Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Ötvösművek

csavart sodronyszálakból alakított virágos díszítés borítja a csepp alakú felszegecselt lemezeket. Az egyik mezőben Bakócz Tamás zománcos címere: kék mezőben hat küllős félkeréken ágaskodó agancsos szarvas. A talp két karéjában csavart drótszáron egyszerű rajzú, négyszirmú virágok, zöld és kék zománccal díszítve, körben három csak filigrános, virágos lemez. Fent a talp nyakán lándzsa alakú sodronyzománcos lemezek illeszkednek a karéjok csúcsai közé két-két virággal. A nódusz lapított pogácsa alakú, rajta két sorban ovális, filigrános és sodronyzománcos virágokkal díszített levélsor halad körbe. A küllőkön hatszirmú, zománccal díszített virágok. A cuppa pohara arányosan szélesedik a szájperem felé, a cuppakosár félig borítja a sima cuppapoharat. A hat, csepp alakú lemezen a talpéhoz hasonló laza sodronyzománcos virágok váltakoznak a csak filigrános, virágos lemezekkel. Felül alacsony szirmú liliomos pártakoszorú zárja a cuppakosarat. A talp alján Anno 1517 vésett keltezés olvasható. A Bakócz-kehely a magyar sodronyzománcos művek késői csoportjába tartozik. A kevés szín - sötétkék és zöld, kevés sárga -, valamint a sodronyszálak szinte jelképes csavarása a stílus kifutott idejében készült. A kehely arányai, a karcsú gótikus forma helyett igazi reneszánsz, zömök felépítést mutatnak. A kehely készítése a 15-16. század fordulójára tehető, a Bakócz-címer későbbi rátét, amikor Bakócz Tamás esztergomi érsek tulajdonába került. H. K. J. Budapest 1884, 78., 45. kép; Mihalik 1961, 28-29., Abb. 30-31.; Kolba J.-Németh A. : Ötvösművek. Budapest 1973, 19-20., 28-29. kép.; Beke 1980, 44. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 1950.159. X-47. Kehely A nagydorogi református gyülekezet őrzi. Provenienciája ismeretlen, aranyozott ezüst, trébelt és vésett díszítéssel m. : 20 cm, száj átm. : 10 cm, talp átm. : 14 cm 1512, Buda (?) Hatkaréjos talp, a szárat utólagos javítás során valószínűleg megrövidítették. A lapított gömb alakú nódust hat ékköves rotulus díszíti, lombdíszes foglalatban. Talpán vésett 1512-es évszám és beütött ötvösjegy látható, ez utóbbi csaknem azonos a győri székesegyházban őrzött németjárfalvai úrmutató ötvösjegyével. A kehely, feltételesen, budai ötvösműhelynek tulajdonítható, évszáma kétségkívül a készítés idejét jelöli. Sz. A. Gerevich 1945, 356. Nagydorog, Református Egyházközség, ltsz.: 87.73.1. X-48. Úrmutató Németjárfalváról (Jahrendorf, ma Burgenland, Ausztria) került a győri székesegyház kincstárába. aranyozott ezüst, trébelt, öntött, vésett díszítés m. : 99 cm 1510-1520, Buda (?) Hatkaréjos talp, széles sima talpperemmel, rajta antikva-betűs vésett felirattal: O MATER DEI MEMENTO MEL A lándzsa alakú talpmezők vésett ábrázolásai: Mettercia, Szent Ferenc stigmatizációja, Szent István vértanú, Alexandriai Szent Katalin, Szent Kristóf a gyermek Jézussal és Myrai Szent Miklós püspök. Szára hatoldalú, két lapos szárgallér között lapított nódusz, egymást metsző pálcatagokkal. A monstranciát az egyes szintek lezárásaként megjelenő konstruktív tagozatok és a gazdagon burjánzó dekoratív ornamentika teszi kiváltképp jellegzetessé. Az előbbiek sűrűn ismétlődő motívumai a fiálés, szamárhátíves baldachinok, az ornamentikát a hajlított, metszett inda-, levél- és virágdísz virtuóz megformálása és változatossága jellemzi. A kerek ostyatartó mellett, egy-egy áttört sisakos baldachin alatt két öntött figura - Szent Klára és Szent Orsolya - jelenik meg; ezek utólagos (valószínűleg 17. századi) kiegészítések. A szélső oszlopokhoz egy-egy kifelé forduló figura illeszkedik : Keresztelő Szent János és Magdolna alakjai. Az előbbi eredeti, az utóbbi vélhetően a 17. század közepén készült. A kerek ostyatartó stilizált növényi díszítése ennek domináns eleme az úgynevezett bogáncsmotívum - és ékköves dekorációja - tizenkét gyöngy és rubin váltakozásával - jelképes töviskorona-ábrázolásként értelmezhető. Az ostyatartó felett, négy oszlop között, a sugárkoszorús háttér előtt megjelenő Madonna-figura a női szentek szobraival egykorú. A szemközti oszlophoz kétalakos szoborcsoport illeszkedik: Szent Erzsébet alamizsnát nyújt az előtte heverő koldusnak. E kompozíció 1740 körül készülhetett, B. G. Fritsch, Donner pozsonyi követője stílusában. A Madonna-alak felett, két oszlop között a Fájdalmas Krisztus öntött figurája, előtte térdelő, kelyhet tartó angyalalak, mindkettő a 17. század közepéről. Az áttört toronysisakot dús keresztvirág koronázza. Az ötvösmű ép állapotú, a 19. század végén újraaranyozták.