Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Rozsondai Marianne: Magyar gótikus és reneszánsz könyvkötések

Véleményem szerint nemcsak a korvina kötések mestere más személy, hanem az ún. Egidus-csoporton belül is legalább két mesterrel kell számolni. Egyrészt az időbeli távolság nagy a csoport feltehetően első (1459) és utolsó tagja között (egy 1487-es, Gyöngyösön őrzött ősnyomtatvány, a kötés tehát ez utáni), másrészt, s ez a döntőbb, már nincs semmi egyezés a két „szélső" kötés között. Az 1470-es évek vége felé jelenik meg ezeken a kötéseken a reneszánsz kötésekre oly jellemző motívum, a fonadékminta, s ezután egyre jobban ez válik uralkodóvá (v.o. : IX-39.). Az elmondottakat összefoglalva, a fenti kötéseket a vaknyomásos magyar reneszánsz kötések első, korai csoportjának tartom, amely időben megelőzi és részben átfedi az aranyozott korvina kötések korszakát, s amelyek készítőinek két egymást követő mestert tételezek fel. Ezeknek azonban egyike sem azonos a korvina kötések mesterével. A szakemberek a királyi könyvtár - utólag kapott nevén a Bibliotheca Corvina - alapítását az 1460-as évek közepére teszik. Nincs adat arra, hogy lett volna külön alapítási aktus. Valószínű, hogy Mátyásnak voltak korábban is saját könyvei, s bizonyára elődeitől is maradtak könyvek. Valami könyvesház, talán nem is egy, létezhetett a királyi palotában. A király halálának 500. évfordulója alkalmából 1990-ben az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett korvina-kiállítás katalógusában, majd a „Bibliotheca Corviniana" című könyv 4. magyar bővített kiadásában 216 hiteles korvina szerepel.

11 Ez jelenleg a hitelesnek tekintett korvinák eddigi legteljesebb száma. Ezek közül negyvenhárom a Mátyásnak készített aranyozott korvina kötés és tíz a II. Ulászló királynak készült bőrkötések száma. A korvinák egy jelentős részét bársonyba vagy selyembe kötötték, s aranyozott ezüst és zománcdíszes kapcsokkal látták el. A kapcsokon a Hunyadi-család hollója, illetve Mátyás címere látható. Ma tizenhét selyem és bársony kötésű korvinát ismerünk, ezekkel együtt tehát a meglévő hiteles korvina kódexek közel egyharmada található Mátyás vagy II. Ulászló számára készített kötésben. Az átkötött egykori korvina kötések nagyobb része is selyem vagy bársony kötésben lehetett, csak ezek kevésbé tudtak ellenállni a megpróbáltatásoknak és az idők viharának. Ezt bizonyítják az újabb kötésű kódexek színes metszései. Ilyen metszést általában a textilkötésű kódexek kaptak, s később az Ulászló kori királyi bőrkötések. A korvinák kötésein törekedtek a belső és külső díszítés összhangjára. Erre utal az aranyozás, a színes, kék és zöld festés, a hangsúlyozott lombdíszítmény, egyáltalán a pompára való törekvés kívül-belül. A kötéseken a lombdíszítmény alapelemei rokonságot mutatnak a belső keretdíszek elemeivel. A kötéstábla felépítésének legfőbb jellemzője a középdísz kialakítása, s a középmező sarkaiban a középdísszel harmonizáló sarokdíszítmény. A kötések kompozíciójának az ez időben készült firenzei reneszánsz kötések szolgálnak mintául. A középmezőt legtöbbször kettő, három vagy négy keret veszi körül, amelyek egyike fonadékmintából tevődik össze. Ez mindig vaknyomásos, a növényi ornamentika pedig aranyozott. A legkülső keretben színesre festett köröcskék sorakoznak (olykor bőrrátétként), amelyekből helyenként hatot-nyolcat a könyvkötő virágmintaszerűen csoportosított. A második keretben látható a vaknyomásos fonadékminta, amely a rövidebb oldalakon lényegesen szélesebb, a hosszmenti oldalon csupán egy sornyi. A harmadik keretben tulipánok vagy apró rozetták sorakoznak. Ez a keret elválasztja a közép- és sarokmezőt egymástól. A legbelső, olykor már a negyedik keretet ismét a színes köröcskék alkotják, amit találóan gyöngysornak is mondanak. A középdísz centrumába többnyire Mátyás címere vagy a gyűrűt a csőrében tartó holló került. A motívumkincs elemei: az ún. olasz korsó, a kehelyvirág, a szfinx, egyenes, ívelt és kettős levél, jobbos és balos peltalevél, tulipánvariációk, rozetták, palmetták, kettős köröcskék (vagy gyöngyök), a fonadékminta elemei, indaszárak, a korona, a holló és a címer, valamint az építészetben használt díszítő elemek bélyegzői. Jellemző még a korvina kötésekre, hogy elő- és háttáblájuk azonos, s többnyire a háttáblán fölül olvasható a szerző vagy a cím, esetleg mindkettő. A korvinákat nagyságuktól függően három vagy négy kapocs zárja, azaz a rövidebb oldalakon is van egy-egy kapocs. Oromszegésük arany szállal kevert selyem és pamut. A kötések finom kecske- vagy borjúbőrből készültek, a legtöbb vörös vagy barna színű. Csak az ilyen bélyegzőkkel díszített és ennek megfelelő felépítésű, ill. ezeket az ismérveket felmutató kötéseket nevezhetjük korvinának. A királyi könyvtár számára Mátyás halála után készített kötéseket megkülönböztetésül Ulászló kori korvinának kell nevezni, mert merőben más típusú kötésekről és más mester(ek)ről van szó. Ezt a különbséget mindig szem előtt kell tartani. Nehezen megválaszolható kérdés, hogy mikor készültek a korvina kötések és ki volt Mátyás könyvkötője. Kódexeinek belső díszítése többnyire olasz stílusú. A neki készült kötések ornamentikája Koroknay szerint három forrásból merít : az itáliai reneszánszból, az iszlám (arab és egyiptomi) művészetből és a helyi gótikus hagyományokból. Abban mindenki egyetért, hogy a legkülönfélébb eredetű és korú kódexek egységes kötései csak Budán készülhettek. Sokat akkor kötöttek át. Éppen a kódexek különféle származása és eltérő ideje az egyik érv amellett, hogy e jellegzetes kötéseknek egy és ugyanazon a helyen, éspedig a királyi székhelyen kellett készülniük. Balogh Jolán hazai mesterre gondol, úgy érvel, hogyha olasz könyvkötő lett volna Budán, tisztán olasz stílusban dolgozott volna, ha keleti mester, akkor a keleti technikát követte volna. Balogh Jolán azt is felteszi, hogy Mátyás személyes kívánságai is érvényesültek a kötéseken. Elképzelhető, hogy előbb kötéstervek készültek, amelyeket bemutattak a királynak, s függetlenül a könyvkötő nemzetiségétől, végül egy újszerű, az itáliaitól eltérő sajátos kötés-dekoráció született. A korvinák kötésein „a magyarságban keleti hagyományként élő nagy dekoratív tehetség megnyilvánulását" véli Balogh Jolán felfedezni. Bárki volt Mátyás könyvkötője, kétségtelen gazdag dekoratív képzelettel volt megáldva. Az is biztos, hogy a keleti technikához is értett, de a görög nyelvű kódexek alla greca kötésein kívül, amelyet Itáliában, majd