Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Kódexek, nyomtatott könyvek
1965, 75-76.; Aggházy 1966, 6., XXXVI. sz.; Radó-Mezey 1973, No. 54.; Schallaburg 1982, Nr. 598.; Budapest 1985, 198. sz.; Bibl.Hung. 416. sz. Budapest, Egyetemi Könyvtár, jelz. : Cod. Lat. 113. IX-15. IX-15. A Jordánszky-kódex és töredéke Magyar nyelvű bibliafordítás a 16. század elejéről (1516-1519) A kódexre vonatkozó legrégibb adat Gyurikovics Györgytől való (Tudományos Gyűjtemény 12 [1833] 102.). Sem ebből, sem Jankovich Miklós (1834) és Horvát István (1836) közleményeiből nem derült ki több a kódex származásáról, mint ami az - elején csonka kötet - akkor ismert első levelén (most 24 r ) olvasható : „Librum hunc post abolitum A. 1782. Conventum Clarissarum Tirnaviae per se obtentum donavit mihi die 29. Maji 820. Splis D. Mathias Fába Nótárius V. Capli Strigon. A. J. E. M. S. C. Sub Custos." (Magyar fordításban: „Ezt a könyvet a nagyszombati klarisszák konventjének az 1782-es évben történt eltörlése után szerezte meg magának, és 1820. május 29-én nékem ajándékozta tekintetes Fába Mátyás uram, a tiszteletreméltó esztergomi káptalan nótáriusa. Jordánszky Elek sk. E. M. S. C. subcustos.") Jankovich, szintén Nagyszombatból, már ekkor megszerzett magának a kódex elejéről különvált két levelet (a: OSZK, jelz. : M. Ny. 4.). 1880-ban bukkant fel a Csemez József birtokában lévő további 23 levél (az ún. Csemez-töredék). Ezzel a kódex csaknem teljességében ismertté vált. A Csemez-töredéket Simor János hercegprímás ugyanebben az évben megvette, és a Jordánszky-kódexhez (b) köttette. a: papír, 2 levél, 283 x 206 mm b: papír, 194 levél, 285 x 215 mm Anyaga jó minőségű, kicsit sárgás papír, mely az ívek többségén azonos, horgony alakú vízjelet visel. E papír származási helye feltehetőleg Felső-Ausztria. Két íven viszont mérleg alakú vízjelet találunk. Restaurált és kiegészített bőrkötés. Csak a háttábla eredeti, de ide is átnyúlik kb. 3 cm szélességben az újabb bőrborítás. A kötéstábla mérete: kb. 295 x 218 mm. Két-két gótikus sarok s a háttáblán a középveret maradt meg, a két kapcsot a restauráláskor kiegészítették. 1516-1519, a kötés a kódex másolásának befejezése után hamarosan készülhetett A kódex keletkezési helyéről semmi biztosat nem tudunk. A kutatók a legkülönbözőbb szempontok alapján próbálnak találgatni. A nyelvjárástörténet megállapítása szerint a másoló déldunántúli, drávamelléki ő-ző dialektust beszélt. Ez a megfigyelés inkább vonatkoztatható a seriptorra, mint a fordítóra, hisz Berrár Jolán bebizonyította, hogy a kódexet több fordítás alapján állították össze: az Újszövetség a régebbi. A fordító és a másoló nem azonos személy; mintapéldányokról és kölcsönhatásokról is tudunk. A budaszentlőrinci, pálos eredet mellett az az érv szólna, hogy a Jordánszky-kódex bibliafordítását újra meg újra kapcsolatba hozták Bátori László hírből ismert bibliájával, mely a Corvinának is részét képezte. Ezt a feltevést Volf György, majd Mezey László cáfolta. A domonkos eredeztetés alapjául az a feltevés szolgál, hogy a kódexet mindenképpen apácák olvasmányául szánták. Ezt támasztaná alá az Ószövetség LVIIF barbára bejegyzése 17. századi kéztől, valamint, hogy a kódex ténylegesen egy apácakolostorban bukkant fel. Csapodi Csaba azért gondol a margitszigeti dominikákra, mert a korban a ferencesek női ága mindenütt kihalt, s így a domonkosok központi, budai kolostorát nevezi meg a keletkezés valószínű helyéül. Az előfeltevés azonban nem áll biztos lábakon : a megrendelők nemcsak apácák, hanem laikus szerzetesek is lehettek. A karthauzi eredet mellett két különböző megfontolás szól. Az egyik, hogy a kötés hátsó, eredeti része mindenképp lövöldi. A má-
