Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Bakó Zsuzsanna | Történelmi festészetünk és a müncheni Akadémia

Székely a további években még négy történelmi képet festett, de azokat már itthon. Ezekből egy közvetlenül, egy pedig közvetett módon szintén a török időkhöz kapcsolódik. München hatása legjobban az 1867-ben készült Egri nők című képen (7. kép) érezhető. A téma, Eger várának 1552-es sikertelen török ostroma elsősorban a 19. századi magyar irodalomban volt népszerű/'

1 Székely a témával mintegy tíz éven át foglalkozott, és a korai, 1856-1860 között készült vázlatok még fekvő kompozíciót mutatnak. 1860-tól azonban a vázlatok megváltoznak, és már a kép végleges, álló formátumához hasonlítanak. A változás valószínűleg Piloty hatásának tudható be, akivel Székely 1863-ban többször is találkozhatott, mivel ekkor Münchenben dolgozott a bajor Nemzeti Múzeum falképén. Székely maga is írja naplójában, hogy Piloty beleszólt a kép - nyilván az egyik vázlat - kompozíciójába: „Piloty azt mondja, hogy a főalaknak haraggal kell előlépnie és a kard után nyúlnia."

42 A kép végleges megformálásánál a gruppelméletnek is szerepe volt, amelyről Székely feljegyzéseiben több helyen is ír.

43 Székely egyetemes értékrendszerben gondolkodott és komponált, így a várvédők hősiessége egyben a keresztény Európáért hozott áldozat is volt, amelynek üzenete elég egyértelmű. A kép 1868-as Pesti Műegylet-beli bemutatásakor nagy sikert aratott, és - ismét Eötvös felhívására - az Egri Nőegylet megvásárolta, majd 1865- bena Nemzeti Múzeumnak ajándékozták. Székely további képei, az 1870-ben festett V. László és Czillei (MNG), az 1873-ban elkészült Thököly Imre búcsúja apjától (MNG) és az 1885-ben befejezett Zrínyi kirohanása (Déri Múzeum, Debrecen) már inkább a történelmi zsáner kategóriájába tartoznak, és megfestésüknél München hatása kevéssé érezhető. A magyar festők müncheni sikereinek egyik fényes bizonyítéka, hogy az Akadémiának Wagner Sándor, LiezenMayer Sándor és Benczúr Gyula személyében három magyar tanára is volt. Közülük Wagner Sándor 1856-ban érkezett ide, és 1859-ben festette meg első történelmi képét Dugovics Titusz önfeláldozása címmel (8. kép), amelynek sikere feltehetően közrejátszott abban, hogy 1866- ban már tanár lett az Akadémián. Törökellenes harcaink egyik sikeres csatája volt az 1456. július 20-án lezajlott nándorfehérvári ütközet. A kép a csata döntő pillanatát örökíti meg, amikor a várvédő magyar sereg tagja, Dugovics Titusz a mélybe rántja a török győzelmi lobogót kitűzni akaró harcost, így a magyar katonák új erőre kapván visszaverik az ostromot. Wagner a képet a pesti közönségnek múlap formájában juttatta el 1860-ban, melyet Leo Schüninger, a Müncheni Műegylet számára rendszeresen dolgozó grafikus készített el.

44 Hasonló mozgalmas, erőteljes kompozíciós megoldás látható Philipp Foltz (1805-1877) Otto von Wittelsbach im Kampf an der Veroneser Klaus című képén (Neue Pinakothek, München), amely a bajor uralkodó dinasztikus megrendelései közé tartozik. Wagner képe szintén heroikus küzdelmet mutat be, és bravúros kompozíciója, hatásos és elmélyült jellemábrázolása, változatosan élénk, figyelemfelkeltő színhatásai már Piloty művészetének jótékony befolyását mutatják. Wagner másik képe, az Izabella királyné búcsúja Erdélytől (kat. 337) 1863-ban keletkezett, szintén Münchenben. Az utolsó nemzeti király, Szapolyai János özvegyének, Izabellának el kellett hagynia Erdélyt egy 1551-ben megkötött szerződés miatt, amelynek értelmében a török által neki juttatott országrész átkerült I. Ferdinánd tulajdonába/

5 A képnek főként irodalmi előzményei vannak, elsősorban Budai Ferenc Polgári Lexikona, amely részletesen leírja a történetet, és említi a fába vésett betűket, amelyeket a királyné búcsúzóul oda bevésett: „S.F.V.", azaz sic fata volunt - így akarta a sors.

46 A téma beletartozik 8. Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása (részlet), 1859. MNG (kat. 336)