Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

A szemhéj mandula alakján belül a szemgolyó enyhe visszaugrású, közepe furatos. Az orrtól a száj szögletig húzódó ráncot lágyan elkülönülő homorulat érzékelteti. Szakállnak nincs nyoma. Az alak legközelibb, de kevésbé finom kivitelű dunántúli rokona a dömösi nagy oszlopfő (I. 12-13. kép) nyakgyűrűbe és állatlábba kapaszkodó embere (1. Gerevich T. 1938, CXXXIII). Vö. 1-40. is. T. S. Török L. 1972, 101-105; Székesfehérvár 1978, 122 (46. sz.). Szekszárd, Wosinsky Mór Múzeum, ltsz.: LAP 933.6.1. 1-39. 1-40. Faloszlopfő oroszlánpárral és alakokkal Esztergom, vár (1938 előtt, MOB ásatás) mészkő 53,5 x 43 x 70 cm, fejezet kiállása: 32 cm, oszlop átm. : 26 cm 12. század Magas, domborműves fejezettömb, oldalainak alapjához csatlakozó, hátrafelé keskenyedő, durván megmunkált rögzítő nyúlvánnyal. Lent majdnem teljes környi, hurkás, elöl harmadáig hiányzó nyakgyűrű, fent elöl középen és kétoldalt hátul vaskos, tagolatlan, homorú alapvonalú fedőlemez maradéka. A fejezettesten az alapfelületek függélyesek, a domborművek magasan, gömbölydeden, de néhol, főleg a fejeknél, ellapulva kiemelkedők. Lent nyakánál fogva összekötözött, fejjel kétfelé forduló oroszlánpár, fölöttük elöl állatfő, balra előrehajló emberalak, jobbra farokpárját két kézzel felemelve tartó szirén töredéke jelenik meg. A testek szinte tagolatlanok. A végtagok igen hiányosak. A felső fejek a fedőlemez közepét takarják. Az oroszlánpár kétoldalt végignyúlik, farkuk, lábuk közül ferdén felhajolva, oldalukon végződik. Lábuk, úgy tűnik, összesen öt volt; a jobb állaton hátul talán az alap felőlit is ábrázolták. A mellső lábak letörtek. Két karmos hátsó a nyakgyűrűhöz tapad. A lábszár a bal oldalon ép, aláfaragott. A nyomokból ítélve a többi is ilyen volt. A fejek csonkák, körvonalukat a nyak felé íves, éles bőrredő hangsúlyozza. Az épebb bal fejen látszik a hasonló redővel ívesen kereteit, tátott száj sarka is, aláfaragott foggal. A szájrést mélyen kifaragták. Az állatokat összekötő szalagon gúlás bemetszések peremes zegzugvonalat rajzolnak ki. A felső zónában az állatfő sérült, kerekded. Kiálló füle letört, lapos orra zúzott, mélyen bevágott szájrésze csonka. Szeme kétszer körülárkolt, hegyesedő, ovális domborulat. A szirén rövid, hengerszerű teste és hurkás, vékonyodó farka csupasz, tagolatlan. Feje