Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez

I. 6. kép : Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, vállkötöredék Feldebrőről négy kolostor közül csak kettőből ismert (Tihany: I. 2. kép, Szekszárd: szalagfonatos féloszlopfő), de jelen van a veszprémi csoport palmettafrízein is. Emellett feltűnik egy székesfehérvári töredéken, amely a bazilikából ered (1-6.), valamint egy esztergomi darabon, amely a várbeli palotamaradványok ásatási leletei közül való (1-7.). Dombon szintén előfordul efféle szalag, azon a kövön, amelynek egyéb díszei bodrogmonostorszegi kapcsolatúak (I. 5. kép), de egy fokkal laposabb kivitelben.

12 Veszprémben e szalagtípus korinthoszias díszű oszlopfőn is feltűnik (I. 7. kép), amely több tekintetben rokonítható a palmettás fríztöredékekkel. Időrendi párhuzamául Feldebrőn fennmaradt példány kínálkozik (I. 8. kép) : itt a történelmi körülmények, főképpen a térség e korban legfontosabb személyiségének, Aba Sámuelnek az uralkodási dátumai (1041-1044), szintén I. 7. kép : Veszprém, múzeum, oszlopfő a székesegyházból Szekszárdnál korábbi keletkezésre vallanak.

13 Az antik mintáktól mindkét fejezet dísze elég távol áll, mégis szembeötlő, hogy a feldebrőin a levelek levélszerűbbek, és a felső rész sem oly árkádossá egyszerűsített, mint a veszprémin. A levelek közös jellemzője, a domború gerinctag, kimutatható Zselicszentjakabon (I. 15. kép), Mohácson, Esztergomban (vö. 1-21.), valamint - egylevélsoros fejezeteken és másféle töredékeken Dombon.

14 A levélforma seholsem oly leegyszerűsített, mint Veszprémben, a felső rész, ahol megfigyelhető (Mohács, Dombó), többnyire őriz valamit az antik volutas megoldásból. A feldebrői darab ezek szerint gyakran alkalmazott antikos forma egyik hazai prototípusának, a veszprémi pedig ilyen prototípus korai és szokatlanul antiklasszikus módon alakított származékának tekinthető. E korai antikos fejezetformákat széles körben jellemezhette a levélvégek alakítása, elsősorban hátoldaluké, ahol felező forma jelenik meg, rendszerint kétfelől ráhajló levélrészekkel. E megoldás fő változatai Veszprémből, Mohácsról (1-21.), Visegrádról (1-19.) és Óbudáról (1-20.) ismertek. Valamennyi közül az óbudai a legtagoltabb és legerőteljesebb kidolgozású. Egyszerűsített változatának tekinthető a visegrádi esperesi templom példánya, amely volutas töredékekkel függ össze, de veszprémies részleteket is mutat. Az óbudai felező formának a legjobb megfelelői a bodrogmonostorszegi kő akaszkodó levélvégein lelhetők. Ettől függetlenül, megfontolandó az időrendileg ide sorolható óbudai töredékeknek a korai keltezése : a klasszicizáló stílusáramlat kiindulópontjául nemigen jöhet más hely számításba, hacsak nem akarjuk az egészet Feldebrőről levezetni, ahol ókori előképekkel aligha számolhatunk. Az óbudai prépostság korai alapítására értelmezhető adatok, bármily kétes értékűek is, ilyen keltezésnek megfelelhetnének, de az 1030 tájánál korábbi időszakra gondolni ebben az esetben sem lenne reális.

15 A Veszprém, illetve Óbuda és Feldebrő nevével jellemezhető kétféle áramlathoz a négy kolostor anyaga többféleképpen viszonyul. Tihanyban a síkon sorakozó palmettásított levelek az antikos forma hasonlóan antiklasszikus átidomítását mutatják, mint a veszprémi oszlopfő egész alakítása. Zselicszentjakabot a klassziciI. 8. kép: Feldebrő, plébániatemplom, oszlopfő az altemplomban