Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Rozsondai Marianne: Magyar gótikus és reneszánsz könyvkötések

később Franciaországban is kultiváltak, hagyományos európai kötéstechnikát alkalmazott. Az alla greca kötéstechnikát - mint neve is mutatja - a törökök elől mindinkább Itáliába áramló görögök adták tovább. A korvina kötések mestere Mátyás halála után eltűnt. Egyetlen egy kötés sem készült az ő bélyegzőivel Mátyás halálát követően. Ha esetleg hamarosan ő is meghalt volna, itt maradtak volna könyvkötőszerszámai és próbálkozott volna velük más, hiszen nem ő volt az egyetlen könyvkötő Budán, de valószínűleg a budai várban sem, legalábbis segéde volt. Mivel II. Ulászlónak nem készült kötés ezekkel a bélyegzőkkel, hanem csak hasonló, de jól megkülönböztethető, majd pedig teljesen más bélyegzőkkel, valószínűbb, hogy ez a könyvkötő a király halála után elhagyta az országot, kötésdíszítő szerszámaival együtt. Magyar mester nem ment volna el. Megítélésem szerint olasz ember lehetett. A madridi Nemzeti Könyvtár Res. 28. jelzeten őrzött korvinája {Csapodi 1973, No. 1039.)

12 hangsúlyozott középdíszes aranyozott korvina kötésben van, a benne lévő mű : Wilhelmus de Conchis : Philosophia című munkája. A háttáblán fölül a felirat: PHILOSOFIA MAGISTRI VILELMI. Ha a könyvkötő magyar anyanyelvű, iskolázott és tud latinul, nem tévesztette volna el a második ph-t a számára mindenképpen idegen szóban, ha görög még kevésbé (nincs is / betű a görögben). Az olaszban és a spanyolban azonban/ betűvel kell írni a filosofiát. A Vatikánban Cod. Ottob. Lat. 80. jelzeten őrzött, s az újabban ismeretessé vált hiteles korvinák csoportjába tartozó, eredeti korvina kötésben lévő kódex

13 háttábláján CYPRIANUS DE ABITU VIRGINUM olvasható „habitu" helyett. Látszólag apróság, de a h betű elhagyása az olaszok sajátja. Az OSZK 422. számú, Francisco Philelpho latin fordításában meglévő Xenophón korvinájának, {Csapodi 1973, No. 704.) háttábláján a felirat: PHILELFUS SCENOFONTE, így olaszosan! Elég általános a vélemény, hogy a ragyogó, aranyozott korvina kötések Mátyás uralkodásának utolsó éveiben készülhettek. De mégcsak nem is 1481-től kezdve. A bécsi (ÖNB) Cod. Lat. 170. jelzetű Lucretius-kódexének előtábláján ugyanis a középmezőben fölül két oldalon látható egy évszám: 14 - 81 (Csapodi 1973, No. 410.). A 8-as olvasata nagyon bizonytalan, lehet 5-ösnek is olvasni. A kutatók logikájukra hallgattak a harmadik számjegy értelmezésekor és 8-nak tekintették, mert Mátyás 1451-ben még gyerek volt. A kötés lehetséges évszámaként kizárt. Ha figyelembe vesszük viszont a látható tényt, hogy mind az elő-, mind a háttábla közepéről törölték Mátyás címerét (fölötte a korona kicsit látszik és a címerpajzs körvonalai is kivehetők), s későbbi virágbélyegzőkkel fölülnyomtatták a helyét, akkor gyanússá válik akár az 1481-, akár a 1451-es évszám. Ha megnézzük Koroknaynak az Ulászló kori korvinákról írott cikkében

14 a 9. képet, az ott látható kötés előtábláján 151 l-es évszámot találunk. A benne lévő könyvet 1510-ben nyomtatták. Az 5-ös szám ugyanaz, mint a Lucretius-korvina előtábláján. De ugyanilyen a Széchényi Könyvtár RMK III 154. jelzetű Temesvári Pelbárt (4. példány) kötésén is az 151 l-es évszám. Vagyis a Lucretiuskorvina 1451-es évszáma valós bekötési dátumként 3. kép : Lucretius-korvina Bécs, Österreichische Nationalbibliothek teljes képtelenség. A csalás viszont annál nyilvánvalóbb. A címer törlésével, és a predatálással még zavarosabbá lehetett tenni a származást. Valószínűleg valaki titkolni akarta az eredeti tulajdonost, illetve a kódex eredetét, mert nem egyenes úton jutott hozzá Lucretius De rerum naturájához. Először a humanista J. A. Brassicanusé volt ez a Lucretius-kódex (miként több más korvina), tőle Johannes Fabri, bécsi püspök tulajdonába került, végül a Hofbibliothekba, illetve az Osztrák Nemzeti Könyvtárba. Mindez Mátyás halála után történt. Egyetlen korvinán sincs dátum, nem tervezték bele a kötések díszítésébe. Ezek a dátumok viszont mind a G A (esetleg GR ?) monogramot használó budai könyvkötő kötésein fordulnak elő. A ma meglévő negyvenhárom aranyozott bőrkötésű korvinát - technikai szempontot mérlegelve - körülbelül egy év alatt meg lehetett csinálni. Az 1480-as évek közepétől kezdve legalább öt-hatszor ennyit. Ezek elvesztek, tönkrementek, átkötötték őket, esetleg nem is készültek ekkora számban. A válasz tehát a korvinák bekötési idejére: az 1480-as évek derekától Mátyás király haláláig (IX-2-4.). Foglalkoznunk kell még Lucas Coronensisszel, akit a nemzetközi szakirodalom Mátyás egyetlen név szerint ismert könyvkötöjeként tart számon.

15 A párizsi