk-rokokó mennyezetfestészet egyik leglendületesebb, legéletteljesebb képviselője", akinek formanyelvét korábban gazdagság, színesség és eleven fantázia jellemezte, ekkortájt egyre hűvösebb kifejezésmódot és higgadtabb formaadást mutat. „A klasszicizmus felé vezető utat" precízebb és szárazabb, világosabb és rajzosabb kivitelezés, nyugodtabb alakés drapériaformálás, a rövidülések és a drámai kontrasztok kerülése, visszafogottabb színezés kíséri. A festő e korszakának méltóságra, nyugalomra és maradandóságra való törekvését

2 többnyire a klasszicista esztétikai normák térhódításával és a felvilágosodás újfajta művészeteszményének elvárásaival magyarázzák.

3 Maulbertsch munkásságának ezen évtizede tematikus újításokat is hozott, amit az ikonográfiai-ikonológiai kutatások a felvilágosodás eszmevilágához kapcsolódó képtémák és programok elemzésével politika- és szellemtörténeti változásokból eredeztetnek. A művész udvari megbízásait - az innsbrucki rezidencia dísztermének hatalmas freskóciklusától (A Habsburg- és a Lotharingiai-ház egyesülésének dicsőítése, 1775-76) a kisebb allegorikus kompozíciókig (II. József dicsőítése, 1777) -, a felvilágosult abszolutizmus képi dokumentumaiként mutatják be.

4 E korszak profiljának megrajzolásában különös hangsúllyal szerepelnek azok az egyházi megrendelések - első helyen a morvaországi Klosterbruck (Louka) premontrei kolostorának monumentális könyvtártermi freskója (Az Isteni Bölcsesség kinyilatkoztatása, 1778) -, amelyek a hagyományos vallásos témák és a racionalizmus követelményeiből fakadó újszerű Franz Anton Maulbertsch: Vizitáció, 1770. A váci székesegyház főoltárfreskójának részlete tartalmi elemek összeházasításával a katolikus felvilágosodás eszméit tükrözik.

5 A programkutatások nyomán pályájának e szakaszában Maulbertsch úgy jelenik meg előttünk, mint annak a „költői", intellektuális jellegű művészetnek a képviselője, amelynek eszményét Winckelmann fogalmazta meg, aki a festőktől az allegóriák, az „általános fogalmakat megjelenítő képek" világos és érzékletes előadását várta.

6 Mivel a Maulbertsch-kutatás mindeddig elsősorban a művész stiláris és tartalmi újításaira összpontosított, kevés figyelem jutott a 70-es évek nagy templomi freskóegyütteseinek, köztük a tekintélyes magyarországi megbízásoknak. Ha a művek festői teljesítményének megértésére törekszünk, nem elegendő csupán a stílustörténet szempontjaira, formai képletek változtatásainak megállapítására, sorba rendezésére és magyarázatára vagy a festői „kézírás" és formaadás minőségének elemzésére szorítkozunk. Fel kell tárnunk bennük a mennyezetfestészet médiumából adódó sajátos vonásokat, a képi kommunikáció egyedi eszközeit, a befogadó művekhez való hozzáférésének útjait, azt a tapasztalatot, amelyet az adott kontextusban - itt a templom, a liturgia közegében - a témák festői előadása kínál. Mindez a festő munkájának mélyebb megértése felé vezet és történeti tanulságokkal is szolgál. A fentiek fényében ugyanis hamar feltűnik a művész tudatos visszafordulása az érett barokk képi formulákhoz és stratégiákhoz, és világossá válik, hogy a barokk hanyatlásának tézise csupán a megszokott stílustörténeti narratívában lehet érvényes. A 70-es évek Maulbertsche sok tekintetben közelebb áll a barokkhoz, mint valaha. E korszakában egyenesen a 17. századi képretorikai formulák és képszintaktikai eljárások feltámasztója és invenciózus megújítója.

7 A barokk szakrális terek freskóciklusai különféle témájú és műfajú ábrázolásokat egyesítenek, a kép többnyire egy összefüggő egész, egy képi szekvencia szerves részét alkot-