Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez
kolostor maradványaival azonosítható lelőhelye a szerémségi Novi Rakovacon van. 6 Dombóról a szóban forgó korszak, terület és műfaj legnagyobb leletegyüttese ismert, amely mintegy száz darabot tartalmaz. A kolostor alapításáról nincs adat, de leleteinek vannak szerteágazó kapcsolatai. Ezek közül a keltezés szempontjából a legfontosabbak azok, amelyek Titel kevés ismert leletéhez fűződnek, ahol Szent László király (1077-1095) és öccse, Lambert herceg alapított prépostságot. 7 Dombó további kapcsolatai közül kiemelendők azok, amelyek a négy említett kolostor ornamentikájához fűződnek. Visegrádra félpalmettákat hordó, hurkás indák emlékeztetnek távolról. Tihanyra különváló gerincű, gyűrűzéssel elkülönített végződésű levéltípus, amelynek összetettebb változataihoz lepusztult zselicszentjakabi oszlopfőtöredék (I. 15. kép) kínál csonka párhuzamot. Dombon Zselicszentjakabra emlékeztetnek két vállkőnek a díszítéshez kapcsolt volutaszárai, valamint egy palmettaI. 4. kép : Zselicszentjakab, romterület, vállkőtöredék típus idomai is, amelynek somogyi rokona mint függeszkedő középrész fordul elő (I. 4. kép). A függeszkedő közepű palmetta, amely Dombon igen széteső alakban jelenik meg, már szekszárdi kapcsolatot is jelez. Sokkal szorosabb szekszárdi összefüggést mutat a szalagbordából fejlődő palmettaszár (vö. 1-3-4.) dombói előfordulása: e forma a vizsgált körben másutt nem jelenik meg. 8 A veszprémi faragványok a székesegyházhoz tartoznak. A korai püspöki és érseki templomok közül ez az egyetlen, amelynek építésére is vonatkoztatható adat: Szent István nagyobbik legendája szerint felesége, Gizella királyné volt a kezdeményező ebben. Feltéve, hogy a szilárdabb, összetettebb formaadás megelőzi a bizonytalanabbat, egyszerűbbet, a kétsoros palmettafríz példái közül a legrégibbeknek a veszprémiek tekinthetők, amelyekre a pilisszentkeresztiekhez és az ezekhez kapcsolható sződihez viszonyítva is egységesebb, illetve kidolgozottabb formaadás jellemző, és a legkésőbbieknek a dombóiak, amelyeken a motívumI. 5. kép: Újvidék (Novi Sad), múzeum, kőtöredék Dombóról (Novi Rakovac) nak már csak csökevénye van meg. Ez a viszony megfelel a Veszprémre és a titeli rokonság révén Dombóra vonatkoztatható történeti adatok időrendi helyzetének. A veszprémi darabokat sem a tihanyi rokonság, sem a székesegyház építészeti karaktere nemigen engedi 1030 tája elé keltezni. A dombói díszítményekre nézve a szekszárdi rokonság, amelyhez hozzászámítható a bodrogmonostorszegi kővel fennálló még közvetlenebb kapcsolat is (vö. I. 3. kép) Titelnél nem későbbi, tehát legfeljebb 1090 körüli dátumra enged következtetni. 9 Pilisszentkereszten a kétsoros palmettafríz olyan fejezettípussal fordul elő együtt, amely a visegrádi esperesi templom leletei közt ismétlődik (vö. 1-16-17.). Az esperesi templom leletei közül a vállkőtöredékeket (I14.) egy méretben megfelelő darab (1-13.) stílusban a helyi kolostoriakhoz (1-12.) fűzi. Az egyik pilisszentkereszti palmettás fríztöredéket (I-2b.) az aláfúrások egyező alkalmazási módja a szekszárdi fejezettel (1-4.) rokonítja. A visegrádi esperesi templom leletei és a kapcsolódó pilisszentkeresztiek ezek szerint nagyjából, legfeljebb néhány évnyi eltéréssel, a zselicszentjakabiakkal lehetnek egyidősek. A sződi kő javasolt összefüggése az I. Géza király (1074-1077) által építeni kezdett váci székesegyházzal ennek megfelelhetne; korábbi keltezéshez írott adatot nehéz lenne találni. 10 A négy kolostor formavilágának talán a legfőbb közös jellemzője a gumós tő (vö. 1-3, 1-11-12.; I. 12. kép). A forma feltűnik két székesfehérvári kövön is; az egyik (1-5.) szalagtípusa révén leginkább Szekszárdhoz, a másik (1-18.) levéltípusával a visegrád-pilisi körhöz fűzhető. Említendő itt a gumós tő feldebrői előfordulása is, vállkőtöredéken (I. 6. kép). Ez típusban visegrádi, pilisszentkereszti és dombói példáknak felel meg, de olyan palmettarészletet is mutat, amely legörbülő, hajlatosan kapcsolt ujjaival a szekszárdi kétsoros fríz palmettáinak legközelibb rokona. Dombon a gumós tő nem jelenik meg: itt a különálló palmettákat bordázott szárral alakították. 11 A másik jellegzetes forma a korai időszakban az a háromrészes szalag vagy inda, amelyen éles peremek között széles, domború középső tag jelenik meg. Ez a