Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

A lelőhelyen 1970-ben végzett ásatás a 16. században elpusztult Bercse-falu 12-13. századi, négykaréjos templomának maradványait hozta napfényre. A bélletes kapura utaló alapozás alapján valószínű, hogy a fej kapuőrző oroszlán tartozéka volt. H. I. Horváth I. : Középkori régészeti kutatások Esztergom környékén. Mv 15 (1971) 88-90; MRT 5., 34-36, 72. tábla 4. Esztergom, Balassa Bálint Múzeum, ltsz.: 68.3.1. 1-38. Oroszlánfő-töredék Szekszárd, múzeum (1933 előtt) mészkő 17 x 16,5 x 23 cm 12. század A fej nyakrészből kicsit jobbra hajlik. Elülső része roncsolt, teteje kopott. A nyak bal oldalán durván vésett sík. Hátul és nagyrészt alul törés. Elöl csak az orrnyereg környékének egy része ép. A szemgödör erősen bemélyed, a szemhéj vékonyan feszül rá a furattalan szemgolyóra. Fent a sima homlokrész és mögötte a sörény kezdete egyaránt kopott. A sörénykezdetet két kis, oldalról vájt fül határolja. A jobb fül alatt a felület zúzott, kissé hátrább a sörény szélén hegyes végükkel hátrafelé egymásra hajló, két-három domború tagból álló, kis tincsek sorakoznak. Felfelé három hasonló, de kissé nagyobb tincs következik. Fent a fülek mögött ismét kissé nagyobb tincsek hajladoznak kétfelé, a hátsó részen növekedve. A nyak bal oldalán a leghátsó nem szabatosan kidolgozott. Az előtte lévők között sima felületek jelentkeznek, ellentétben a túloldallal. A bal fül alatt csak kéthárom kis, egymásra hajló tincs kidolgozott, környékük hátra- és lefelé durván vésett. Túoldalt a sörény alatt a nyak felülete lágyan domborodó, finoman alakított. Nyilván ez az oldal állt szabadon, a megmaradt részlet túlfelét bizonyára takarásba szánták. T. S. Székesfehérvár 1978, 188 (113. sz.). Szekszárd, Wosinsky Mór Múzeum, ltsz.: LAP 933.22. (83.7.6.) 1-38. 1-38. 1-39. Kőtöredék embaralakkal Szekszárd, múzeum (1933 előtt) mészkő 36 x 35 x 13 cm 1100-1150 körül Nagyobb kőtömb keskeny szelete, amelyből a domborműves felületen kívül csak az ehhez balról, nagyjából merőlegesen, hátranyúlva kapcsolódó sík ép. A dombormű fentről lefelé enyhe homorulattal hajló alapból testesen emelkedik ki. Meztelen emberalak törzse és feje látszik, fejtetője mögött balra ferdén emelkedő pálcafélével. Az alak jobb oldala combkezdetig ép, bal széle a karral válltól kezdve hiányzik. A jobb könyök a kissé felhúzott combon nyugszik, az alkar törött csonkja ferdén felfelé indul. A bal alkar és láb helyzete nem világos. A bal arcfél és az áll letört, minden bizonnyal a jobb kézzel együtt, amely az aláfaragott alkar fölött a fejhez tapadhatott. A fej tarkónál aláfaragott, mélyen besüpped a vállak közé. A hát felső része elöregörbülő. A fejforma tojásdad, finoman tagolt. A fejtető sapkaszerűen, tagolatlanul fedett. A fülek vaskosak, hosszúkás idomukba elég durva vájat mélyed, részleteik alig érzékelhetők. A homloktól és az orrnyeregtől a szemgödör finom éllel válik el.