Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
FÜGGELÉK - Somogyi Miklós festőművész müncheni naplója 1911-1912
körül, csak a régi gótikus üvegfestményeket csodáltam meg. Utána az Alte Pinakothekba mentem, ami világhírű, különösen a régi német és olasz primitív művészet tetszett. A képtár kincseit a továbbiakban nem kívánom itt néhány sorban leírni, hanem újra a gyűjtemény katalógusára utalok. Nagyon örültem, hogy itt újra láthattam a magyar Nemes Marcell gyűjteményének egy részét. A gyűjtemény több csodálatos Greco-<éppel bővült, ezekkel együtt állították ki Greco Laokoón-csoport\át is. Ezt az aktkompozíciót rendkívüli művészi erő jellemzi. Ezek mellett látható volt még a Krisztust megfosztják ruháitól, amely az Alte Pinakothek gyűjteményéből származik. A kiállítás júniustól decemberig látható, és remek szép nagy katalógust adtak ki Tschudi 8 bevezetőjével, minden kép heliogravure'' 1 reprodukcióval. Délután Alfred Schülerrel München óvárosát látogattuk meg, az úgynevezett „ Aut", amely a régi időkben München melletti falu volt. München legrégibb házait találtuk itt, amelyek hangulatos, érdekes vendégfogadók. A vendégfogadók mind faépületek, belül nagyon tiszták, kívülről azonban festőién rendezetlenek; a szobák meglehetősen alacsonyak, a házak több emeletesek; körbefutó galériával minden szinten. A lakrészek több családhoz tartoznak mint tulajdon, így azonban nem eladható a többiek hozzájárulása nélkül. A legismertebb vendégfogadó ezek közül a „Pagenherberg". Mint festői motívumot minden festő felhasználhatja. E vendégfogadók mellett tartják a piacot, itt „ Auer-Dultnak" hívják, az indultum latin szóból eredően, ami sokaságot, tömeget jelent. Májusban és októberben tartják ezeket a „Dultokat", ahol a legszebb antikvitások kaphatók, mivel minden régiségboltos és zsibárus kinn van a többi eladóval. Dezső bátyám is vett nem túl drágán egy régi nürnbergi cinkupát. A kupa a kora reneszánsz korból származik, körülbelül a XVI-XV'I. századból. A díszítése a gótikusból reneszánszba hajló, az egyetlen fémjel és címer egész gótikus. Alul a talpán, a kupán belül van a „rózsa", ami csak a legjobb óntárgyakon található, és azt jelenti, hogy nem hamis. Sajnos a kupa nem teljesen komplett, mert a fedele új, hozzáértő szakember újította fel, de a fogója még a régi. A becsületes cinműves is rátette a fémjelét, háromszögben egy sas a következő körirattal: L. Riedel & P. Wagner Nürnberg. Mindezeket Alfred Schülertől tudom, aki régész. Október 18. Még egyszer voltam az Alte Pinakothekban még alaposabban megnézni a képeket. Valószínűleg lemásolom Pieter Jansanus Olvasó nó'című képét, aki Pieter von Hooch tanítványa volt, és amely képet eddig Pieter von Hooch művének tartottak. Ma voltam az első perspektíva-előadáson Max Kleiber professzornál. Október 19-én hallgattam az első előadást művészettörténetből dr. Bredtnél, aki az ókori mükénéi művészettel kezdte előadássorozatát. Október 20-án felkerestük Fáy Vilma 10 asszonyt, akit már Budapestről ismertünk, és aki itt művészeti tanulmányokat végzett, különösen portréfestészetet, mivel különös tehetsége van az arcképekhez. Később Kubinyiné üzletébe mentünk, ahol a fiatal magyar művésszel, Csemnitzky Gusztávval ismerkedtünk meg. 21-én még egyszer voltam a Secession kiállításán, utána megnéztem a képtárat" is, ahol néhány remek képet láttam a Secession tagjaitól. Később, amikor még egyszer megnézem, részletesebben írok róla, most csak v. Uhde, v. Stuck, Diez, Samberger és Zügel neveit említem. Október 22-én a Karl Strafjén a Bazilikában voltam, majd a Glaspalastba mentem, ahol a 90 éves régensherceg tiszteletére rendezett jubileumi kiállítást néztem meg. A képek 77 teremben voltak kiállítva, majdnem valamennyi müncheni művésztől. A kiállítás színvonala azonban nem érte el a Secession kiállításáét. Újból nem tudom az összes nagyszerű képet felsorolni, ezért vettem egy katalógust és erre utalok. Azokon a képeken kívül, amelyeket itt megnevezek, még sok más is tetszett, de az egész kiállítás úgy néz ki, mint egy műpiac és nagyon találó Fritz Strobentz 12 festőművész professzor úr megjegyzése, miszerint az embernek az az érzése, mintha két éve is éppen ezeket a képeket állították volna ki. Nem rosszak, de nem is különösebben jók ezek a képek, és minden teremben ugyanazok a művészek szerepeltek, akik korábban is ott állítottak ki. Az elhunyt művészek közül nagyon tetszett nekem: Christian Max Baer és Ch. J. Palmié. A kiállítás fénypontját a „Scholle" csoport 13 képei jelentették: Erich Ertler-Samaden, Fritz Erler, Püttner, Höfer, Bechler, Leo Putz, Eichler. A magyar művészek közül kiállított: Wagner Sándor professzor magyaros témáival és Paczka Ferenc Berlinből; a fiatalabb magyarok közül: Kálmán Péter két képpel: Parasztlány és Női akt. Ö a legismertebb és legnagyobb fiatal magyar művész, aki v. Stucknál tanul. Itt jegyzem meg, hogy a müncheni kritika az ő képeit nagyon dicsérte, és barátságosan fogadta. Kukán Géza nem különös képet állított ki. Józsa Károly nagyon finom fametszettel szerepelt. Délután a II. zsűrimentes kiállításra mentem. 4z. teremben 1392 kép volt látható. A kiállítás nem volt oly rossz, mint ahogy az ember gondolná. Egész kimagasló művek láthatók együtt dilettánsok képeivel. A sok névből a legjobbakat sorolom fel: az 1. teremben nagyon jól rendezték a kiállított szobrokat Schaufenbühltől, Gerkensmeyertől, Pabst, Charlemont, Rappa. Két magyarnak, Frischaufné Lohwag Ernestinnek és Szablya-Frischauf Ferencnek is jó képeit láthattuk. Ezen kívül megjegyzendő még Paula Wimmer és Julie Graeff neve. Charles J. Palmié is kiállított itt, az ő művei voltak az egész térlat legjobb képei. A többi nevet a katalógusban találom meg. A kiállítás után elmentünk Fáy Vilmához, aki épp ekkor nem érezte jól magát. 23-án érkeztek meg barátaim, Kastaly László, Rápolty Nagy József jogász és Kastaly István 1,1 művésznövendék Magyarországról, Gyergyóújfaluról. Ma este először mentem aktrajzolásra Ernst Müller festőművész úgynevezett privát iskolájába a Theresienstrafce 75. sz. alá. Körülbelül 25-30 úr rajzol itt naponta 5 és 7 óra között. A modellek változóan nők és férfiak. Korrektúra sosincs, mert a „Mester" maga sem tud rajzolni. Egyetlen előnye az iskolának az olcsósága, mert hetente 2 márkát fizetünk, gyakorlásra azonban nagyon kényelmes. A műterem berendezése a legpiszkosabb és legcsúnyább, amit eddig láttam, valódi bohémtanya.
