Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

X-21. X-21. térdelő Mária alakja, aki jobbját üdvözlésre emelve hátrafordul az éppen megérkező Gábriel felé, valamint a térdet hajtó, áldó kézmozdulatú angyal, kinek botjára hosszú mondatszalag tekeredik, grafikai lapokról mind jól ismertek (Lehrs II., Nr. 8. 10.). Ugyanígy metszetekről ismert a Jézus születése-kép bal oldalán térdelő, gyertyát tartó, bal kezét a láng fölé emelő Szent József alakja, a térdelő, fejét lehajtó, kezeit imára kulcsoló Mária, a köpeny csücskén fekvő meztelen Jézuska, vagy a Királyok imádása jeleneten a nyitott ládikát a gyermek felé nyújtó, térdelő Menyhért és a mögötte egymás felé forduló, keleties öltözetű, ajándékokkal érkező Gáspár és Boldizsár figurái. Ez utóbbi két jelenet helyszíne a táblaképeken ugyanaz: oszloppal alátámasztott, deszkamennyezetű, nyitott helyiség, amely mellett a bal oldalon dombos tájra nyílik kilátás. Ikonográfiái szempontból a Mária halálát bemutató kép érdemel több figyelmet. Azok közé a 15. század végén egész Magyarországon elterjedt ábrázolások közé tartozik, ahol a hangsúly nem a halálra, hanem Mária utolsó imájára kerül. A tárgyi környezet ábrázolása így elveszti jelentőségét; a halálos ágy, mely más ábrázolásokon központi helyet foglal el, itt egészen háttérbe szorul : erőteljesen térbe fordított oldala alig látszik Szent Péter és Szent János mögött. Térszervező szerepe azonban így is sajátos módon megmarad: az apostoloknak csak a kép jobb oldalán enged helyet, csak egymás mögött való ábrázolásukat teszi lehetővé. A térábrázolásnak, az alakok és a tér egymáshoz való viszonya bemutatásának egyfajta következetességeként kell értelmeznünk azt a kompozíciós megoldást, hogy a képen az elöl álló szereplők a mögöttük levőket nemcsak testükkel, hanem arany korongként megfestett glóriájukkal is takarják. A hátul állóknak így csak egymás fölé sorakozó dicsfényei látszanak. A kompozíció középpontjába a térdelő Mária, illetve a Kálvária-képekhez hasonlóan őt szelíden átkaroló Evangélista Szent János kerül. Előttük a könyvből felolvasó Szent Péter áll. A kompozícióhoz felhasznált előképeket a Szentlélek eljövetelét ábrázoló metszeteken találjuk meg. Ez a festői feladat hasonlóságával magyarázható. Ott is, mint a Mária halálát ábrázoló képek fent leírt típusán, Máriát az apostolok körében, minden fontosabb kellék nélkül kellett ábrázolni. ES mester egy ilyen tárgyú metszetén (Lehrs II., Nr. 34.) az apostolok a nagytótlaki táblaképhez hasonlóan, több sorban egymás mögött helyezkednek el Mária mellett: az elöl állókat egész alakban ábrázolták, míg a hátrébb levőknek - mintha ők magasabban állnának - csak glóriával övezett fejei láthatóak. A tábla dekoratív hatású színkompozíciója is figyelmet érdemel. Mária fehér köpenyének halvány lilával megfestett árnyékai a köpeny bélésének lilás pirosában és Szent János ruhájának lilájában csengnek vissza. Szent Péter alakját nemcsak kompozicionális helye, hanem piros szalaggal - melynek színe Evangélista János köpenyének színével egyező - átfogott fehér ruhája emeli fontosságban Mária mellé. A jobb oldalon álló apostol ugyancsak lilás-piros ruháján a zöld köpeny komplementerként jelenik meg, míg a mellette álló sötétkék öltözete Mária ruhájának színével egyező. A Mária halálát ábrázoló tábla, a figuracsoport egymás mögött megfestett korongszerű mandorlákkal való érzékeltetése, az egyik kiindulópontja a „Nagytótlaki Mester" stíluskritikai értékelésének. Ezen megoldás egyező volta alapján, megemlítve még az arctípusok hasonlóságát is, tartják az ő művének az esztergomi Keresztény Múzeum vértanúsági jeleneteket ábrázoló, közös keretbe foglalt három tábláját (ltsz.: 55.50; Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964, 136.), melyeket Simor prímás vásárolt egy bécsi árverésen.