Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Ják (M. A. - Sz. E.)

azonban máris bizonyítani látszanak azt, hogy Ják falu mai központjában, a Sorok patak partján emelkedő dombháton a 13. század előtt plébániatemplom és más jelentős épület(ek) is állnak). Mindenesetre egy 1325-ös királyi oklevél a ma is álló Szent György vértanúnak szentelt bencés monostor építőjeként („edificasset") a nemzetség „Nagy"-nak mondott Márton comes nevű tagját nevezi meg, aki 1221 és 1231 között jelenik meg a forrásokban, melyek nem említik, hogy jelentősebb udvari méltóságokat viselt volna. A közvetlenül az épületre vonatkoztatható egyetlen oklevél Omodé győri püspök 1256. Szent György másnapján Jakon keltezett ítéletlevele, melyben ottléte okaként a monostor előző napi felszentelését említi. A fent ismertetett adatokból kirajzolódó közel fél évszázadot biztosan nem töltötte ki folyamatos építkezés, még akkor sem, ha maga az épület meg-megszakadó, és ismételten jelentősen módosult tervek szerint nekilendülő építő tevékenység nyomait mutatja is. Míg a háromhajós, nyugati toronypáros, bazilikális elrendezés a dunántúli kortárs nemzetségi monostorok szokásos elrendezésének felel meg, addig a struktúra fő elemei, valamint a legszínvonalasabb épületszobrászati elemek a bambergi székesegyházzal való közvetlen kapcsolatokról vallanak. E legszínvonalasabb kőfaragványok élés behelyezése már sokszor szervetlen, esetlegességeket és rendellenességeket mutat, amelyekre az épület végülis legnagyobb hatásúvá vált része, a nyugati kapuzat is példa. Itt a lényegében bambergi ornamentális elemek és szobrászi stílus, elveszítve eredeti strukturális szerepét, szőnyegszerű dekorativitás felé tart, és ez a fajta átértelmezés egy egész egykorú alsó-ausztriai emlékcsoportnak is jellegzetességévé válik. E motívumkészlet élt tovább a 13. századi épület legkésőbbi részeibe lokalizálható faragványokat készítő „helyi mesterek" kezén, és ebben a formában a jáki plébániatemplomban, valamint számos környékbeli falusi templomban megtalálható. A 13. századi belső tér kialakításához tartozó kisarchitektúrák és berendezési tárgyak nem maradtak ránk, így a liturgikus használatra is igen nehéz következtetni, ezért különösen értékesek a szentély és a déli toronyalj 13. századi freskói, ez utóbbi ikonográfiája talán a kegyúri temetkezés(ek)kel van összefüggésben. Hasonlóképpen értékes a belső térnek az a jelentős nyomokban még ma is meglévő architektonikus kifestése, amelynek rendszere és színvilága talán szintén a 13. századból származik. Ma még semmilyen nyoma nem ismert a templom mellett valamilyen formában minden bizonnyal megépült, és igen korán, talán a török idők alatt elpusztult kolostorépületnek. A 13. századi templom elsősorban figurális szobrászata révén emelkedik ki szembetűnően a ma ismert magyarországi egykorú emlékanyagból. Az e mögött érzékelhető közvetlen bambergi kapcsolatok is sejtetik azt a fénykort, amelyre a Ják nemzetség eredetének, vezető tagjai pályafutásának, az alapítás hátterének és az építkezésnek magának ma még szinte teljesen ismeretlen körülményei adhatnának magyarázatot. A monostort életre hívó nagyvonalú építtetői szándék úgy tűnik már a templom befejezése előtt megtorpant, a plébániatemplom már a kor falusi építészetét alig meghaladó színvonalon épült meg; a kolostorépületek korai pusztulásának pedig azok múlékonyabb építőanyaga is oka lehetett. A későbbi évszázadokban az épületegyüttes fenntartása maga is komoly nehézségekbe ütközött, és fokozatos pusztulásnak indult, bár rangos berendezési tárgyak időről időre készültek. A 15. végén a kegyúr, Ellerbach Bertold végrendeletében