Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban
több müve került az ottani képtárba, a müegyleti anyagból is. 3 ' A szerbek nagy szeretettel tisztelik benne első festőnőjüket, de ő is tipikus példája azon művészeknek, akik nem köthetők egyetlen nemzethez. 1840-ben az első azok közül Pesten, akik saját művet ajándékoztak a Nemzeti Múzeumnak. 32 Két szobrász is jelentkezett, egyikük Dosnyai Károly (1813-1850 körül), aki Liszt Ferencet ábrázoló, álló, életnagyságú szobrát állította ki. 33 O 1836-tól volt festőként beiratkozott növendék Münchenben, de tanulmányai anyagi okokból megszakadtak. Az ekkor Pesten vergődő Dosnyai 34 műve annyira megnatotta Lisztet, hogy ezután támogatta, és gyűjtést szervezett számára, hogy folytathassa müncheni tanulmányait. 33 Dosnyai 1846-ban tért haza, és ismét életnagyságú Liszt-szoborral próbálkozott. Májusban Karácsonyi Guido és Petrichevich Horváth Lázár zeneestet adtak Liszt tiszteletére, ahol megjelent a főváros minden számottevő művésze, és maga a maestro is. 36 Ekkor a fiatal szobrász támogatására pártfogói kör alakult, köztük volt Liszt és Batthyány Kázmér, valamint a Honderű című lap is, és ismételten gyűjtést indítottak továbbképzésére. 37 Dosnyai 1848-ban Weimarból hozott magával egy Liszt-domborművet, 38 és elkészítette Kossuth Lajos mellszobrát is. 39 Dosnyai ezután eltűnt - az a hír járta, hogy Angliában éhen halt. A másik szobrász, Neuschl József, új nevén Faragó József (l 821 -1895), Armenia címen egy oroszlánon nyugvó, az ihlet szárnyain repkedő ifjú reliefjét állította ki, tajtékkőből. A tehetséget mutató nincstelen lelencgyerek korábban már bemutatkozott Medea című müvével a Nemzeti Casinóban. 40 A műbarátok ekkor - igazi romantikus gesztussal - Antal Károly könyvtáros segítségével gyűjtést rendeztek, és megvették a szobrot, hogy a „naturalista", őstehetségként felfedezett fiút Barsból Pestre hozzák. Megtanították írni-olvasni, végül összeadták a pénzt a képzésére, és Münchenbe küldték tanulni. 41 (A tanulás feltehetőleg később, vagy több részletben valósult meg, mert Faragó még a következő évben is Esztergomból jelentkezett.) Az első tárlatról az egyetlen színvonalas, mai értelemben is művészeti kritikának nevezhető írás a Honművészben jelent meg Nóvák Dániel tollából. 42 írása igazi „okoskodó" kritika, a gondolkodó festőt tekinti igazi művésznek, aki a tartalmat a tökéletes rajz által közvetíti - úgy tűnik, a müncheni Akadémia aktuális ideáljai szerint. Kritikáját kioktatással kezdi: kevés volt a hozzáértő vélemény, de érthető, hiszen nálunk nincs festészeti akadémia, amelynek égisze alatt a színvonal magasabb lehetne. Az általános felkészületlenséget okolta azért, hogy a kiállítás igazi jelességeit nem méltányolták, vagyis nem vásárolták a münchenieket. Már a második pesti tárlattól nyilvánvaló, hogy a rendezvény nem egyszeri szenzáció, újabb európai képpiac született! Friedrich Hohe, az egyesület müncheni megbízottja - egyben jónevü metsző, kiadótulajdonos és műkereskedő - a „legszebb és legritkább művészi példányok" megszerzését ígérte. Végül is a második tárlatra 45-50 müncheni mű érkezett, ami túltett az előző év alkalomszerűen összeállt kollekcióján. 43 Nagy érdeklődést váltott ki Wilhelm Wiedemann, müncheni mester Mátyás lovasszobrának gipszvázlata, a „Mátyás em!ék"-pályázatra. „A' ruházat nemzetiebb mint a' Ferenczy-tervé - írja Vahot Imre -, egyébiránt az egészben nem sokat ér!" A szobrot Ferenczy István (1792-1856) méltatlankodó leveléből ismerjük meg, aki alaposan megnézte: „érkezett Münchenből egy Mátyás lovasszobra [sic!] Wiedemann név alatt gipszből, mintegy két láb magasságú; természetes, hogy csak úgy van fel fogva, mint Barbarus népek királya, nincs az egészen borostyán, pálma, olaj vagy cserfa levelecske, mely az ő erényét jelelné, hanem egy vasas német Ritter, köpönyegbe és koronával, egy magasan az ég felé nyújtó hosszú, egyenes karddal, egy Ordinarius hosszú serényű kozák lovon, úgynevezett bivaIfejjel, ebbe is semmi nemesség. - Ha királyi korona van a fején, akkor kellene királyi palást és királyi pálcza, ha vaspánczélba van, akkor paizs és sisak, ez logica. De már akármint van, a bizonyosnak látszik, hogy Wiedemann nem maga készítette, és hogy itt senkinek sem tetszik, habár az okát kevesen tudják is megmondani." 44
