Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Katalógus - I. 1-59. Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) fényfestészete

I. 9. Irodalom: Kat. Brno 1946, kat. 119; Garas 1960, 215, kat. 209; Kat. Brno 1968, 30, kat. 40; Kratinová 1972, 12; Garas 1974, 237, 250; Krsek 1975, 442, 18. jegyz.; Kratinová 1986, 18-19, kat. 13; Kat. Wien 1988, 53, kat. 28; Kat. Brno 1993, kat. 40; Loudová 2000, 94, Dachs 2003, I, 342, kat. 24 (Maulbertsch-műhely, Winterhaider); Kat. Langenargen (Wörgötter) 2006, 35, kat. 11, 67, képpel. A tischnowitzi (Tisnov) ciszterci apátsági templom mellékoltárképének vázlata. Keresztelő Szent János, a keresztény egyház utolsó prófétája, Krisztus előfutára szokásos attribútumaival van ábrázolva: lábánál a kagyló, amelyet Krisztus megkeresztelésénél használt, továbbá a bárány, amely szintén Krisztus-szimbólum. A vázlat röntgenfelvétele kompozíciós változtatást mutat: eredetileg középen, a szemlélővel szemben állt a főalak. Maga az oltárkép máig megtalálható a templomban, amely Morvaország egyik legrégibb egyházi épülete. Maulbertsch a Mária mennybevétele-főoltárképet és még egy mellékoltárképet, Nepomuki Szent János megdicsőülését szállította a gótikus templomba, a barokk oltárszobrokat Andreas Schweigel (1735-1812). Kettejüket ennél a feladatnál ismertette össze az idősebb Josef Winterhalder (1702-1769) szobrász. Z. W. I. 10. Szent Pál (a balassagyarmati plébániatemplom egykori mellékoltárképe) / St Paul (Side-altar of the parish church in Balassagyarmat) 1759 előtt / before 1759 olaj, vászon, 226x113 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: L 5.105 Proveniencia: A balassagyarmati Szent Kereszt-plébániatemplom mellékoltárán 1912-ig, 1912-1952: Balassagyarmati Múzeum; 1952-1974: Budapest, Szépművészeti Múzeum, letét. Irodalom : MMT Nógrád 1955, 130, 138 {osztrák művész); Garas 1956,47-49, 111-112, képpel; Garas 1960, 35, 36, 203, kat. 81, 63. kép; Kat. Wien 1974, 83, kat. 8 (Krsek, Ivo); Garas 1974, 27, 238; Mojzer 1975, 32-33, képpel; Mojzer 1982, 47, kat. 454; Kat. Langenargen 1984, 127, 130, képpel (Garas, Klára); Dachs 2003,1, 58, 345, kat. 42 (JosefMildorfer?). Maulbertsch korai, bizonyos mértékben atipikus műve Szent Pál megdicsőülését mutatja be földi környezetben. Kulisszaszerű épület előtt, amelyet Mojzer Miklós a „mártírhalál nagy diadalívének", a túlvilág határának nevez (Mojzer 1975, 32), könyvvel a kezében, égnek emelt tekintettel áll a szakállas apostol fűzöld ruhában, vállán átvetett széles, mályvaszínű drapériával. Szoborszerű alakját megnöveli az enyhe alulnézet, feje feltűnően kicsiny. Mögötte, a nagy kapunyílásban apró jelenet lefejezését ábrázolja, a bal előtérben háttal térdeplő ifjú angyal a véres kardot tartja. A levegőben kis angyal a mártíromság pálmaágával és halvány koszorúval. A tört színek és a párás, finom levegőperspektíva fokozzák az átszellemült hangulatot. A balassagyarmati plébániatemplom 1740 és 1746 között épült fel, kegyurai a Balassa, a Zichy és a Forgách csa-