mindkét templom javítására adományt tesz. Az Erdődy család kegyurasága alatti apátok idejében végzett építkezések közül a 17-18. századiakról vannak bővebb ismereteink. Ezek egyike sem mondható jelentősnek, tulajdonképpen megrongálódások utáni javításnak minősülnek csupán, melyek során az addig tiszta kváderépületet, elsősorban a déli pillérsort és mellékhajót, valamint a tornyok karzatszint feletti emeleteit téglából, 13. századi kőfaragványok másodlagos felhasználásával újították fel, és építették át. Elsősorban ezeket az egyszer vagy többször átépített épületrészeket cserélték ki az 1896 és 1904 közötti, Schulek Frigyes és Gyalus László által vezetett úgynevezett nagy restauráláskor. A századfordulós munkálatok során kicserélt faragványok közül maradt fenn az a félezer, melyeknek feldolgozása, és Jakon, állandó kiállítás formájában történő bemutatása folyamatban van. M. A.-Sz. E. Eitelberger, R. von : Bericht über einen archäologischen Ausflug nach Ungarn in den Jahren 1854 und 1855. JbkkCC 1 (1856) 91-140; a Jakra vonatkozó rész újraközölve: uö. : Die romanische Kirche St. Ják in Ungarn mit Rücksicht auf ähnliche Kirchenbauten dieses Landes. Mittelalterliche Kunstdenkmale des Österreichischen Kaiserstaates, Hg. : Eitelberger, R. von - Heider, G. Stuttgart 1858, 69-76, Taf. IXXII.; Henszlmann I.: Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet stylű műemlékeinek rövid ismertetése. Bp. 1876, 105-110; [Steindl I. nyomán]: A jaáki templom. Vasmegyei Lapok 16 (1882: 24, 25, 26); Stegmüller J. : A jaáki apátság (kézirat a szombathelyi Szemináriumi Könyvtárban, 1885); publikált kivonata: Baumgartner J. : Jaák története. Vasvármegyei Tanügyi Értesítő 3 (1885) 81-88, 97-101; Czobor B. : A jaáki apátsági templom. AÉ 10 (1890) 11-16; Széchényi M. : A Szent György vértanúról nevezett jaáki apátság történe. Budapest 1901, (különösen a Gyalus L. által írt VI. fejezet: 60-63); Magyarász N. : A jaáki templom restaurálásának története. Magyar Állam 45 (1904:213) 1-3; Donin, R. K. : Romanische Portale in Niederösterreich. Jahrbuch des Kunsthistorischen Institutes der k.k. ZentralKommission für Denkmalpflege 9 (1915) 1-105; Miske K. : A Vasvármegyei Múzeum dr. Széchényi Rezső gyűjteménye. Vasvármegyei Múzeum Évkönyve 2 (192627) 129-140; Éber L. : Die Madonna von Ják. A Műgyűjtő 11 (1931:2) 44-45; Csemegij. : A jáki apátság temploma. Vasi Szemle 4 (1939) 12-37; Bogyay 1943; Bogyay, Th. von : Normannische Invasion - Wiener Bauhütte - Ungarische Romanik. Forschungen zur Kunstgeschichte und christlichen Archäologie II. Baden-Baden 1953, 272-304 ; Hoefelmayr, I. : Meister des Hauptportals von Ják. uo. 305-320; Hoefelmayr-Straube 1954 ; Dercsényi D. : Zur siebenhundertjährigen Feier der Kirche von Ják. AHA 4 (1957) 173-202; Crozet, R.: A propos de l'église de Ják (Hongrie). Aachener Kunstblätter 41 (1971) 131-134; Die römischen Steindenkmäler von Savaria. Hg. : Mócsy, A. - Szentléleky, T. Budapest 1971, 125, 155, 201, 225. sz.; Tóth M. 1974, 56-67; Entz, G. : Die Wandmalereien der Westempore zu Ják. in Beiträge zur Kunstgeschichte und Denkmalpflege, Walter Frodl zum 65. Geburtstag gewidmet. Wien-Stuttgart 1975, 172-181; Székesfehérvár 1978,245-250(179-189. sz.); Marosi, E. : Stilrichtungen zwischen 1220-1230 in der Bauskulptur. AR 17 (1979) 158-159; Schwarz, M. : Der Weg normannischer Dekorationsformen in der Bauplastik nach Niederösterreich, uo. 163-166; Dercsényi D. : A jáki templom. Budapest 1979; Schwarz, M. : Studien zur Klosterbaukunst in Österreich unter den letzten Babenbergen. Wien 1981; Szűcs J.: Az 1267. évi dekrétum és háttere. Szempontok a kőzne-