Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - VI. A RÓMAI EMLÉKEK FELFEDEZÉSE - Ritoókné Szalay Ágnes: A római föliratok gyűjtői Pannoniában
nak és Honornak dedikált kő (VI-2.). 71 Nagyon valószínű, bár még további vizsgálatra szorul az a föltételezés, hogy az évtizedek múltán Apianusnak juttatott kis gyűjtemény is Megyericsei Jánostól származik. Apianus és Megyericsei gyűjtése összesen csak 23 leírást tartalmaz a 15-16. század fordulójáról. Már e szűkös forrásból is látszik, hogy milyen változás állt be a társadalomban a római emlékek megítélését illetően. A korábbi föliratgyűjtők leírásaiból tudjuk, hogy ezeket régebben csak mint faragott köveket hasznosították, épületekbe, falakba alkalmazták. A szarkofágok közkutak medencéjéül szolgáltak. A római kőemlékek századokon át csak célszerűen hasznosítható eszközök voltak. A 15. század végén a szemlélet megváltozott, a kövek műtárgyakká váltak, értékük, becsük miatt magánosok igyekeztek azokat megszerezni. Érdekes keresztmetszetet kapunk a társadalomnak arról a rétegéről, amely, forrásunk szerint, igényelte környezetében az ókor emlékeit. Föliratos kő díszítette a nádor és a kalocsai érsek házát, a pécsi püspök székhelyét és budai otthonát, a székesfehérvári prépost és a custos, meg a budai plébános környezetét. A kancelláriai nótárius is igyekezett szert tenni egy ilyen relikviára, és a budai kereskedő polgár is szerzett magának egyet. Ahol a házba belépőt egy római kő fogadta, ott az antikvitás más emlékeit is gyűjtötték, amint ezt Bonfini föntebb hivatkozott helye tanúsítja is. A következő fázis már annak fölismerése, hogy a mi emlékanyagunk része a közös örökségnek. 1521-ben Móré Fülöp királyi titkár, velencei magyar követ, a Megyericsei nagy gyűjtéséről készült másolatot átadta Aldus utódának, azzal a céllal, hogy az, az Európa más térségeiből másolt föliratokkal együtt publikussá váljék. 72 JEGYZETEK 1 Weiss, R. : The Renaissance Discovery of Classical Antiquity. Oxford 1973.; Voigt, G. : Die Wiederbelebung des classischen Altertums. Bd. I. Berlin 1880 2 , 268-288. 2 CIL III p. 153, 413, 1373. 3 Ritoók-Szalay 1989, 65-75. 4 Nagy I. - Ny dry A. : Magyar diplomáciai emlékek Mátyás király korából. I. Budapest 1875, 268-273, 276, 279.; Fraknói V. : Mátyás király levelei. Budapest 1893, 50-51. 5 Kristeller, P. 0. : Iter Italicum. I. London-Leiden 1963, 343.; II, London-Leiden 1967, 43. 6 CIL III p. 413. CIL III 3354, 3388, 3393,3461, 3477, 3482, 3489, 3518, 3523, 3556, 3558, 3567, 3583, 3596, 3611, 3706, 1663, 1664, 1665 7 CIL III 3354 8 CIL III 3388, 3393 9 CIL III 3567 10 CIL III 3583 11 CIL III 3461, 3489, 3706 12 CIL III 3611, 3596, 3477, 3523 13 CIL III 3482 14 CIL III 3518, 3556, 3558 15 CIL III 1663, 1664, 1665 16 Muratori, L. A. : Novus thesaurus veterum inscriptionum. I-IV. Mediolani 1739-1742. 17 CIL III p. 413. 18 Utrecht, UB, Cod. I. K. 9. Paris, BN, Cod. Lat. 6128. Reggio Emilia, BM, Reggiani C 398. Ritoókné Szalay 1983, 67-74. 19 Muratori i. m. Praef. f. 2 V . 20 Ziebarth, E. : De antiquissimis inscriptionum syllogis. EphEp 9 (1905)187-332. 