Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban

SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA | MÜNCHENI MŰVÉSZEK A PESTI TÁRLATBAN Az újkori magyar művészet kibontakozása a körülmények hatalma folytán nem belső organikus fejlődés, hanem néhány céltudatos ifjú politikus elkötelezett munkájának következtében vette kezdetét a reformkor végén. A képzőművészet ápolására - állami-uralkodói pártfogás híján - egy művészetet támogató, független civil társulást szerveztek a tagok elkötelezett áldozatkészségére számítva. Mivel a művészeti élet kialakításában hazai hagyományokra támaszkodni nem lehetett, külföldi mintát kellett keresniük, amelyet Münchenben találtak meg. Ez szokatlan dolog volt Pesten, hiszen a magyarok számára a művészet helye ekkor már századok óta Bécs, a birodalmi főváros. De az 1830-ban alakult bécsi művészeti egyesület, a Verein zur Beförderung der bildenden Künste (későbbi, közkeletű nevén Alte Kunstverein) nem volt alkalmas előkép a magyarok számára. Az Akadémia égisze alatt működő szervezet mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben erőteljes uralkodói támogatást élvezett;

1 erre a magyar fővárosban még gondolni sem lehetett. Ezért fordultak a másfél évtizedes múltra visszatekintő, nagy sikereket felmutató Münchner Kunstverein felé, amely modern elvek szerint, független polgári szervezetként, üzleti alapokon működött. Az 1839-ben megalakuló Pesti Műegylet

2 szabályzata a müncheni statútumokat tekintette mintának, ami magával hozta a Münchner Kunstvereinen belüli társadalmi viszonyok érvényesülését, polgáriasdemokratikus szellemi hátterét. A Münchennel való összeköttetés azonban nem merült ki az egyleti statútumok követésének gesztusában. A műegyletek elsőrendű feladata mindenkor a tárlatrendezés volt, és a meginduló pesti tárlatokon rendszeresen jelentek meg müncheni alkotások, akár több tucat is egy-egy alkalommal. A számunkra később oly nagyjelentőségű müncheni Akadémia így közvetve már a 40-es évektől hatni kezdett a bécsieknél sokkal inkább csodált művészei által. A hamar kialakuló együttműködés a bajor egyesület nemzetközi terepen is működő képforgalmazóival azt eredményezte, hogy a kapcsolatok spektruma kiszélesedett, számos külföldi mester munkája jutott el Pestre, néha egészen távoli vidékekről is, és kialakult tárlatunk erősen ,,cosmopolita" jellege. Ez mind a bécsi akadémiai, mind a müncheni egyesületi tárlat gyakorlatától - ahonnan távol tartották a külföldieket - eltért. A felvilágosodás idején az akadémiaalapítás egész Európában elterjedt, sőt a tengerentúli városokat is elérte.

3 Az okok sokfélék, de ezek között mindenhol elsőrendű a zabolátlan művészet állami, hivatalos irányításának igénye. A tárlat - mint a művészeti élet egyik alapja - az akadémiák keretein belül alakult ki. A képzőművészeti bemutatók, mint ismeretes, magéval a művészettel egyidősek, de a modern értelemben vett, szisztematikus, nyilvános kortárs tárlatok az első hivatalos akadémiák által Firenzében és Párizsban születtek meg, és ezek adtak példát az utánuk jövőknek. Az akadémiai életben mindenkor döntő jelentőségű esemény volt a növendékek és a professzorok hivatalos kiállítása, amelyek az oktatás részeivé váltak, funkciójuk a művészi rang reprezentálása volt. A sorra alakuló új akadémiák mind rendeztek kiállításokat, ami a művészeti ismeretek példátlan kiszélesítését eredményezte.

4 A kiállítások fokozatosan kikövetelték a szélesebb nyilvánosságot, és a művészek elkezdtek figyelni a nézőre, aki katalógussal a kezében végigjárta a kiállítótermeket, és megítélte a látottakat. Ezzel visszafordíthatatlan folyamatok indultak meg, és megszületett a művészeti nyilvánosság a polgárság számára is. A művészek ezentú a kiállításokra dolgoztak, az udvar helyett a közönség kegyét keresték, és kiszolgálták ízlését.

5 A magyarok számára évtizedeken át a több részintézményből 1772. október 18-án megalakult bécsi K. k. vereinigte Akademie der bildenden Künste volt a felsőfokú művészképzés helye, művészeink ennek tárlatain léptek a közönség elé; itt tulajdonképpen belföldinek számítottak. Az intézmény 1786. április 24-én