Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

zöld bélésű, rózsaszín-bordó köpeny, alatta a test plaszticitását kiemelő lilás ruha van. A táblák kerete mindkét oldalon és az éleken is piros. Külső felükön, bal oldalon a Szent Pált, jobb oldalon a Pétert ábrázolón, megmaradtak az eredeti csuklópántok, melyeket kovácsoltvas szögek erősítenek fel. A képeket 1975 és 1980 között a Magyar Nemzeti Galériában restaurálták : eltávolították a korábbi javításokat és kiegészítéseket, feltárták a táblák eredeti festését. (A technikai megfigyelések Szentkirályi Miklós és Velledits Lajos restaurátoroktól származnak.) Tábláinkhoz stilárisan közel álló, kompozícionálisan hasonló és talán funkcióban is megegyező darabokat a 15. század közepének stájerországi festészetében találunk. A grazi Joanneum két, a budapestihez hasonló méretű, 1440-1445-re datált, mindkét oldalán festett táblája ugyanígy félalakban, egymás felé fordulva ábrázolja külső oldalain Szent Pétert és Szent Orsolyát, míg belül a Fájdalmas Mária jobbra forduló alakjának a Veronika kendője-ábrázolás a párja. (ltsz. 307, 308.) Noha a belső oldalak ikonográfiája egyértelműen kapcsolódik a predellákon szokásos, Krisztus keresztáldozatára utaló tematikához, Gottfried Beidermann a gyűjtemény katalógusában mégis kérdésesnek tartja, hogy a táblák egy becsukható predella részei voltak-e. A budapesti táblák belső oldalain látható Szent Margit és Szent Dorottya, az oltárokon leggyakrabban ábrázolt négy női szent közül kettő, semmiféle ikonográfiái támpontot nem ad a táblák funkciójának meghatározásához, annak eldöntéséhez, hogy azok egy kisméretű oltár mozgószárnyai, vagy predella szárnyképei lehettek-e. A grazi képek a Storno-gyűjteményből származó tábláknál korábbi, még erősebben a lágy stílushoz kötődő formákat mutatnak. A köztük levő stiláris kapcsolat meglehetősen laza, bizonyos részletek festői megoldása azonban közel áll egymáshoz. Szent Orsolya koronája, akárcsak a Storno-táblák női szentjeié, fekete kontúrokkal festett. Arcformája, ferde vágású, felfelé tekintő szemei Dorotytyára emlékeztetnek; gyors ecsetvonásokkal, szinte szálanként festett haja, szájának érzékeny vonala középen a sötét árnyékkal, inkább Szent Pál vonásait idézik. Közvetlenebbül összehasonlítható a két Szent Péter ábrázolás. A képfelület egészét kitöltő, fejük körül nagy glóriával, kezükben hatalmas kulccsal ábrázolt alakok, a fejtípusok, az arcok részleteinek, az erőteljes modellálásnak hasonlósága azonnal szembeötlik. A budapesti képen a drapériák szögletes vonalai, a festés friss, szinte impresszionisztikus volta azonban jócskán eltér a grazi kép lágy redőstílusától, alakjának klasszikus arcvonásaitól. A típus és a kompozíció hasonlósága egyértelműen az azonos, ill. egy körből származó előképek használatával magyarázható. A közös mintát a „Meister von 1466" 12 lapos, apostolokat bemutató grafikai sorozatának Szent Péter ábrázolásában találjuk meg (Lehrs L, No. 8.). Ugyancsak ehhez a sorozathoz köthető a Szent Pál-kép is (Lehrs I., No. 9.). Szent Margit közeli típusbeli és stiláris előképét pedig az ugyané körbe tartozó „Meister der Spielkarten" lapjain találjuk meg (Lehrs L, No. 29. 39.) P. Gy. Storno P. : A soproni Storno ház. Budapest 1960, 27-30.; Velledits L. : A restaurálás. Műhelytitkok. Budapest 1981, 12. kép: 9, 23, 25, 45.; Schloss Herberstein 1986, 142-143. kép: 142. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 75.9. és 75.10 X-9. Mária a gyermek Jézussal Állítólag Tüskevárról került a sümegi Darnay-gyűjteménybe. Onnan 1956-ban Kristóf Sándor és dr. Siló Ferenc vásárolta meg, tőlük Magaziner Zoltán tulajdonába került. Ő ajándékozta 1958-ban a Szépművészeti Múzeumnak, ahonnan a Magyar Nemzeti Galériába jutott. égerfa m: 122 cm 1450 körül A szobor tüskevári származását sem hitelt érdemlő módon bizonyítani, sem biztosan cáfolni nem lehet. A múlt század végén került a Dunántúlon régészeti ásatásokat is folytató, műértő Darnay Kálmán tulajdonába. A családi hagyomány szerint a Madonnát ő találta a tüskevár-nagyjenői pálos kolostor romjai között. A 14. századi alapítású kolostor története igen zaklatott volt. A török időkben a szerzetesek elmeneX-9. kültek, az épületek üresen álltak, romba dőltek. Csak 200 évvel később népesedett be ismét a kolostor, s kezdtek újra építkezni. A Madonna-szobrot nem lehet azonosítani a II. József 1783-as rendeletét követő, Tüskevárra vonatkozó rendfeloszlatási leltárban, igaz, hogy az az oltárokról részletes leírást nem tartalmaz. Elképzelhető, hogy a valamilyen módon megmaradt középkori szobor egy későbbi oltár része volt. A templom és kolostor felszerelési tárgyait ezt követően elárverezték, illetve kisebb plébániák között osztották szét. Lehet, hogy a Darnay család ilyen módon jutott a szoborhoz, így, ha a megtalálásra vonatkozó történet nem is, a tüskevári eredet mégis igaz lehet. A Madonna igen rossz állapotban került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába. 1961-ben Németh Kálmán szakszerűtlenül restaurálta: az átfestésekkel együtt eredeti festését és az alapozás nagy részét is eltávolította. A szobor körvonala teljesen zárt, hatása kissé tömbszerü. Mária enyhén jobbra forduló fején koronájának abroncsa látható. Arca kerek, haja párhuzamos tincsekben hátrafésült. Fejkendője lágy redőkben omlik vállára. Nyitott köpenyét - mely alatt övvel összefogott, párhuzamosan redőzött ruhát visel - elöl jobbjával összetartja. A drapéria redőkbe törő szélei íves hajlá-