Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Szinyei Merse Anna | Magyar festőtanárok lengyel tanítványai Münchenben
A fontosabb müncheni lengyel magániskolákról már tettünk említést. Az 1880-as években talán még nagyobb igény mutatkozott ilyesmire, a magyarok részéről is, ezért nem véletlen, hogy Hollósy Simon 1886-ban alapított iskolája már a kezdetektől nagy népszerűségnek örvendett. Lengyel források szerint az iskola világháborúig tartó fennállása alatt összesen 29 lengyel tanult nála. Bizonyos konkurenciát jelentett Hollósy számára Anton Azbe 1891-től 1905-ig működő magániskolája, melyet 27 lengyel választott. Néhányan mindkét tanárt kipróbálták, így a Liezen-Mayernél már említett Stanislaw Janowski húga, Bronislawa Rychter-Janowska (1872-1955) is, aki 1896-ban Azbe mellett döntött, 1899-től 1902-ig pedig Hollósy növendéke volt és Nagybányán is járt. Az újjáalakult krakkói főiskola tájfestészeti tanára, Jan Stanislawski is korrigált neki. 1904-ben a firenzei, majd a római akadémiára járt. Beutazta Franciaországot, Spanyolországot és Svájcot, 1909-1910 körül pedig magán festőiskolát működtetett Stary Sacz helységben. A Lengyel Művésznők Egyesületéhez Lembergben csatlakozott. 51 A krakkói Nemzeti Múzeumban őrzött festményei közül talán a legkorábbi, 1895 körűire datált kis velencei rió-részlete a legmodernebb - úgy látszik, nála is érvényesült a sokaknál megfigyelhető változás, mely a művészeti képzés során bizonyos átalakulást, akár merevebbé válást is hozhatott a nem eléggé önfejű és céltudatos múvészegyéniségeknél. Anyjáról 1906-ban festett portréjában van valami Réti-szerű hangulat, 1913—1914-re datált itáliai részletei is kvalitásos müvek, interieurjei és csendéletei azonban meglehetősen érdektelenek. Egy másik művésznő, Jadwiga Gatçzowska (más néven Malinowska-Galçzowska, 1876-1948) Leon Wyczólkowskinál tanult rajzolni, majd krakkói női festőiskolákat látogatott, mielőtt Münchenben Hollósy növendéke lett 1901 körül. Két év múlva Párizsban, az Académie Colarossiban találjuk. Hazatérve 1909-től szülővárosában, Varsóban élt, 1911-ben azonban Krakkóba költözött, és innen indult művészeti körutakra Európában. O is tagja volt a Lengyel Művésznők Egyesületének és a ZAP nevű művésztársaságnak. A wroclawi múzeum 1898-ra datált két akvarell tájképe tanúsága szerint oldott technikával, érzékenyen és bátran dolgozta fel a tanulmányozott látványt. Krakkóban két olajképét őrzik 1928-ból: különösen jól sikerült a behavazott tetőket ábrázoló kisebbik tájkép. 52 Miniatűrök festésével is foglalkozott. Karol Homolacs (1874-1962) már 1892-ben elkezdte művészeti tanulmányait a párizsi Ecole Centrale-on, a következő évtől azonban mérnöknek tanult Lembergben és Bécsben. 1898-tól visszatért a művészethez: előbb a bécsi Streblov-iskolában, 1900-tól négy évig a párizsi Julian Akadémián és a Colarossi Akadémián, végül 1904 és 1906 között a müncheni Hollósy-iskolában fejezte be tanulmányait. Érdekes lenne számunkra véleménye az általa kipróbált különféle iskolákról, tanárokról. 1911-től a krakkói ipari-technikai múzeumban dolgozott, és főként az iparművészet érdekelte, a háború után e szakterület egyik vezető személyisége lett. Kevés képzőművészeti alkotása közül tájképekről, grafikákról, szobrokról tudunk. Az általam Krakkóban látott jó minőségű hegyi tájképe datálatlan. 55 A krakkói Nemzeti Múzeum 20. századi gyűjteményében lehet leginkább megtalálni további Hollósy-tanítványok nyomait, a raktárban őrzött egy-két művet azonban nem találtam elegendőnek ahhoz, hogy érdemben foglalkozzunk alkotóikkal. A további kutatások megkönnyítésére itt csupán a gyakorolt műfajokat jelzem a nevek és a Hollósynál töltött idő megjelölése után: Stefan Bukowski (1905-1907) tájkép; Apolinary S. Kotowicz (1888-1890) portré, tájkép; Ignacy Marek (1892-1896) portré, tájkép; Bronislaw Olszewski (1900 után) portré; Marian K. Olszewski (1899,1900) épületábrázolás; Leopold Pilichowski (1887-1888) portré; továbbá a poznani Nemzeti Múzeumban Michal du Laurans (1897-1899) portré. 54 A korai Hollósy-növendékek közül feltétlen kiemelendő a keresett arcképfestő, Aleksander Augustynowicz (1865-1944), aki 1888-ban rövidebb ideig látogatta Hollósy iskoláját. Előtte 1883 és 1886 között Krakkóban képezte magát, többek között Matejkónál. Járt Itáliában, Magyarországon, 1890-ben pedig Lembergben telepedett le, ahol több ízben is lefestette a görög katolikus kardinálist. 55 Az 1896-os berlini nemzetközi kiállításra beküldött egészalakos önarcképével pedig aranyérmet nyert. A világháború alatt Zakopanéban húzódott meg, aztán Poznanban élt. Tagja volt a Lengyel Vízfestők Klubjának és a Zacheta-társaságnak, melynek szá-
