Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

MŰFAJOK - A portré müncheni magyar mesterei (Bellák Gábor)

nemcsak kiemelkedő festői kvalitásai miatt válhatott Budapesten a művészeti élet központjává, hanem személyes vonzereje révén is: „Voltak ugyan nagy művész-kortársai, de ezek egyike sem jutott kapcsolatba közéletünkkel. Mert Munkácsy távol élt tőlünk, Parisban, Zichy még távolabb, a cárok udvarában. Az itthonmaradtak közül Székely Be-talan elvonult filozófus-magányába, a gyermekszívű Lötz elbújt a nyilvánosság elől. Mednyánszky báró a Felvidék erdeiben vagy a külváros peremein bolyongott, Madarász rézkereskedő lett, Szinyei Merse sárosi földbirtokán gazdálkodott. Mindezeknek nem volt semmiféle kapcsolatuk a közélettel. Nem volt egyetlen kiváló festőnk, aki az előkelő társadalommal, a legmagasabb hivatalos fórumokkal szemben mint egyenrangú fél, mint hozzájuk tartozó előkelőség képviselte volna művészetünket."

8 Sőt, éppen ezekkel a személyes képességeivel tette igazán közössé a képzőművészet ügyét. Benczúr műterme - előkelő látogatói révén - a társasági életnek, pontosabban az erről szóló híreknek is középpontjává vált. Ha a király vagy a királyné Budapesten járt, a Benczúr-műteremben tett látogatásukról mindig beszámoltak az újságok.

5 Ugyanakkor azonban a Benczúr-műterem valójában mégsem volt olyan nyüzsgő, pazarul berendezett társasági centrum, mint például Hans Makarté Bécsben.

10 Makart, a bécsi festőfejedelem, Benczúr barátja szintén a müncheni Akadémia és Piloty osztályának növendéke, akit maga Ferenc József hívott Bécsbe 1869-ben, ahol a császár állami költségen pazar műtermet építtetett számára, állami megrendeléseket azonban különös módon csak 1881 után kapott.

11 Makart, Benczúrral ellentétben a művészélet valóságos rituáléját teremtette meg pompás műtermében, ahol délutánonként egy órán keresztül ő maga is a nyilvánosság előtt a „Művész" szerepét játszotta el.

2 Ez a csodálnivaló különösség természetesen tovább növelte a távolságot művész és közönsége között, s ideális munícióul szolgált a művészfejedelemmé váláshoz. Vagyon tekintetében akár művészfejedelemnek is tarthatnánk László Fülöpöt (1869-1936), aki korának kétségkívül az egyik legtermékenyebb portréfestője volt. László a Mintarajziskola után, ahol Székely Bertalan és Lötz Károly növendéke volt, először 1889-1890-ben töltött el egy évet a müncheni Akadémián Liezen-Mayer Sándor növendékeként, majd egy évet tanult a párizsi Julian Akadémián, 1891-ben tért vissza újra Liezen-Mayer osztályába, ahol 1892 nyaráig maradt. Bár László már 1888-ban megfestette első portréit, az országos kiállítási színtéren mégis zsánerképeivel vált ismertté. Lászlót is, minden nagy ambíciója ellenére, elsősorban az anyagi szükség vitte rá, hogy már müncheni éveitől kezdve arcképfestéssel keresse meg kenyerét. A 90-es évektől aztán megszaporodtak előkelő megrendelői, akik közül Ferdinánd bolgár cár tekinthető a legfontosabbnak (az 1894-ben elkészült portré jelenleg spanyol magántulajdonban van). László 1894-es szófiai útja és Ferdinánddal való találkozása nyitotta meg az utat más uralkodók és előkelőségek felé is. László sikerének az lett a következménye, hogy igen hamar bejáratos lett Európa udvaraiba és a legelőkelőbb körökbe, sőt, Vilmos császár egyenesen a barátjának tartotta. László 1900 körül már az egyik leggazdagabb magyar festő lett, akinek városligeti mútermes palotája - a mai Zichy Géza utca 10. - alighanem a legpazarabb hazai művészvilla volt, ami valaha épült. Budapesti pályafutása azonban mégsem tartott sokáig. Ir feleségétől született kislánya itt Budapesten halt meg 1902-ben, s ezután a család már egyre kevesebb időt töltött itthon. Hosszas bécsi, párizsi, berlini tartózkodás után 1907-ben László Londonba költözött, ahol fényes arcképfestői pályafutása tovább folytatódott.

H A Lászlónál 25 évvel idősebb Benczúr is éppen ekkoriban, 1891-ben fejezte be az ő Ferdinánd-portréját (Szófia, Levszki, a Városháza tulajdonában). Látszólag egy nemzedékváltás készülődött itt, a magyar portréfestői hierarchia csúcsán, ami talán be is következett volna, ha Lászlóból időközben nem válik nemzetközi sztár, aki többet dolgozott külföldön, mint Magyarországon. Benczúr arcképeinek zömét itthon, magyar megrendelőinek festette. László tevékenységi köre azonban szinte egész Európára kiterjedt. S bár modelljeik többsége ugyanabból a társadalmi rétegből, az arisztokráciából, vagyonos polgárok köréből került ki, Benczúr és László festészete alapvetően eltér egymástól. Ha röviden akarjuk