Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
FÜGGELÉK - Somogyi Miklós festőművész müncheni naplója 1911-1912
Körben két sorban bakok, de az embernek nagyon figyelmesen kell mozogni, nehogy a bakot felborítsa. Deszkából csináltak egy emelvényt a modellnek, aki zsákból készült sátorban vetkőzött. A levegő meleg volt és bűzlött a dohányfüsttől, bár az nem volt megengedve; a megvilágítás az ún. gázlángfény is nagyon rossz volt. Azonkívül volt még egy piszkos mosdóasztal, ahol a mester, a modellek és az összes tanuló a kezét mosta, kivéve amerikai ismerősömet, Mr. Baront és engem. Volt még egy asztal, amelyiknél a kis, kövér és nagyszakállú Mester ült újságot olvasva és árulta a papírt, szenet és más kellékeket. A többi tanuló nem tudott aktot rajzolni, csak egy amerikai, aki akadémista volt Angelo Janknál. 28-án megismerkedtem a híres portréfestővel, Walter Thorral, Kastaly István barátomat ajánlottam figyelmébe, aki magániskoláját akarta látogatni. Utána elmentem a Bauer kávézóba, ahol megismerkedtem az egész magyar térsasággal: von Horváthtal, Kukán Gézával, Igalyval, Ház Miklóssal és Kálmán Péterrel. Október 29-én felkerestem Kálmán Péter festőművészt, aki a lakásán, a Schleissheimer Str. 64-ben nagyon kedvesen : ogadott, és megígérte, hogy szívesen lát a műtermében is. Délután Bruck Miksa ajánlólevelével elmentem Fritz Strobentz festőművész professzor úrhoz, a híres magyarhoz. Nagyon tetszett neki, hogy én, mint fiatal, őt, a legöregebb magyart messze a hazájától felkeresem. Jó tanácsokat is adott, és biztosított, hogy mindenben támogat. Nagyon sokat beszélgettünk egyetemes művészeti és kulturális témákról, amelyekről egyszer már említést tettem a Glaspalastban rendezett kiállítással kapcsolatban. Ideadta nekem olvasni Rippl-Rónai Emlékezéseit, és nemsokára újra elvárja látogatásomat. Aztán Kubinyihoz mentem, ahol nagy, szép és elegáns műtermében teázva jól elbeszélgettünk. A családon és rajtunk kívül (Dezső és én) ott volt még Csemnitzky is. Kiegészítés még októberhez: Október 3. A Neue Pinakothekban is vannak képek magyar művészektől, de nem ismertek és jók: Munkácsy Mihalytól: Látogatás a babánál (sajnos nem nagyon jó a kép). Vastagh Géza: Kacsák, Wellmann Róbert: Este a Szabin-hegységben. Wagner Sándor: Alkonyat a pusztán. Nagyon kár, hogy nincs több, és nem jobbak. Október 27-én egy Tokió nevű teázóban voltunk, ahol az az említésre méltó esemény történt, hogy nem akarták elhinni, hogy teát kérünk. November l-jén a Josefskirchében voltam, egyszerű, de szép barokk templom, a minoritákhoz tartozik. Aztán újra a Régi Képtárba mentem, és megcsodáltam a grafikai gyűjteményt, különösen Julius Diez csodálatos akt-tanulmányait. Délután kint voltam a régi temetőben, ahol néhány nagyon szép és művészi síremlék áll, de az nem oly költői hatású, mint a mi e hagyott temetőnk Gyöngyösön. Újra elmentem Fáy Vilmához, aki már felgyógyult, a Barer Strafen a Finck panzióban lakik. November 2-én a helyi szimfonikusok koncertjén voltam, amelyet a világhírű magyar muzsikus, Liszt Ferenc tiszteletére rendeztek. Vezényelt: Paul Prill udvari karmester. A program: Liszt Ferenc szimfonikus költeménye 1 ' 1 (Victor Hugónak). Prelúdium és fúga B-A-C-H. Orgonán játszott: Adolf Hempel. Három dal Schiller Teli Vilmosábó\ zenekari kísérettel a) A halászfiú, b) A pásztor, c) Az alpesi vadász. Szólista: Adolf Wallnöfer. Tasso (panasz és trionfo) szimfonikus költemény. November 4-én voltam utoljára esti akton Ernst Müllernél (hál' Istennek!). Három férfi és három női akttanulmányt csináltam. 5-én leviziteltünk Péter Pál, a volt magyar főispán családjánál. Délután újra Fáynál voltunk. November 6-án kezdődött az esti akt gyakorlat a királyi iparművészeti iskolában, amin én is részt vettem. November 7-én volt az első előadás festőanyag ismeretekből a Technische Hochschule régi kémiai előadótermében. Dr. A. Eibner professzor sokoldalúan képzett ember, élvezetesen, érthetően adott elő. Este Kubinyiné üzletében voltam, ahol hallottam, hogy Kubinyi nagy rézkarccal vesz részt a budapesti grafikai kiállításon. November 8. Nagy nehézségek érán, magánvéleményem ellenére veszek részt Engels professzor figurális rajzóráin. Belátom, hogy a pontos akadémiai munka a legjobb alap a további festéshez. De a legjobb tudásom szerint kialakított véleményem szerint a linéarités a lényeg, ami azt jelenti: rajzolni vonalakkal és síkban; az árnyékolást az ember azért használja, hogy testet adjon a tárgynak, amelyek csupán orna men tu mok, minden forma csupán ornamentum. A naturalista felfogás az én véleményem szerint megtévesztés, mert a papírnak vagy a vászonnak vagy a falnak csak két dimenziója van. Magassága és szélessége. Itt pedig testet kell rajzolnom, naturalista stílusban; még plasztikusabban visszaadni és előállítani a formákat, mint az a természetben van! Ezért szeretem a legjobban a régi primitíveket, de még jobban a nagy franciákat, a modern primitív festőt, de Chavannes-t, akinek a Szent rét című nagy fénykép-reprodukciója itt függ az ágyam felett. Éppen ezért tartom nagy művésznek Aristide Maillol-t és Rippl-Rónai Józsefet. November 9. Valami erősét, magyarosat akartam csinálni. Egy vázlatot fehér krizantémmal, erős zölddel, fekete és arany kontúrokkal. De öreg professzorom, Spiess azt mondta: „nagyon rikító, barbár!", és át kellett egy semleges tónussal festenem, most viszont nagyon nyárspolgárias lett, tüzesség, erő és művészet nélkül. November 11-én voltazelső szemléltető anatómia előadás a királyi Anatómiai I ntézetben a Pettenkofers trafen. Az épület is szép, a terem is és a művésznövendék lányok isszépek.deéncsak állóhelyet kaptam, csak a lépcsőre tudtam ülni. Mollier professzor a szemléltető anatómiát nagyon érthetően adta elő, előadása valóban szemléltető volt. Ma volt a 15. évfordulója annak, hogy első előadását tartotta. Ma bemutattuk Fáy Vilma asszonynak Kastaly István barátunkat is Gyergyóújfaluról. Aztán elmentünk az Ethos nevű vegetáriánus étterembe, ahol 1 márkáért vacsoráztam és ennek ellenére nagyon éhes maradtam.
