Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez

záló áramlathoz fűzi nem csupán a csonka fejezet tömbformája és két megmaradt levélrészlete, hanem a vállkövek volutaszárainak a növényi díszbe belekomponált megoldása is (I. 4., 15. kép; 1-11.). Visegrádon, ahol a veszprémi kapcsolat erősebb, a vállköveken (1-12.) a díszítmények és az izolált voluták egyaránt az antik eredetű formák antiklasszikus felfogásának példái, de itt középkorias motívum - Tihannyal ellentétben - tulajdonképpen nincs. Szekszárdon a körhálós fejezet (1-4.) aláfaragott dísze szalagbordából fejlesztett palmettaszáraival inkább középkorias forma klasszicizáló átalakításának ítélhető. Ugyanez mondható a vállkőről (1-3.) is, ideértve palmettafrízeit. A többi fejezet közül a levéldíszes a klasszicizáló, a szalagfonatos az antiklasszikus felfogás példájának látszik.

16 A visegrádi esperesi templom stíluskörében még sajátosabb kettősség mutatkozik. Az innen és Pilisszentkeresztről való négy leveles típusú fejezettöredékek (I16-17.) formafelfogás szempontjából megfelelnek a kolostori vállköveknek. Az esperesi templom vállkövekből és egy vagy több nagyobb fejezetből való töredékeinek (1-14,1-19.) viszont több közük lehet a klaszszicizáló tendenciákhoz, a kolostori vállkövekhez stílusban kapcsolódó darabon pedig (1-13.) a szőlőindás alakzat a korszak egész emlékanyagának egyik leginkább antik karakterű díszítménye. Szekszárd stíluskörében a szőlőinda csak utóbb, Bodrogmonostorszegen és Dombon lép fel (I. 3., 5. kép), középkoriasabb fogalmazásban. Dombon, ahol bizonyos formák a visegrádi emlékkörre utalnak, van olyan szőlőinda is, amelyet közvetlenül római kőről másoltak, még kevésbé klasszikus érzékkel. Emellett megjelenik az antik fejezetformák - főleg az egysoros, négy- és nyolcleveles típusok - származékainak rendkívül széles skálája is.

17 Szekszárdon mindebből nem látszik semmi, de a lehetséges előzmények körében figyelembe veendő a bodrogmonostorszegi kő megállapítható és a szekszárdi körhálós fejezet gyanítható óbudai kapcsolata (vö. 1-20.) is. Hasonló irányba mutat a szekszárdi vállkő említett feldebrői összefüggése, és talán előzményként vehető még számításba az a székesfehérvári darab (1-5.), amelyen az antik levélformához közelítő palmettaidom jelenik meg. A bazilika esetében, ahol leginkább lehet az igényes kőornamentika korai alkalmazásával számolni Fehérváron, az adatok megintcsak legkorábban 1030 körüli keltezést tesznek lehetővé.

18 Az állat- és emberalak az eddig tárgyalt emlékek körében, leszámítva a délvidékieket, alig játszik szerepet. A szekszárdi vállkövön (1-3.) néhány részlet, köztük emberfő, a fehérvári bazilikából való darabon (I6.) állattöredék: ez minden. A fehérvári madaras fejezettöredék (1-8.), zárótagozatainak veszprémi rokonsága ellenére, egészen korai aligha lehet. Az első olyan dunántúli emlékkör, amelyben az állat- és emberalak nagyobb szerepet kapott, a zalavári faragványoké és a székesfehérvári szarkofágé. Ezt stílustörténeti okokból nem lehet a rendelkezésre álló korai adatokhoz kötni : az irányadó elsősorban a székesfehérvári szenttéavatások dátuma (1083), amit Zalavár tekintetében a rokon zselicszentjakabi emlékek kormeghatározása (1060-as évek) egészít ki (vö. 1-24., A székesfehérvári szarkofág és köre).

19 A szarkofágot és a zalavári emlékeket általában a széles középrészű szalag előfordulása alapján szokták egymással és más emlékekkel összekapcsolni. Ám itt tanácsos lesz némi megkülönböztetéssel élni : a fentebb felsorolt emlékeken a széles középrész többnyire domború, míg a zalaváriakon a szalagidom inkább szétterülő, a szarkofágon pedig vájatok sík. Az utóbbi két változat máshol nem tűnik fel, az előbbi forma viszont jórészt korai faragványokról ismert (Veszprém, Tihany, Szekszárd). így a fehérvári állatalakos töredéket (1-6.) indokolt lenne elválasztani a szarkofágtól, és a bazilika első berendezéséhez sorolni. Aggályt csak az állatfigura kelthet : ilyesmi a többi korainak tekinthető emléken nincs. Lehet természetesen, hogy a fennmaradt emlékanyag e tekintetben nem ad jó képet, de az is, hogy a szarkofág átfaragásának időszakában egymástól jelentősen különböző stílusú mesterek dolgoztak egyidejűleg. E faragvány keltezésének kérdése tehát még nyitottabb, mint a másik korainak vélhető fehérvári töredéké (1-5.). Hasonlóan bizonytalan a helyzet az esztergomi körfonattöredék (1-7.) esetében, elsősorban a kísérő formák hiánya miatt. A helybéli korinthoszias díszű féloszlopfő mindenesetre, amellyel leginkább lenne egyidősnek gyanítható, nem korai példákra, hanem dombóiakra emlékeztető leveleket mutat.

20 A zalavári kövek és a szarkofág státusa szempontjából a szalagtípusnál fontosabb a növényi részletek tagolásmódja: a korai emlékeken lépten-nyomon alkalmazott kétvájatú ujjak mellőzése az előbbi, egészen I. 9. kép: Zselicszentjakab, romterület, nagyméretű oszlopfő maradványa, levélrészlet