Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Kódexek, nyomtatott könyvek

IX-27. Janus Pannonius: Sylva panegyrica in Guarini Veronensis praeeeptoris sui laudem condita. Bologna, Girolamo de'Benedetti, 1513. A kötetet 1954-ben vásárolta az Országos Széchényi Könyvtár Wohl Aladárnétól. Korábbi tulajdonosai ismeretlenek. A kötet minden valószínűség szerint egy jelentős személy számára készülhetett. A 2. ív elején, a lapszéli keret alsó lécében látható egy hibásan megfestett Báthori(?)-címer. A címlap versóját pedig négy festett címer díszíti, ezek közül az első, bár szintén nem hibátlan, Szathmári György mitrás címere. A másik háromban a könyv vételekor Sajó Géza Thurzó Elekét, Perényi Péterét és Magyi Sebestyénét feltételezte, de ennek ténye nem bizonyított (Perényi és Magyi Sebestyén esetében még elfogadható). (Soltész Zoltánné szíves közlése.) Bár a Thurzó-címerben rozetták vannak, nem pólyák, s növekvő, nem lépő oroszlán, az tény, hogy Szathmári 1510 körül az unokahúgát Thurzó Elekhez adta feleségül, s így rokonságba került rajtuk kívül a Perényiekkel is. papír, [30] levél, 210 x 155 mm Egykorú, papírtáblás barna bőrkötés, aranyozással, valószínűleg egy római műhelyből. (Rozsondai Marianne szíves közlése) Antiqua betűtípussal pergamenre nyomva. Az E

4 és a G

5 levél hiányzik, az utóbbi újkori szedéssel pótolva. Festett iniciálékkal, a B

x levél festett keretében alul talán a Báthoriak hibásan megfestett címere látható. Az A

x levél versóján négy festett címerrel. Janus Pannoniusnak (1434-1472), az első magyarországi, humanista lírikusnak, pécsi püspöknek az egykori tanárát, a ferrarai Guarino da Veronát dicsőítő költeménye először 1512-ben, a krakkói humanista professzor, Paulus Crosnensis (Pawel z Krosno) kiadásában jelent meg Bécsben. Néhány hónap múlva látott napvilágot a mű másodszor a krakkói professzor tanítványának, az akkor Bolognában tanuló Magyi Sebestyénnek gondozásában. Ennek pergamenre nyomott példánya ritkaságnak számít. Címlapján Magyi bolognai tanárának, Achille Bocchinak Janust dicsőítő tetrastichonja is olvasható. Magyi a 2. levélen kezdődő ajánlásában a kiadást Szathmári György pécsi püspöknek dedikálta. Magyi Pál alnádor fia, Sebestyén, a krakkói majd a boloIX-27. gnai egyetemen tanuló humanista, a későbbi váradi kanonok ebben az ajánlásban Janus Pannonius költészetét újszerűen értékeli, a korszak legkiválóbb költőjének nevezi, egyenrangúnak, sőt bizonyos szempontból még nagyobbnak is tartja az antik költők legkiválóbbjainál, Vergiliusnál, Tibullusnál és Catullusnál. Szathmári Györgyöt mecénási tevékenységéért magasztalja. A kassai származású Szathmári, a humanista műveltségű főpap 1502-től 1522-ig pécsi püspök volt, 1521-től 1524-ig főkancellár, 1522-től pedig a haláláig, 1524-ig esztergomi érsek. Jelentős szerepe volt a politikában is; a II. Ulászló magyar király, Miksa császár és Zsigmond lengyel király 1515. évi bécsi találkozójának fő szervezője volt. Pártolta a tudományt és a művészeteket, sok magyar ifjat küldött külföldi egyetemekre tanulni, pártfogoltjai közé tartozott Besztercei Lőrinc, Hagymási Bálint, Brodarics István, Keserű Mihály és Oláh Miklós is. Irodalmi körével sokan tartottak kapcsolatot, így Magyi Sebestyén is. Janus néhány művének nyomdai kiadásával próbálkozott már 1505-1506 táján, a padovai egyetemről hazatérőben Brodarics István. Megkísérelte rábírni Aldus Manutiust, a híres velencei nyomdászt, majd 1512-ben már Szathmári titkáraként s az ő támogatásával újabb, sikertelen kísérletet tett. Szathmári is támogatta pécsi püspökségében elődjének, a humanisták körében egyre inkább megbecsült magyar költő műveinek kiadását. Szathmári tudomány- és irodalompártolása közismert volt, szá-