Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban
mester. 18 Míg atyja és bátyja a bécsi akadémiára járt, Ottó már a müncheni Akadémiára iratkozott be 1851-ben, 18 éves korában, és festőnek tanult, majd a diploma megszerzése után Velencébe ment, ahol az Indiában ecsetjével nagy vagyont szerzett Ágoston palotájában élt. 1857-ben Ormós Zsigmond velencei utazása során megtekintette a Palazzo Giustinianit/ 9 ahol Ottó fogadta őt és társait, és nagy lelkesen vezette végig a látnivalókon, majd saját akvarelljeit is bemutatta nekik. 20 Az 1840-es kiállításon már találkozhatunk azzal a három - később Münchenben tanuló - fiatallal, akik majd a magyar művészeti élet első kvalitásos és professzionális művészcsoportját képezik. Weber Henrik (1818-1866), néhány napos bécsi akadémiai diplomával az ősszel már tovább is ment Münchenbe. 21 Molnár József (1821-1899) ugyancsak a kiállítás után indult el tanulni Velencébe, Rómába, majd 1846-ban Münchenbe, bőkezű pártfogója, Urményi Ferencjóvoltából. 22 Az Akadémián Hermann Anschütz (1802-1880) keze alá került, aki ekkor kezdte tanári működését a festészeti technika osztályán, és aki Benczúr és Szinyei tanulásának idején volt pályája delelőjén. A harmadik, Brodszky Sándor (1819-1901) ekkor még orvosnövendékként állított ki, és nála minden bizonnyal a tárlat ösztönözte a pályamódosítást. 1841-től a bécsi Akadémia tájfestészeti szakán a pedáns Josef Mössmer (1780-1845) professzorhoz került, de talán a Pesten látott Rottman-kép emléke nem hagyta nyugodni, mert - egyes források szerint - 1845-ben őt követte Münchenbe (nem volt beiratkozott növendék). A megjelent csekély középgárda tagjai között már voltak müncheni végzettségűek. Kann (Kaan) Henrik (1813-1860) 1830-33-ig a bécsi Akadémián, majd Münchenben képezte magát (nem volt beiratkozott növendék). 23 Talán a város művészetének emléke az ekkor bemutatott Jelenet Goethe Faustjából című müve, valamint az orientalizáló, Egy perzsa arcképe című darabja, 2i amelyek mér az 1839-es bécsi kiállításon is szerepeltek. 1843-ban Kassán telepedett le, 25 onnan küldte rendszeresen műveit. Később újra Pesten élt, elsősorban arcképfestőként működött (l. kép), de a tárlatokon feltűnő képcímei szerint a münchenies biedermeier zsáner műfaja állandó területe volt. A kassai születésű, kalandos életű Róth Imre (Emerich Roth, 1814-1864 után) 1830-tól a bécsi Polytechnikum mérnökhallgatója volt. 26 Lyka szerint az első számottevő magyarországi művész, „aki a Cornelius-igazgatta müncheni akadémiára beiratkozott", 27 és 1832-ben, tehát nagyjából Kann-nal egy időben tanult itt. Ezután Düsseldorfban 28 és Párizsban, majd Rómában működött, végül Pestre jött. A 40-es években több olajportrét állított ki. 29 1843-ban fotómütermet nyitott, dagerrotípiákat készített, majd 1844-ben egzotikus útra indult, Alexandriából szenzációszámba menő tudósításokat küldött, ezeket a bécsi Kunstblatt sorozatban közölte. Ezután visszatért Kassára fényképésznek, ahol az 1850-es években sópapír eljárással készített fotókat a felföldi városokról, nagy méretben. Fehérvárról küldte műveit a kiváló portretista, Ivanovics Katalin (Katarina Ivanovic, 1811-1882), magyar földre települt szerb család sarja. Miután elkerült első mestere, Pesky József (1792-1862) mellől, először Bécsben, majd hat évig Münchenben élt és tanult. De az Akadémiára való beiratkozásának nincs nyoma, pedig az 1813 óta fogadott női hallgatókat. 30 Ivanovics a későbbiekben felelevenítette zágrábi kapcsolatait, 1. Kann Henrik: Férfiarckép, 1842. MNG
