Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Jernyei Kiss János: Az újjáélesztett barokk. Maulbertsch illuzionizmusa és képi retorikája az 1770-es évek monumentális műveiben

Franz Anton Maulbertsch: A Szentháromság Máriával és a szentek közössége, 1770. A váci székesegyház kupolafreskója ja. A táblaképektől eltérően a freskók térhez kötött pozíciókból, a térben való mozgás folyamatában tárulnak fel, így az eltérő nézőpontokból szemlélve látványuk és összefüggésük változik. A festők ezeket a látványokat összehangolják az építészeti környezettel, és sokféle eszközt vetnek be annak érdekében, hogy a valós és a képen érzékelt tér határait egybemossák, és a szemlélő világát a kép fiktív terével egyesítsék.

8 A barokk illuzionisztikus mennyezetfreskó azért is válhatott a vallásos festészet jellemző médiumává, mert a képek a művészek mesteri tudása, rafinált fogásai révén szinte varázslatos megjelenítőerőre tettek szert. A festészet illúziókeltő effektusainak alkalmazása szoros kapcsolatban állt a tridentinus korszak vallásos gyakorlatával, amely a szemlélődés folyamatában központi szerepet juttatott a képzelőerő és a belső érzékek hatékony működtetésének, amelyek révén a hívő lélekben a szent esemény részesének érezhette magát.

9 A korszak esztétikai fogalmainak és vallásos attitűdjének egymást kölcsönösen stimuláló hatása tehát e médiumban, a szakrális terek monumentális képeiben nagyon erősen érvényesült. Maulbertsch pályájának első szakaszát gyakran lírainak, meseszerűnek, tranzitórikusnak nevezik, freskóegyütteseire a tér öntörvényű festői átlényegítése jellemző.

10 A szín, a felvillanó fény, az absztrakt mintákba rendezett figurák ellenállhatatlan sodrása elmossa a formák határait és az ábrázolás elbeszélő logikáját. Ez a magával ragadó, irracionális festőiség a rokokó irányzatokkal, Tiepolo, Piazzetta vagy Tróger művészetével teszi rokonná. A kései Maul-