Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München szerepe a modern magyar festészeti szemlélet és stílus megteremtésében

A magyar festők, amellett, hogy amíg tanultak, természetesen részt vettek az Akadémia évenkénti pályázatain, kiállítottak a Glaspalast nemzetközi kiállításain is a Magyarországon élő kollégákkal egyetemben nemzeti iskolaként az osztrá<-magyar szekcióban. A sajtókritikák rendszerint egy tárcán belül, de mindig pontosan szétválasztva, és többnyire egymással összehasonlítva mutatták be az osztrák és a magyar festők képeit. Az 1888-as nemzetközi kiállítás alkalmából Friedrich Pecht például a magyarok művészi teljesítményét, elsősorban a kolorizmust illetően, többre értékelte, mint az osztrákokét.

5 Ekkor még Pecht esztétikai ellenlábasa, Richard Muther is hasonlóan pozitív hangnemben írt a magyar képekről, bár - mivel számára nem nyújtott az ott látható képanyag módot a modern festészettel kapcsolatos elvi problémák kifejtésére - sokkal rövidebben fogalmazott. „Az életvidám, színességét kedvelő jelleg, ami az osztrák termekben dominál, még jobb árnyalatokban tér vissza a magyar részben. Elismerésre méltó, hogy annak ellenére, hogy a magyar festők Münchenben, Bécsben vagy Párizsban tanulnak, a nemzeti jelleg (karakter) szinte minden munkájukban megnyilvánul"

6 - írta. Muther számára ez a nemzeti karakter tehát szintén elsősorban a képek kolorizmusában öltött testet. Ha az akkor kiállított és ma még beazonosítható, meglévő képeket megnézzük, akkor igazat kell adni Muthernek: egyfajta vidám színesség jellemezte mind a tájfestők, mind a zsánerfestők vásznait. A 80-as évek végén a müncheni kritikusok körében kedvelt volt a magyar festészet, és jó volt a kapcsolat a helyiek és a magyarok között. A nemzeti karakterre való utalás természetesen elsősorban a témaválasztásra vonatkozott és a tájakra. Bár Pecht nem említette név szerint a festőket, Bihari Sándor (1855-1906) Bíró előtt, Hollósy Simon Kocsmában mulatózok (kat. 135), Vágó Pál Ökrösszekér, Szirmay Antal (1860-1927) Aratás és A földeken, Roskovics Ignác (1854-1915) Különös szórakozás, Tahi Antal (1855-1902) Szlovák parasztok a korcsmában című képe, csinos paraszt menyecskéi vagy Spányi tájai juttathatták erre a következtetésre. Ha viszont áttekintjük a katalógus alapján a kiállított magyar művek listáját, feltűnik, hogy a témáknak alig egyharmada volt magyarnak nevezhető, a többi a hagyományos régi festészeti iskolák tématárát követte (pl. Eisenhut Ferenc [1857-1903], Nádler Róbert [1858-1938] orientalista témái), vagy egészen modern témákhoz nyúlt (Tornai Gyula [1861-1928]: Kaméliás hölgy, Feszty Árpád: Bányászszerencsétlenség). Friedrich Pecht Benczúr két reprezentatív portréját külön kiemelte, főképp a Tisza Kálmán miniszterelnökről született arcképet. (A másik arcmás gróf Nádasdy Ferencet ábrázolta díszmagyarban). Modern stiláris kísérletek is felbukkannak a magyar képek között, így Strobentz Frigyes plein air képe, a Gyümölcsösben, amelyen egy egyszerű, falusi fiatal lány vékony fatörzshöz támaszkodik. Alakja ellenfényben jelenik meg, és finom csúcsfények csillannak meg a haján és blúzán.

7 Ez lehetett az egyik legkorábbi olyan nagyméretű plein air kompozíció, amely erős modern francia hatást mutat. Amennyire az archív fotó és a leírások alapján meg lehet ítélni, a napfény ragyogó fényfoltjaival megfestett plein air kép figurájának beállítása nehézkes, kényszeredett, hiányzik belőle a természetesség. Lyka Károly 1904-ben írta róla, hogy ez az első olyan képe Strobentznek, amelyen „eltávolodott a düsseldorfi és a müncheni átlagstílustól és megfestette az első olyan képet, amelyet akkor naturalistának mondtak."

8 Különös, de egyik kritikus se tért ki arra a húsz rajzra, amelyet 1888-ban Zichy Mihály (1827-1906) állított ki, és Madách Az ember tragédiájának illusztrációi voltak.

9 1. Strobentz Frigyes: Meditáló szerzetes, 1882. MNG (kat. 275)