Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VI. A RÓMAI EMLÉKEK FELFEDEZÉSE - Ritoókné Szalay Ágnes: A római föliratok gyűjtői Pannoniában

Journal of the Warburg and Courtauld Institute 4 (1941) 42-46.; Caroti, S. - Zamponi, S. : Lo scrittoio di Bartolomeo Fonzio umanista Fiorentino. Milano 1974, 84-90, 117-118. 51 Fraknói V. : Hunyadi Mátyás király. Budapest 1890, 375-379. 52 „Antonius Bonfinis ... regi dicaverat ... brevem de Corvináé domus origine libellum". A. de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades. Edd. Fógel, 1. - Iványi, B. - Juhász, L. Lipsiae 1936, 4, 7, 179. 53 U. ott 3,9. 301 : In Budensi agro ex ere et argento multa reperiuntur, que ex altera imperatoris Constantini caput ac nomen, ex altera parte virum cum conservatoris inscriptione nudum referunt, qui frameam dextra tenet, leva vero hasta nititur; corvus est ante pedes annulum rostro gerens, qui sicco ramo desidit stantemque virum non secus ac dominum respicit." Bíróné Sey Katalin segítségével a leírás azonosítható I. (Nagy) Constantinus follis- illetve redukált folliszával. Hátlapján „Iovi conservatori" fölirat. Jupiter jobb kezében villámok, ezt nézte frameának, baljával lándzsájára támaszkodik. Cohen, H. : Description historique des monnais frappées sous l'empire Romain, médailles imperiales, 7. Paris-London 1888, Nr. 286-291. (ld. VI-5-6.) 54 U. ott 3, 9, 302 : „In vetustis quoque lapillis geminas Corvinorum imagines gravi armatúra munitas esse vidimus ac consimilem pro pedibus adstare corvum". Egy ilyen gemma látható: Furtwängler, A. : Die antiken Gemmen. Leipzig-Berlin 1900, I. XLVI/12 és II. 222. Héraklést és egy páncélba öltözött császárt ábrázol, ennek lábánál a sas, csőrében koszorúval. 55 Az átdolgozott Corvinus genealógia u. ott 3, 9, 205- 304. 56 Kulcsár P. : Egy budai humanista feliratgyűjtemény. AÉ 95 (1968) 257-261.; Kulcsár, P.: Le fonti umanistiche italiane del Bonfini per la sua preistoria ungherese. Rinascimento 10 (1970) 195-214.; Kulcsár P. : Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése. Budapest 1973. 57 CIL III 1460, 1477, 6265. Az 1455 is dáciai, de ezt talán a bácsi várban látta, ld. a 64. jegyzetet. 58 CIL III 4364, 4383 59 CIL III 3524 60 CIL III 3496 61 CIL III 3426 62 CIL III 3653, v.o. RIU 804. Soproni, S. : Der spätrömische Limes zwischen Esztergom und Szentendre. Budapest 1978, 53. 63 P. Apianus - B. Amandus : Inscriptiones sacrosanctae vetustatis non illae quidem Romanae sed totius fere orbis. Ingolstadii 1534. A pannóniai föliratok: pp. 367, 490-494. CIL III 1455, 3329, 3411, 3419, 3478, 3524, 3550, 3567, 3568, 3571, 3583, 4364, 6265 64 CIL III 6265, 1455, ez utóbbit Henszlmann kiásta Bácsott. 65 CIL III 3568. Hans Puchler budai kereskedőre 1489-1501: ld. Kubinyi A. : Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban. BudRég 19 (1959) 114.; Kubinyi A. : Budai és pesti polgárok családi öszeköttetései a Jagelló-korban. LK 37 (1967) 236.; Balogh 1966, I, 617. 1512-ben már özvegyét emiitik BudRég 15 (1950) 270, 295/86. 66 CIL III 3550, 3571 67 CIL III 3329 68 Ábel, J, : Johannes Mezerzius, der Begründer der dacischen Epigraphik. UngRevue 3 (1883) 373-383. Megyericsei pannóniai föliratai CIL III 1596, 3307, 3354, 3438, 3524, 4363, 4364, 4366, 4383 69 CIL III 3354 70 CIL III 3438. „Budae in aedes domini Salatielis Rmi Dobocensis." Tordai Salatiel dobokai főesperességére csak 1504-ből van adatunk (MOL, DF 27731), a lejegyzés körülbelül ebből az időből való. A kő, nagyon sérülten, a Nemzeti Múzeumban van. 71 CIL III 3524, 3307, ez utóbbi is a Nemzeti Múzeumban (ld. VI-2.). Ernuszt püspök (+ 1505), mint tulajdonos említése, ugyancsak a 16. század elejére utalja a másolást. 72 Gerézdi R. : Aldus Manutius magyar barátai. MKSzle 65 (1945) 82-84. VI-1. Silvanusnak szentelt oltár Rákospalota, Pap-dűlő. A kőemléket báró Graffenried-Burgenstein Manó közbenjárására a Rákospalotai Miri-házból szállították a Magyar Nemzeti Múzeumba 1868. május 30-án. mészkő m. : 75 cm, sz. : 34 cm, v. : 24 cm Kr. u. 3. század első fele Egyszerű fogadalmi oltár profilait, de egyébként díszítetlen fejezettel és lábazattal. Mind a fejezet, mind a lábazat csonka. Az oltár mai állapotában sérült tetejét eredetileg fenyőtoboz díszítette. Septimius Longinus az Aquincumban állomásozó II. Adiutrix legio - amelyet a kegyes és hűséges, valamint a Severusi jelzőkkel tüntettek ki - katonája szentelte az oltárt a szelíd Silvanus istennek. Silvanus jellegzetesen pannóniai istenség, a tartományból több neki állított feliratot ismerünk. Az oltár felirata : SILVANO DOMES(TICO) SACRVM. SEP[T](IMIVS) [L]ON GIN[VS] CO RNIC[V]L(ARIVS) LEG(IONIS) II ADL(VTRICIS) P(IAE) FIDELIS) SEVE R(IANAE). N. M. Römer F. : Magyar régészeti krónika. AK 7 (1868) 196, 1061. szám; CIL III 3496=10568. sz.; Rómer-Desjardins 1873, 65. sz. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 39.1868.