21 Kuzsinszky B. : Magyarországon talált római kőemlékek a vidéki múzeumokban és egyéb helyeken. Múzeumi és Könyvtári Értesítő 2 (1908) 77. ; Kubitschek, Ältere Berichte über den römischen Limes in Pannonién. Sber. Wien. Phil.-Hist. Kl. 209 (1931) 97-100.; Gerevich L. 1959, 333-337. 22 Mitchel, Ch. : Felice Feliciano, „Antiquarius". Proceedings of the British Academy 47 (1961) 197-221. 23 Pratilli, L. : Felice Feliciano alla luce dei suoi codici. Atti del R. Istituto Veneto di Scienze. Scienze Morali e Lettére 99 (1939-1940) 33-105.; Mardersteig, H.: Nuovi documenti su Felice Feliciano da Verona. La Bibliofilia 41 (1939) 102-110.; Martinelli, S. : Note intorno a Felice Feliciano. Rinascimento 25 (1985)221-238. 24 Kristeller, P. : Andrea Mantegna. Berlin 1902. 25 Gmelins Handbuch der anorganischen Chemie. Antimon/A. Weinheim 1950 8 .14. A legjelentősebb antimon lelőhely ekkor éppen az esztergomi érsek tulajdonában lévő Rozsnyóbányán volt. 26 Oxford, BL, Canon. Ital. 15 f. 23 v . „Io vado in Pannónia damane col mio Rmo Cardinale et priego idio che piu felice faci questa mia andata che la mia speranza non mi promette". 27 Eubel, C. : Hierarchia catholica medii aevi. Vol. II. Monasterii 1901, 47, 49.; Rath Gy. : Arragoniai János. Sz 24 (1890) 415-424.; Banfi, F. : Raffaello Maffei in Ungheria. L'Europa Orientale 17 (1937) 462^68. 28 CIL III 3390, 3401, 3411, 3477, 3478, 3488, 3505, 3513, 3514, 3520, 3524, 3558, 3567, 3573, 3583, 3588, 3611, 3624, 3643 (= RIU 905), 3688. 3706, 3744, 4274 (= RIU 687), 4274/a (RIU 688), 4281 (RIU 693), 4283 ( = RIU 691), 4339 ( = RIU 513), 4364 ( = RIU 249), 4383 ( = RIU 257), 4389 ( = RIU 264), 4655/n, 4667. A gyűjteményében fönnmaradt dáciai föliratokat nem ő másolta: CIL III 52*, 53*, 54*, 1022, 1078, 1087, 1132 29 CIL III 3567, 3706, 3583 30 CIL III 3390 31 CIL III 3411 32 CIL III 3488 33 CIL III 3744 34 CIL III 3478, 3505 35 CIL III 3477, 3488 36 CIL III 3514 37 CIL III 3558 38 Publikálatlan? Fölirata: QPIQNOC. CIL III 186* némileg más leírást ad a leletkörülményekről, és egy egészen más föliratot, amit falsificatiónak tartottak. 39 CIL III 3624, 3643, 4339 40 CIL III 4364 41 CIL III 4383, 4389 42 CIL III 4281 43 CIL III 4283 44 CIL III 4655/n, 4667 45 Schober, A.: Der Götterpfeiler von Totis. Belvedere 6 (1924) 177-190.; Erdélyi 1974, 128-129. ; Bauchhenss, G. : Die grosse Juppitersäule aus Mainz. Mainz 1984. 46 „ex his et aliis ruinis coniicio pulcherrimum arcum sive aliud maximum pallatium illic fuisse." CIL III 4274/a (= RIU 688) 47 CIL III 3688 48 CIL III 4281 ( = RIU 693), v.o. RIU 521 49 CIL III 3520, 3524. Mindkettő a várfalba volt beépítve a fehérvári kapunál. 50 „In marmoribus e Transsilvania adverso Danubio advectis iussu Mathiae Corvini Regis Haec tria epitaphia ad ripam Danubii iuxta Budám legi Calendis Iulii anno MCCCCLXXXVIIII." Oxford, BL, Lat. Mise. d. 85 ff. 165 v-166 v . CIL III 1460, 6265, 7979. Két másik követ is lemásolt a budai Szent János-templomból, ezeket már őelőtte Giustiniani és Feliciano is látta. CIL III 3583, 3706. Firenze, Bibi. Medicea-Laurenziana Ashb 1174. (V.o. CIL III p. 1373.) Saxl, F. : The Classical Inscription in Renaissance Art and Politics.
