Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Ják (M. A. - Sz. E.)

lokrész és a halánték fölött hosszában barázdált. E barázdák lejjebb, a tarkó felé előre hajlanak. Előrébb, a bal fül mögött, két függélyes, hurkás rész válik külön, váltakozó irányú ferde rovátkolással, a nyakra hajlóan, amelyből csak kis részlet látszik. A fül alatt bizonytalan értelmű részlet. A töredék méretével és csatlakozó idomával fejezetsarokra illenék (vö. Kozák i. m. 295: 38. sz.). Stílusához vö. 1-96. T. S. Kozák É. 1993, 35, 298 (51. sz.). Tata, Kuny Domokos Múzeum, ltsz.: 74.1.303. 1-96. 1-96. Vízköpő férfialak töredéke Zalaapáti, apátság (1880 tája előtt) homokkő 30 x 29 x 23 cm, felső átm. : 13,5 cm 1200-1250 Körbefaragva. Alul könyöktájon törés. Felül, a fejtől kissé visszaugratva, kerek sík. Közepét a szájjal furat köti öszsze. Ha a felső sík, amelyen bizonyára más kőelem feküdt, vízszintes volt, az alak kissé előre billent. Háta, kissé kiálló lapockákkal, meglehetősen hajlott, feje erősen besüpped vállai közé. Felső karját szorosan teste mellett tartja, alkarját ferdén felemeli, és két összetett öklében szakállát fogja. Feje széles, elöl ellapuló; mégis pufók arca alacsony homlokú, hajjal, szakállal és bajusszal keretezett. Szemgödre az orr felé bemélyedő, szemhéja megtörve illeszkedik belé. A szemgolyó kissé visszaugró, hosszúkás. Az orr sérült, vége kiszélesedve az arcpárnák közé mélyed. A bajusz kétágú, hegyes. A felső ága rövid, az alsó a szakállra simul. A szakáll hegyesedő, a bajusszal együtt enyhén kiemelkedő, rovátkolt. A hajkorona kiugró, elöl és egy darabon a bal fül mögött is köríves, függélyesen rovátkolt elemekre tagolt. Hátul tarkóig ér. A fülek fent a hajtömegbe vágódnak, kagylójuk széle vájatos. A nyak vaskos, alig megjelenő. A jobb felkar sérült, a bal alkar törött. A nyaknál kissé kiemelkedve gallér válik külön, rátétszerű fűrészfogmintával. A testen és a felkarokon a ruha sima, elég durva felületű. A jobb kar hajlatánál és a bal váll alatt egy-két lapos redő. A jobb csukló fölött a szűk ruhaujjon két lapos harántmélyedés között hurkás szélű sáv. A töredék nyilván kútrésznek készült a zalavári kolostorba. Hasonló eredetű társával együtt (Tóth i. h.: 14. sz.) a kerek szobrok legrégibb hazai példái közül való. Stílusának fö dunántúli előzményei a bajusz és a szakáll kezelése tekintetében vértesszentkereszti faragványok (pl. 1-95.). T. S. Römer F. kézirata zalai műemlékekről (OMvH Könyvtár) 227; Makay B.: A Balaton a történeti korban. Budapest 1913, 80; Gerevich T. 1938, 193-194, CCXVII; Tóth S. 1990, 149-150, 163 (12. sz.), 5. kép. Keszthely, Balatoni Múzeum 1-97. Bimbós levél végződése Hidegség, a templom románkori szentélyének és hajójának északi, külső szöglete körül (1971, Tóth Sándor ásatása) homokkő 11 x 12,5 x 9,5 cm 1220-1230 körül Függőleges hátsó síkhoz balra, tompaszögben, törés csatlakozik, amely előtt jobbra hasonló szögű, kihajló levélvég széle jelenik meg. Erre jobbról a bimbó középső része hajlik rá. E részt két rövidebb, osztott végű kíséri. Az elülső három-, a hátsó kéttagú, ez fel-, az lehajló. A felületek simák. A hátsó rész alig válik külön. A két elülsőnek a háta domborodó, a törésig ér. A hátak köze enyhe homorulat. A levélszél és a középső rész, amelynek pereme csak elöl 1-97. különül el, oldalt keskenyen laposra faragott. A darab eredeti helyzetének meghatározása nem problémátlan. A síkkal illeszkedő forma leginkább bélletfejezethez illenék. Hidegségen nemigen jöhet más számításba, mint a teljesen elpusztult nyugati kapu. T. S. Bodor I. : Hidegség r. k. templomának építéstörténete. MMv 1971-1972. Budapest 1974, 237. Sopron, Soproni Múzeum IÁK (1-98-101.) Az eddig még nem tisztázott eredetű Ják nemzetség a 12-13. század fordulóján, öröklésjogilag már három elkülönült ágra szakadva jelenik meg a forrásokban. Míg két ág nagy számú ismert tagja ekkor már elaprózódott birtokrészeken ül Sárvártól északra a Rába két partján, addig a harmadik ág a későbbi Ellerbach-Erdődy féle monyorókeréki uradalom magját képező birtoktestet osztatlanul bírja. Úgy tűnik, e birtoktest első központja Pornón volt, ahol nemcsak a Szent Margitnak szentelt nemzetségi (bencés?) monostoruk, hanem udvarházuk is állt. E birtokrész és a rajta fekvő, a nemzetség számára igen fontos épületek 1221 előtti eladományozása a szentgotthárdi cisztercita kolostornak, és a jáki nagyobb arányú építkezések közötti összefüggés még bizonyításra váró feltételezés. Jáki apátot először egy 1223-as oklevél említ. Az utóbbi években megkezdett, és még nem publikált ásatási eredmények