Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Kódexek, nyomtatott könyvek

IX-14. lás Jeruzsálembe (f. 5

r

)> az Utolsó vacsora (f. 6

V

), a Krisztus feltámadása (f. 8

r

), a Krisztus mennybemenetele (f. 8

V

) és a Szendélek eljövetele (f. 9

V

) kompozícióinak hátterében a korábbi irodalom Dürer 1509-1511 között készült Kis Passiójának hatását ismerte fel, s ennek keletkezési korát az Evangelistarium keletkezési kora alsó határának is tekintette. A Dürer közelében keletkezett Baseli imakönyv 1496-os metszetei és Schongauer egy metszete Berkovits szerint egy-egy figura megformálásához segítette a mestert, aki a felsoroltakon kívül egyéb forrásokhoz is nyúlhatott. A címlap két kis mezőjét a táblaképek faragott keretét idéző ornamentikával koronázza. A négyzet vagy téglalap formájú iniciálék tájképi vagy épületbelsőt utánzó környezete szinte teljesen elnyeli a balusztert idéző elemekből formált betűtörzset. A miniátor biztos kézzel rajzol és jól használja a 16. század eleji német festészet erőteljes, mély tónusú, kontrasztos színeit. Lapszélei változatosak. Általában festetlen alapra helyezett későgótikus levelesakanthuszos indákból állnak, amiben virágok, madarak bújnak meg. A törzsmotívumkincset olykor flamand és itáliai reneszánsz elemek szövik át. Nem ritka a flamand mintára teljes egészében szétszórt virágokból, gyümölcsökből készült lapszéldísz sem. Az itáliai reneszánsz hatása azokon a bordűrökön a legteljesebb, amelyeket kizárólag kandeláberek, vázák, levélfüzérek, puttók, ékszerek, kövek, homokóra és egyéb motívumok töltenek ki. A későgótika mellett Dürer hatásának jelenléte és a lapszéldíszek eklektikája alapján Berkovits joggal kereste a pannonhalmi kódex mesterét a tiroli S. Stetner környezetében. A témaválasztáskor a feltételezett használó igényeit is szemmel tarthatta a miniátor. Jellemző például a rend alapítójának, a pannonhalmi monostor szent patrónusának a lehető legtöbb ábrázolása. Máté a f. l

r-n, Márton ugyanitt, majd a f. 21

r-n és a 22

v-n szerepel. Márton először a világi társadalom előtt népszerű, szegényen segítő lovagszent, majd az egyházi igényeknek megfelelő attribútummal ellátott püspökszent. A könyvben helyet kaptak a korszaknak a dogma szempontjából fontos, illetve csupán népszerű témái, kultuszképei is. Ezek közé tartozik a trónoló Szentháromság (f. 10

v

), az Úrmutató (f. 1 l

r

), a Mindenszentet bevezető sacra conversationéxn emlékeztető négy koronás vértanú csoportja, akik közül az egyiket tours-i Szent Márton püspök alakja helyettesíti. A Proprium sanctorumox. a Kalászos Mária (f. ll

r

) Magyarországon ritka, inkább a német női kolostorokban kedvelt alakja vezeti be. A szentek eddig ismertetett sorát az apostolfejedelmek, Keresztelő Szent János és Szent Mihály alakja teszi teljessé. A Forgách-kódex keretezett iniciáléinak motívumkincse jórészt a 14-15. századi filigrános és tollrajzos betűkhöz nyúlik vissza. Az egyetlen, Krisztus feltámadásának szentelt figurális iniciálé (f. 39

r

) meglehetősen kezdetleges. A lapszéldísz akanthuszindái későgótikus eredetűek. Az itáliai reneszánszot idéző virágdísz egyikének (f. 37

r

) forrása az Evangelistarium egyik lapja volt (f. 80W. T. Rómer F. : A pesti kir. egyetem könyvtárában létező pannonhalmi latin codex. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek 3 (1863:2) 1-13.; Kuncze L. : A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend könyvtárainak története és jelen állapota. MKSzle 3 (1878) 172.; Budapest 1882, 291. sz.; PRT III, 87-94.; Berkovits I. : A Budapesti Egyetemi Könyvtár Pannonhalmi kódexe. MM 5 (1929) 181-196.; Budapest 1930, 159. sz.; Berkovits I. : A budapesti egyetemi könyvtár festett kéziratainak egy csoportja. MKSzle 40 (1931) 15-18.; Radó 1947, 54. sz.; Mezey 1961, No. 113.; Berkovits